Magazin: A nagyszabású gálavacsora előkészületei III.

Izgalmas lesz a Magyar vendéglátók ipartestületének idei gálavacsorája. Az MVI Gundel Károly munkásságának ajánlja idei nagyrendezvényét, az ipartestületi bált, amelyet 2013. november 30-án Mezőkövesden, a Balneo Hotel Zsóriban rendeznek meg (és amelyre – nem mellesleg – még várják az érdeklődők jegyigénylését). A rangos eseményen az elmúlt évtizedek és a jelen meghatározó séfjei párban készítik el a Gundelek korát idéző ételeket, kizárólag magyar alapanyagokból. A sajtótájékoztatón részvevők sorsoláson döntötték el, melyik senior séf melyik fiatal séffel dolgozik majd együtt, és a páros melyik fogást készíti. A témával foglalkozó cikkünk első részében, novemberi számunkban, a vendéglátós legendának számító főszervező, Jakabffy László mellett három szakácsot, illetve cukrászt szólaltattunk meg – ők a rendezvénnyel kapcsolatos terveikről, elvárásaikról számolnak be olvasóinknak, négy részben.

Wolf András, séf, New York Palota Salon Étterem

Sok kollégával ápolok jó kapcsolatot, aki részt vesz a főzésben az idei ipartestületi bálon, sokakat tisztelek ebből a társaságból. A szenior séfek közül Gullner Gyula volt az, akivel korábban személyesen még nem találkoztam – különös véletlen, hogy pont ő húzott engem a sorsolásnál. Bármelyikükkel szívesen dolgoztam volna, egyedül az lett volna kevésbé izgalmas, ha Bíró Lajos mellé kerülök, hiszen vele egymás gondolatait és stílusát is túl jól ismerjük. Mindenképpen érdekes lesz látni, hogy dolgozik egymás mellett a két generáció.

Gullner úr, akárcsak én, erős egyéniség, de bizonyára könnyen jutunk közös nevezőre, minthogy mindketten a minőség elkötelezett hívei vagyunk. Mint tudott, a levest és a meleg fogás közti halételt prezentálja majd a mi párosunk. Egyébként tavaly is részt vettem az MVI gálavacsorájának az elkészítésében, a desszertében, de csak leküldeni tudtam azt a helyszínre, ugyanis pont akkor született a fiam. Szívesen vállaltam a feladatot akkor is és most is; minden hasonló meghívást annak az igazolásának érzek, hogy jó úton járok – mindig megtiszteltetés tehát az ilyen munka, az együttműködés a különféle hátterű kollégákkal. Sokakkal ellentétben viszont én nem tudom ezt örömfőzésként kezelni, tekintettel arra, hogy a bálon az est ugyanúgy a vendégről szól, mint a „hétköznapi” étkezések. Már csak azért sincs ezzel kapcsolatban hiányérzetem, mert nagyon szeretem a munkámat, és annak rendszerint minden folyamatában meg is találom a szépséget. Ha lement majd a mi két fogásunk, akkor jöhet a lazítás!