Meg kell oldanunk!

Vendégszerző:
Balázs Ildikó
vállalati kapcsolatok igazgató
Auchan Magyarország

23 éve dolgozom a kereskedelemben… A hosszú években végigjártam a ranglétrát, és élem a hipermarket evolúcióját. Ez időszak alatt az élet megajándékozott számtalan kihívással, rendkívüli eredményekkel, kiváló vezetőkkel és kollégával, rengeteg élménnyel, kivételes barátságokkal. Persze mindezt nem kaphattam volna meg, ha nem hozom magammal az első 20 évemből a nagyszülőktől látott kereskedelmi elhivatottságot és szenvedélyt, a szüleimtől tanult kitartást és szeretetüket, no és természetesen a tanáraimtól kapott szakmai okítást minden intézményből.

Mind a két gyermekemnek azt kívánom, hogy olyan hivatásuk legyen, hogyha nap mint nap felkelnek, akkor azt boldogan tegyék, mert azzal foglalkoznak, amit szeretnek. Ha ez így alakul, sokkal könnyebb megteremteni a munka és a magánélet egyensúlyát vagy az embert próbáló feladatoknak nekivágni.

Ugyanakkor, amikor ezeket a sorokat írom, kettősség van bennem. Számos konferencián az utóbbi időben arról beszélgettünk a szakmabeliekkel vagy éppen nem szakmabelivel, hogy a kereskedelem mennyire nem egy „trendi/fancy” szakma. Manapság ez a szakma nem kerül az első helyre, mert igazán strapás, folyamatos küzdés és döntés minden nap. De ma azon szerencsések között lehetünk, akik a kereskedelemben dolgozunk, akiknek van munkájuk és bízhatunk abban, hogy ez így is marad.

Ma nemcsak a konkurensünkkel kell versengeni, hanem az idővel is. Azon, hogyan győzzünk le egy organizmust, amely a 21. század egyik legnagyobb és legsúlyosabb járványát okozta. Próbáljuk felfogni, hogy milyen veszteségekkel jár vagy fog ez járni. Mi lesz velünk, a hozzátartozóinkkal, a munkánkkal, az ország helyzetével vagy a világgal?

Vajon visszatérünk-e a korábbi életünkhöz, vagy gyökeresen megváltozik? Ha csak az első hullám tapasztalatait nézem, nagyon nem akartunk ezzel szembenézni, hiszen a nyári időszakban hihetetlen volt, hogy tért vissza mindenki a hedonista élethez. A Balatonon hömpölygő tömeget látván úgy érzem, hogy még több közeli tapasztalat kellett ahhoz, hogy felmérjük, mik is a kockázatok.

Fontos, hogy most át kell gondolni, ez a „tapasztalat” hogyan épül be a jövőnkbe mind a digitalizáció, mind a környezetünk és egészségünk védelme területén. Igazán szerencsések vagyunk, hogy a koronavírus akkor csapott le, amikor a digitalizáció már jelentősen az életünk része, hiszen még ha kijárási tilalom van, az emberi kapcsolatokat tudjuk ápolni és éltetni. Kamasz gyermekeim által már szinte évek óta benne élek a facetime és egyéb alkalmazások világában, de ezt most mindenki megtanulja.

Eddig ilyen járványokat csak a filmekben láthattunk, de azért a koronavírus korábbi verziói is 10–30%-os mortalitással jártak együtt. Gyakorló élelmiszermérnökként folyamatos volt a kézmosás és a higiénia fontosságának oktatása és ellenőrzése. Ma napok alatt megtanult az ország erre figyelni és helyesen kezet mosni, mert ez a vírus nem kímél bennünket. Fontos, hogy megismerjük, hogy maximalizálni tudjuk a védekezést ellene, amíg nincs meg a hatásos ellenszer. A biztonság fogalma új értelmet kap a COVID-19 miatt.

Addig is nehéz időszak előtt állunk. Szombaton, amikor kinéztem az utcára, már délután sötét volt, és valami nagyon furcsa érzés fogott el. Nyomasztó némaság volt mindenhol, néha egy-egy autót láttam, amely vagy rendőrségi volt, vagy mentő.

Mit is élünk meg most? Kijárási tilalom van este 8 órától, maszkot hordunk, fertőtlenítünk mindig és mindent, a gyerekek otthon tanulnak, rengeteg vállalkozás küzd a megélhetésért, a kórházat eddig is kerültük, most még inkább. Ha esetleg tüsszentesz egyet, akkor úgy néznek rád, mintha Te lennél a vírushordozó. És még fogalmunk sincs arról, mi is jöhet még….

Még ha a világ gondja ez, és a gazdasági érdekek sosem múlnak el, meg kell hogy oldjuk ezt is. Az egyén felelőssége kimondhatatlanul fontos, hogy ne kelljen félni egy olyan vírustól, amelyet mindenáron csak a szaporodás érdekel. //