Krimó

Még az anakronisztikus jelző sem jellemzi eléggé pontosan a térből és időből kizökkent, nehezen megfogható műfajú vendéglátóhelyet a budapesti belváros szomszédságában. Az üzlet jellegére, kissé szerényen, utalhatna annak neve is: Krimó. Külföldön azt mondanák rá: bár. A lepusztultságát csigalassúsággal levetkőző Kazinczy utcában első benyomásra túl 21. századinak tűnhetne a hely, ha a berendezés egyik-másik darabja nem lenne jól láthatóan még a környező házaknál is öregebb. Néhány remekül eltalált kiegészítő elem viszont egészen megváltoztatja a saját tervezésű, itt-ott már barkácsoltnak tűnő berendezés képét. A miért pont itt kérdésre a magát csak szegről-végről vendéglátósnak aposztrofáló tulajdonos cáfolhatatlan érveket sorol: belváros, nagy portál, a közelben két főiskola!

Krimó

A Krimó kialakításának elsődleges szempontja a spórolás volt (ha lesz pénz, azért a pince felé még terjeszkedik az üzlet), a barátságos, természetes, már csak a kiválasztott „kísérőzenék” jellegénél fogva is intellektuálisnak nevezhető kocsma mégis vonzó. A reggel 8-tól éjfélig, illetve hajnali 2-ig nyitva tartó helynek néhány hét alatt kialakult a törzsközönsége: napközben jellemzően a 30 alattiak járnak ide, este 25 fölött bárki.

Az árak viszonylag alacsonyak, a választék az égetett szeszeken kívül: közepes sörkínálat, ebből kétféle csapolt, néhányféle folyó- és palackos bor, hagyományos kávéitalok, később pedig pogácsa és hasonlók. No meg a szomszéd Thai étterem étlapja, merthogy az éhes vendégeknek áthozzák onnan a vacsorát.

Budapest, VII., Kazinczy u. 8.