Man­ches­ter, England, England…

A mai fi­a­ta­lok­nak a Hair cí­mű mu­si­cal­ben sze­rep­lő Man­ches­ter dal már nem so­kat mond. A vá­ros­ról még csak nem is a 19. szá­za­di tex­til­ma­nu­fak­tú­rák és az ipa­ri for­ra­da­lom jut eszünk­be. Ha­nem min­den­ki a Man­ches­ter Unitedre gon­dol elő­ször. És mi a hely­zet a ke­res­ke­de­lem­mel? Amek­ko­ra a kü­lönb­ség a ma­gyar és az an­gol fo­ci kö­zött, saj­nos, ak­ko­ra a kü­lönb­ség a két or­szág hi­per­mar­ket­jei kö­zött is. Még ha ugyan­azt a már­kát vi­se­li is a két bolt…Ma te­hát Kö­zép-Ang­li­á­ba, Man­ches­ter­be, Nantwichbe ka­la­u­zo­lom el Önö­ket.
A United sztár­jai, Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney, Edwin Van der Sar a vi­lág bár­mely fut­ball­csa­pa­tá­ba be­fér­né­nek. A globalizáció je­le, hogy nem csak Ang­li­á­ban vagy Eu­ró­pá­ban is­me­rik az ang­li­ai sztá­ro­kat. Ja­pán­ban több man­ches­te­ri mezt ad­nak el, mint egész Ang­li­á­ban. A lab­da­rú­gás sze­re­te­te nem­csak ha­tá­ro­kon ível át, ha­nem ko­ron és ne­men ke­resz­tül is. 75 ezer em­ber éne­kelt kö­rü­löt­tem, az Old Traffordon, a Baj­no­kok Li­gá­ja ne­gyed­dön­tő­jé­nek vis­­sza­vá­gó­ján. Be­csü­let­sza­vam­ra, a sta­di­on­ban mö­göt­tem ült egy 70 év kö­rü­li idős pár, és a na­gyi ugyan­úgy ug­rált fel a he­lyé­ről és ugyan­úgy éne­kelt, mint a nagy­apa. Ronaldóért ugyan­úgy ra­jon­ga­nak a szeb­bik nem kép­vi­se­lői, mint egy­kor a szin­tén a Unitedben ját­szó Beckhamért.

Szur­ko­lók és le­szur­ko­lók
Az em­be­rek te­hát imád­ják a csa­pa­tot, és a klub min­den­ben ki­szol­gál­ja az igé­nye­i­ket.
Nos, egy ang­li­ai hi­per­mar­ket sem csak ab­ban kü­lön­bö­zik egy ha­son­ne­vű ma­gyar ki­adá­sá­tól, hogy – mond­juk – itt le­het Co­ca-Co­lát kap­ni, ná­lunk meg az utóbbi időben nem igazán. Az el­ső és leg­fon­to­sabb kü­lönb­ség a fo­gyasz­tó is­me­re­te.
So­sem fe­lej­tem el, hogy az egyik ma­gyar hi­per­mar­ket, mi­u­tán en­ge­dé­lyez­te (nagy­lel­kű­en), hogy meg­kér­dez­zük a vá­sár­ló­it, mi a vé­le­mé­nyük a vá­lasz­ték­ról és a ki­szol­gá­lás­ról, nem ta­lált kö­zel 6 hó­na­pig 1 órát, hogy az ered­mé­nye­ket meg­hall­gas­sa. Az ered­mé­nyek, ame­lye­ket füg­get­len pi­ac­ku­ta­tó ké­szí­tett, ér­de­kesek és ta­nul­sá­gosak vol­tak (let­tek vol­na). A fo­gyasz­tót az an­go­lok meg akar­ják is­mer­ni. Nem va­la­mi ma­gasz­tos cél ér­de­ké­ben. „Csak­” töb­bet akar­nak el­ad­ni ne­ki.

Be­há­lóz­va
A Tescónak 1950 bolt­ja van az Egye­sült Ki­rály­ság­ban. Az ext­ra nagy bol­tok mel­lett (mint­egy 120 van be­lő­le) 445 szu­per­mar­ke­tet is üze­mel­tet, de a vá­ros­köz­pon­ti convenience (ké­nyel­mi szem­pon­to­kat fi­gye­lem­be ve­vő) kis bol­tok­ban is egy­re na­gyobb fan­tá­zi­át lát (im­már 650 Tesco Express er­re a bi­zo­nyí­ték). 2006-2007-ben kö­rül­be­lül 150 új bol­tok nyit­nak. Eze­ket az unal­mas szá­mo­kat csak azért mon­dom, hogy a fej­lő­dés nem állt meg. Ha azt his­­szük, hogy amíg mi ha­la­dunk (mert azért ha­la­dunk), ők ben­nün­ket vár­nak, sőt, be­vár­nak, ak­kor na­gyon té­ve­dünk.
A kis­ke­res­ke­de­lem mel­lett a Tesco az élet min­den te­rü­le­tén igyek­szik az em­be­re­ket be­há­lóz­ni. Ha­tal­mas for­gal­ma, pénz­esz­kö­zei nagy ha­tal­mat ad­nak a ke­zé­be, amit az ál­lam több-ke­ve­sebb si­ker­rel pró­bál kor­lá­toz­ni. A bolt­ban ka­pott vá­sár­lá­si utal­ványt Tesco ben­zin­ku­tas ben­zin­re, Tesco élet­biz­to­sí­tás­ra le­het be­vál­ta­ni. A né­hány font per­sze nem elég, így ter­mé­sze­tes, hogy a ben­zi­nen és az élet­biz­to­sí­tá­son is ha­tal­mas for­gal­mat re­a­li­zál a lánc.

Az eső­víz be­fo­gá­sa
Mi­ért csak a Tescóról be­szé­lek? Mert az Asda (Wall-Mart) 300, a Sainsbury’s 750, vagy a Morrisons 380 bolt­já­val a Tesco kö­ze­lé­be sem ér Ang­li­á­ban.
A lán­cok gyil­kos ár­har­ca mel­lett (ez leg­alább is­me­rős le­het itt­hon­ról) új sze­lek is fúj­nak a csa­tor­nán túl. A kör­nye­zet­vé­de­lem egy­re na­gyobb és ko­mo­lyabb hang­súlyt kap. Pél­dá­ul: min­den nagy bolt­ban víz­tisz­tí­tót sze­ret­né­nek, ami eső­víz­zel va­ló ta­ka­rí­tást tesz le­he­tő­vé.
A vá­sár­lót ér­dek­li, hon­nan jön a ter­mék. A man­ches­te­ri pol­gár he­lyi te­jet sze­ret­ne, mert a he­lyi­e­ket akar­ja tá­mo­gat­ni. A bio­ter­mé­kek, a fej­lő­dő or­szá­gok­kal tör­té­nő igaz­sá­go­sabb ke­res­ke­de­lem mind egy té­ma irá­nyá­ba men­nek, ami­nek „fe­le­lős tár­sa­dal­mi ma­ga­tar­tás” a ne­ve. A fo­gyasz­tót ez­zel is meg kell nyer­ni. Az ár el­sőd­le­ges, de a hi­deg szá­mí­tás már nem elég.

Igaz­sá­got – ol­csób­ban
Mind­ez per­sze né­ha még nem tö­ké­le­tes. Per­ce­kig ne­vet­tem azon, hogy a nor­mál Tesco 100% na­rancs­lé 99 penny volt (370 fo­rint), az „igaz­sá­gos árat a tró­pu­si ter­me­lő­nek” fel­ira­tú (szin­tén Tesco 100%) na­rancs­le­vet pe­dig 95 pen­­nyért árul­ták.
A high techről, a szá­mí­tás­tech­ni­ká­ról so­kat ír­tak már. Az egyik mel­lé­kelt ké­pen lát­szik, hogy az elekt­ro­mos kon­zo­lon a polc­fe­le­lős ho­gyan ké­szí­ti elő a polc­pa­ko­lást és a ren­de­lé­sét. Hány­szor bosszan­ko­dom, hogy a gye­re­ke­im ál­tal ren­delt (más már­ká­val sze­rin­tük nem he­lyet­te­sít­he­tő) tej­des­­szert ép­pen nem kap­ha­tó a hi­per­mar­ket­ben, aho­va járunk…
Az ön­ki­szol­gá­ló kas­­szá­ról nem is be­szé­lek. Gyor­san, sor­ba ál­lás nél­kül kint va­gyunk.
A vá­lasz­ték: so­kan van­nak azon a vé­le­mé­nyen, hogy a ma­gyar bol­tok­ban nagy vá­lasz­ték van. Jöj­je­nek el ve­lem akár Len­gyel­or­szág­ig. A fű­sze­rek, ita­lok mel­lett örök szív­fáj­dal­mam a friss zöld­ség és gyü­mölcs. Gyak­ran ad­nék ba­rac­kot (nem gyü­möl­csöt) a re­szor­tos fe­jé­re, aki át­ve­szi a csap­ni­va­ló árut, amit ki­rak­nak ná­lunk. (Tisz­te­let a ki­vé­tel­nek.)
De ne fél­je­nek! Nem olyan rossz Ma­gyar­or­szág. Pél­dá­ul Ang­li­á­ban nem tu­dok jó irány­ba au­tó­val be­men­ni a kör­for­ga­lom­ba, a bo­rot­vá­mat nem tu­dom be­dug­ni az ot­ta­ni kon­nek­tor­ba, s az elő­ke­lő ét­te­rem­ben is íz­te­len az étel. A sió­fo­ki Ha­lász­csár­da pontyhalászleve jut az eszem­be, s leg­szí­ve­seb­ben már in­dul­nék is ha­za.