Merre tovább, munkaerőpiac?

A helyzet csak látszólag nem változott: Nem vagyunk képesek Európában reprodukálni magunkat: egyik EU-országban sincs 2,2 gyerek családonként. Nálunk körülbelül 50 ezer emberrel több megy nyugdíjba évente, mint amennyi belép a munkaerőpiacra.

Baja Sándor
ügyvezető
Randstad

A tehetségekért folytatott globális harcban a Nyugat is emeli a béreket, s mi ­Akhilleuszként futunk a teknősbéka Nyugat után.

Feltárjuk a tartalékokat, a 3%-os munkanélküliséggel dobogósok vagyunk Európában, a munkaképesen lakosság 70%-a dolgozik, elértük az OECD-országok átlagát.

Ugyanakkor van pár érdekes fejlemény.

Exponenciálisan adja ki a kormány az EU-n kívüli munkavállalási engedélyeket. A cikk megírásakor még nem volt végleges szám, de 60-70 ezer EU-n kívüli munkavállaló kapott engedélyt nálunk tavaly. Szegény ukránok 52 millióan kezdték a függetlenség rögös útját, mára negyven alá jutottak, még ha ebben benne van Putyin keze is a krími kalanddal. Szerencsénkre az ukrán kormányt még mindig nem zavarja az, hogy elfogynak.

Bár a kormány látszólag nyitott volt a hazánkat még mindig megnyomorító feketemunka elleni harcra, mára ez a bátor, drákói lendület elpárolgott. A kormány saját statisztikája szerint a munkavállalók 14%-a nincs, vagy csak minimálbéren van bejelentve, azaz mesterségesen tart életben versenyképtelen struktúrákat, és ez az arány egyáltalán nem javul. 600 ezer emberről beszélünk, pont annyiról, mint amennyivel eddig sikerült növelni a foglalkoztatást. Az októberi felemás választási eredmény azonban valószínű meghátrálásra kényszerítette a kormányt. Sem a kisvállalkozói réteget nem akarják zavarni, ahol a legnagyobb a fekete foglalkoztatás, sem a feketén foglalkoztatottakat nem akarják egy pillanatra sem utcán látni, elkerülve a legkisebb társadalmi feszültséget. Kár. Megvolt a lehetőség, hogy végre mindenkinek legyen megint fizetett szabadsága, orvosi ellátása, nyugdíja.

Nagyon zavaró nálunk, de az egész Nyugaton is az, hogy bár azt hirdetjük, hogy a mesterséges intelligencia, a robotizáció, gépi tanulás korának közepén vagyunk, a fejlett országok gazdasági teljesítményén ez nem látszik. Nyugaton a GDP-vel párhuzamosan bővült egy százalékponttal a foglalkoztatás is, azaz a munka hatékonysága nem nőtt. Ha tehát egyesek exponenciálisan nőnek, akkor mások vesztenek, s az eredő nulla.

A javak elosztásában nagy probléma van. A világ 25 leggazdagabb embere akkora vagyonnal bír, mint a legszegényebb 3 milliárd. A nyugati középosztály pedig szenved. Az egészségügy, a lakhatás, az iskolák árai robbannak, míg a bérük, pont a keleti bérek alacsony volta miatt vásárlóértékét nem tartja meg. A helyzet pattanásig feszült a francia sárga mellényben tüntetőknél vagy az amerikai álmot viszontlátni akaró Trump-pártiaknál. A középosztály Magyarországon meg csak annyit lát, hogy egy polci rakodó, targoncás többet keres, mint egy klasszikus középosztálybeli tanár vagy rendőr. A versenyszférában sem jobb a helyzet. A tavalyi 22%-os lakásáremelkedés Pesten ellehetetleníti a pályakezdőket, mert hiába 300 ezer bruttó a kezdő bér, az teljesen elmegy lakhatásra... //