Magyarország tortái

Évtizedek tapasztalataival

Nándori László

– Harmadszor nyerte el ezt a díjat. Különös hangsúlyt fektet a cukormentes édességek területére?

– Nem, csak éppen a hagyományos torták versenyét eddig még nem nyertük meg. A 2016-os Év Fagylaltja versenyt igen; tradicionális cukrászda vagyunk, a speciális igények kielégítésére készült termékeink csak a forgalom 5 százalékát teszik ki. Ezzel együtt régóta kísérletezünk ezekkel: nemcsak, mert illenek a mai trendekbe, hanem mert készítésük egyfajta gesztus, figyelmesség vendégeink irányába. Szakmailag persze ez a nehezebb pálya, és a tudatos étkezés drágább is a fogyasztó számára.

– Hogy készült a torta?

– Nem hetek, hónapok viaskodásának kell az ilyesmit elképzelni, hiszen évtizedek óta naponta készítünk százféle süteményt. Ezúttal a tészta egy korábbi hasonló továbbfejlesztett változata volt, a meggyet meg a túrót pedig egyenként is nagyon szeretem, így hát „összedolgoztam” őket. 3-4-szer csináltuk meg, mire minden a helyére került. Tudatosan mentem a házias ízek irányába, szemben a most divatos franciás vonallal.

– Hogyhogy néhány év szünet után futottak csak neki a harmadik győzelmet hozó versenynek?

– Nemcsak szakmai munkával jár egy ilyen megmérettetés, a vele járó egyéb erősfeszítések, a sikerrel járó későbbi feladatok tűntek megterhelőnek, úgy véltem, pihennem kell. Azután úgy alakult, hogy míg a két nyertes tortánk azóta is keresett a cukrászdánkban, az utána jövő cukormentes győztesek gyorsan kikoptak a kínálatból – hiányérzetem lett. Mindig úgy éreztem, hogy mi jó úton haladunk, ideje volt hát visszatérnem! //

Ösztönös tehetség

Sztaracsek Ádám

– 24 évesen a szakma csúcsára jutott! Honnan a hév, honnan az inspiráció?

– Négy éve vagyok cukrász, de az azt megelőző kétéves képzés alatt is állandóan versenyeztem, nem ez az első aranyérmem – ha a legfontosabb is. Napi szinten dolgozom a családi cukrászdánkban, állandóan új dolgokkal próbálkozom, tele a fejem ötletekkel. Bár először nem is akartam cukrász lenni, de a hozzáállást biztosan örököltem a szüleimtől, akik ugyancsak különféle versenyek győztesei voltak korábban.

– Hogyan készül egy ilyen torta?

– Soha nem úgy, hogy „nekiáll” az ember; fejben kezdődik a munka. Idén ez úgy alakult, hogy két hónapig tervezgettem, aztán két nap alatt megcsináltam; gyakorlatilag egyetlen dolgot változtatva a második próbálkozáskor. Persze még a döntőbe került változat a zsűri javaslatai alapján módosult némileg. A másikat, a gesztenyést ehhez képest már csak improvizáltam – az idei Év Fagylaltja versenyen közönségdíjas gesztenyefagylaltom adta az ötletet.

– Innen hová lehet még továbblépni?

– A versenyzés tekintetében, higgye el, fogalmam sincs – főleg, hogy még a szakmából is érnek támadások a közösségi oldalakon. Viszont az biztos, hogy 75 éves édesapámtól idén átveszem a cukrászdát. //