Mi megmondtuk – a 2023-as év gazdasági perspektívái

Vendégszerző:
Kozák Ákos
társalapító
Egyensúly Intézet

Először is szeretném hangsúlyozni, hogy ezek az idők nem kedveznek az elemzők pedáns szakmai munkájának. Ahogy az Egyensúly Intézet vezető közgazdásza, Becsey Zsolt mostanában fogalmaz; az előrejelzések soha, vagy csak nagyon ritkán tapasztalható tartományban szórnak.

Persze az élelmiszeripar szereplőit nem a számítások algoritmusai vagy a statisztikai pontosság érdeklik, hanem a trendek stabilitása. Amikor vállalatvezetőkkel beszéltem tavaly ősszel, akkor többen attól tartottak, hogy az akkor nagyjából 3,5%-os munkanélküliség 10%-ra ugrik fel, vagy hogy az infláció bőven 20% fölé kúszik.

Ezeknek az érthető, de alapvetően téves aggodalmaknak a hátterében két dolog áll. Először az események váratlan és így kiszámíthatatlan erejű és irányú sorozata. Amikor egy egészségügyi járvány következtében fellépő ellátási lánc globális zavarát hirtelen egy háborús helyzet tetézi, és ezt országonként eltérő sikerű gazdaságpolitikák próbálják kiegyensúlyozni, akkor nem csoda, hogy a változások sebessége elhomályosítja a tisztánlátást. És akkor azon sem csodálkozhatunk, hogy tapasztaltvállalatvezetők is az aktuálisan magas inflációs szintet vetítik ki az év egészére.

Az erős gazdasági hatással bíró történések gyakorisága mellett a bizonytalanság a másik főszereplő. Talán éppen az üzleti környezet nehezen követhető változékonysága ágyaz meg a bizonytalanságnak. Az azonban bizonyos, hogy egyik sem segíti a tervezhetőséget. Ezek után nézzük, mi vár ránk ebben az évben!

Egy számjegyű infláció: leghamarabb az év végén

A kora őszi erős pesszimizmust követően voltak kedvező irányú elmozdulások a globális piacokon. A termékpiacokon látványos áresések következtek be, és a gázár – január közepi – 60 dollár körüli ára nyomokban sem emlékeztet 2022 nyarára, amikor az augusztusban a 350 dollár fölé került. Ugyanígy meredeken zuhant az olaj és a szén világpiaci ára. A magyar gazdaság úgy kezdte az évet, hogy markánsan lassuló növekedési kilátások, magasan ragadó inflációs várakozások és az EU-s pénzek körüli bizonytalanság övezték a gazdasági környezetet.

A vállalatvezetők figyelmét gyakran jobban lekötik a fogyasztói várakozásokat mutató indexek és a munkaerőpiaci helyzetelemzések, mint a makrogazdasági kitekintések. A lakossági bizalmi indikátorokat tekintve Magyarországon egyrészt a – háború kitörésével egy időben fellépő – zuhanásnak lehetünk tanúi, másrészt az is igaz, hogy az európai átlagtól messze elmaradunk. Ebben a pesszimista hangulatban a főszerepet a 2023-as általános gazdasági helyzettel kapcsolatos kedvezőtlen megítélés játssza. Bizonyos értelemben kedvező előjelnek foghatjuk fel, hogy a vállalati helyzetértékelés ágazattól függetlenül rendre jobb, mint a fogyasztóké.

Az árvárakozások 2022-es évi adatai egy szabályos haranggörbét rajzolnak ki, azaz év végére elkezdtek lefelé indulni. Ezt az árak visszarendeződésére utaló bizalmat a valós infláció nem támasztotta alá, valójában az árak európai mértékben csúcsokat döntögetettek. A hazai fogyasztók tekintetét elhomályosítja a nemzetközi politikai helyzettel kapcsolatos többrétegű médiatálalás, továbbá a tényleges inflációs szintet eltakaró ársapka intézménye. Pedig készpénznek vehetjük, hogy csak 2023 első negyedévében tetőzik az áremelkedési hullám és azt is joggal gondolhatjuk, hogy egy számjegyű inflációval legközelebb csak decemberben vagy még inkább a következő év elején szembesülünk. Az élelmiszeripar számára kritikus kérdés, hogy a lanyhuló árakat követően lesz-e újabb átárazás, amelynek hátterében a szektort fojtogató adminisztratív szabályozókból eredő áruhiány, készletezési követelmények vagy egyéb, a rentábilis működést befolyásoló tényezők állhatnak. A tavalyi 14,5%-os inflációt követően az Egyensúly Intézet 2023-ra nemzetgazdasági szinten 17,5%-os éves átlagos inflá­cióval számol.

A háztartások fogyasztása szempontjából lényeges mozzanat, hogy a visszaeső lakossági megtakarítások és az eddig növekvő fogyasztás vélhetően erősen megtépázták a háztartások készpénzállományát. 2023-ra az Intézet munkatársai 4,5%-ot meghaladó reálfogyasztás-csökkenéssel számolnak a háztartások körében. Ez régen nem látott adat, praktikusan a 2008-as válságot követő időszakban láttunk ilyet.

Nem lesz összeomlás

Még ha a vállalati szektor szereplői nem is követik havi rendszerességgel a makroadatokat, fontos tudnunk, hogy idén is számolhatunk gazdaság növekedését jelző GDP bővülésével. Az elmúlt sok évben megszokott 4-5%-os dinamika 2023-ban várhatóan 0,5% körülire mérséklődik. Lehet ezt stagnálásnak nevezni, de a gyakran hallható gazdasági zuhanástól minden jel szerint nem beszélhetünk. A növekedés hátterében a feldolgozóipar, a mezőgazdaság és az állami szolgáltatások állnak ebben az évben.

A feszes munkaerőpiaci helyzetben nem kell számolnunk az adatok bezuhanásával. A versenyszférában foglalkoztatottak tábora valószínűsíthetően csökkenni fog 1%-ot meghaladóan, és az állami foglalkoztatottak számának apadásával is tervezhetünk. A tavalyi évet jellemző, 3,5% körüli munkanélküliségi ráta felkúszhat 4% fölé, de a magyar gazdaság szereplői emlékeiben nem kell sokáig kutakodni az ezt nagyságrendekkel meghaladó adatok után. És bár idén is két számjegyű bérdinamika a jellemző, ez elmarad az infláció mértékétől. 

//

A cikk a Trade magazin 2023.2-3. számában olvasható