Megvan az itthoni vendéglátóipari költés lélektani határa

Fontos alapinformáció az elemzés értékelésénél, hogy a kérdőívben csakis azok válaszai jelennek meg, akik évente legalább 1-2 alkalommal eljutnak vendéglátóhelyekre. Ebbe a körbe a legjobb szakértői becslések szerint is a felnőtt magyarok több mint 80 százaléka tartozik, ezért a vendéglátással kapcsolatos döntési mechanizmus kérdésköre elsősorban rajtuk merhető le. A vendéglátóegység a felmérésben nem csak éttermeket jelöl, hanem például cukrászdát, kávézót, bármi olyan egységet, ahol a vendég ételt, édességet, italt vásárolhat szolgáltatásként, de az nem bolt. A felmérés 2024 őszén készült el.

Milyen sűrűn ülünk be valahová?

Az adatok alapján a vendéglátóhelyek látogatóinak 11 százaléka hetente többször is, 12 százalékuk pedig hetente, a 18 évnél idősebbek negyede havonta jár vendéglátóegységben, 18 százalékuk évente többször, ötödük pedig csak évente 1-2 alkalommal.

Meglepő módon településtípusok szerint nézve nem találtunk szignifikáns eltéréseket az átlagok alakulásánál, ám a nemek, életkori csoportok, iskolázottság és jövedelmi helyzet szerint nagyon is jelentősek a különbségek.

Miért járunk étterembe?

szólítanak minket ki az otthoni megszokottságból, 36 és 35 százalékban ez a két motiváció áll a vendéglátóegység látogatása mögött.

A fenti eredmények és a klaszteranalízis alapján három, egymástól nem túl élesen elkülönülő csoportba sorolhatjuk a vendéglátóegységek látogatóit. A legnépesebb csoport tagjait (51%) alkalmi vendégnek tekinthetjük, az ő körükben nincs kiugró motiváció. Ők látogatják a legkevésbé a vendéglátóegységeket, csak ötletszerűen döntenek a vendéglátóegység igénybevételéről, nem rendszeres vendégeket jelent ez a csoport, a skálaátlaguk a legalacsonyabb, 47 pontos.

A második csoport tagjai elsősorban étkezni járnak a vendéglátóegységekbe, ők az összes látogató 30 százalékát teszik ki.  E körben 68 pont az általános látogatási gyakoriság skála átlaga. E csoport tagjai kevésbé hűségesek egy-egy vendéglátóhelyhez és választásaik ad hoc jellegűek, főként az alkalom vagy a környezet határozza meg, hova mennek.

A harmadik csoport tagjai élményeket keresnek a vendéglátóegységekben. 19 százalékkal képviselik magukat, így ők vannak a legkevesebben, ugyanakkor náluk a legmagasabb az általános látogatási gyakoriság, skálaátlaguk 75 pont. Ez a klaszter a vendéglátóhelyek látogatóinak kisebb, de nagyon fontos csoportját jelenti, akik elsősorban az élményszerzés és a különleges gasztronómiai élmények miatt látogatnak vendéglátóhelyeket. Számukra a hely atmoszférája, a különleges ételek és italok, valamint az egyedi élmények jelentik a fő motivációt. Az élményszerző látogatók szívesen fedeznek fel új helyeket, kóstolnak meg különleges ételeket és gyakran vesznek részt gasztronómiai eseményeken. Ők a fiatalabb, magasabb jövedelmű vagy magasabb iskolai végzettséggel rendelkező csoportokból kerülnek ki és hajlandók többet költeni egy-egy prémium vendéglátóhelyen.

Az élménykeresők a baráti találkozókat és a személyes ünnepeket részesítik előnyben, de a körükben jellemzően minden területen nagyobb a lelkesedés. Érdekes a „home office” kategória, hiszen sokan építenek már a digitális nomádokra, ám valószínűleg ebben az esetben mérvadó, hogy jó munkához megfelelő körülmények kellenek és ez nem feltétlenül az éttermi háttérzaj, valamint a környező vendégek duruzsolása.   Ha a nemek közötti különbségeket nézzük erre a három csoportra vetítve, akkor kiderül, hogy a hölgyek több mint fele csupán alkalmi vendég, nagyjából harmaduk jár vendéglátóegységbe étkezés miatt és csupán 15 százalékuk keres élményt a vendéglátóegységek szolgáltatásai között. A férfiak azonban azonos arányban számítanak alkalmi és élménykereső vendégnek, és csupán harmaduk ül be valahová azért, hogy egyen/igyon/fogyasszon valamit. Vagyis, ha a vendéglátóegységek célcsoportot keresnek, akkor a férfiakat kell megszólítaniuk (szemben például a pihenéssel, nyaralással kapcsolatban, ahol egy korábbi felmérés szerint a nők döntenek és szerveznek meg mindent, vagyis a szállodáknak a nőket kell célozniuk).

Az élménykeresők a baráti találkozókat és a személyes ünnepeket részesítik előnyben, de a körükben jellemzően minden területen nagyobb a lelkesedés. Érdekes a „home office” kategória, hiszen sokan építenek már a digitális nomádokra, ám valószínűleg ebben az esetben mérvadó, hogy jó munkához megfelelő körülmények kellenek és ez nem feltétlenül az éttermi háttérzaj, valamint a környező vendégek duruzsolása.   Ha a nemek közötti különbségeket nézzük erre a három csoportra vetítve, akkor kiderül, hogy a hölgyek több mint fele csupán alkalmi vendég, nagyjából harmaduk jár vendéglátóegységbe étkezés miatt és csupán 15 százalékuk keres élményt a vendéglátóegységek szolgáltatásai között. A férfiak azonban azonos arányban számítanak alkalmi és élménykereső vendégnek, és csupán harmaduk ül be valahová azért, hogy egyen/igyon/fogyasszon valamit. Vagyis, ha a vendéglátóegységek célcsoportot keresnek, akkor a férfiakat kell megszólítaniuk (szemben például a pihenéssel, nyaralással kapcsolatban, ahol egy korábbi felmérés szerint a nők döntenek és szerveznek meg mindent, vagyis a szállodáknak a nőket kell célozniuk).

A teljes anyag KUTATÁS I.…