Követik-e a bérek az inflációt az élelmiszeriparban?

Vendégszerző:
Baja Sándor
ügyvezető igazgató
Randstad Hungary

A januári 25,7%-os inflációnál csak az élelmiszerek 44%-os emelkedése nyomasztóbb. A közgazdaság-tudomány alaptétele, hogy ha valamiből kevés van (márpedig az élelmiszerből kevés van a szárazság, az ellátási láncok zavara, az energiaár miatti kevés műtrágya, az állatokat érintő betegségek miatt), akkor, ha extra keresletet keltünk (ársapka, ingyen pénzosztás) és ráadásul ágazati adókkal mindezt megtetézzük, akkor az infláció, az élelmiszerárak emelkedése elszabadul. A politika alaptételei persze mások.

Furcsa azt olvasni, hogy számon kérjük a Picket, hogy Németországban miért kerül a szegedi szalámi lényegesen kevesebbe, mint itthon. Tudjuk jól, hogy ott 7% az áfa minden élelmiszerre, nálunk a szalámira 27. Nincsenek ágazati különadók, nem kell a csirkefarhát ársapkás veszteségét se pótolni. Hozzá kell tennem, hogy ha a kereskedelmet nem sújtja majd az ársapka, akkor a többi termékre rakott extra árrést miért gondolják, hogy ott hagyja a kereskedelem? Van valami, ami ezt szépen le fogja szabályozni. A neve: piac.

Az infláció hatásai

Az infláció persze nem magyar jelenség, az eurózónában is 10%-os, de ami különösen fáj, hogy a környező országok valutája (értem itt a lejt és a cseh koronát) nem gyengült az euróhoz képest, és az inflációjuk is majdnem 10%ponttal kevesebb, mint a miénk. Az extra magasra tett alapkamat bevonzza a befektetőket és rendezi a forint árfolyamát (a cikk írásakor 379 forintot kellett fizetni egy euróért), reméljük a forintba vetett bizalom helyreáll. Az ugyanis nem volt biztató, hogy a magánemberek átváltották megtakarításukat euróra, sőt, a legnagyobb vállalkozók (legyen az külföldi vagy magyar) átvitték a Lajtán túlra a megtakarításukat.

A COVID alatt és után pozitív mérleget mutatott a magyar munkaerőpiac, azaz mivel a nyugati válság mélyebb volt és a felpattanás lassabb, többen tértek haza, mint amennyien elmentek. Ez a gyenge forinttal nemcsak megfordult, hanem odáig fajult, hogy már a román és szlovák fizetések miatt is érdemes lett átjárni a határon.

A napokban, reggel 7 órakor volt szerencsém áthajtani a letkési Ipoly-hídon. Szomorúan láttam, hogy mennyi magyar rendszámú autó megy Szlovákiába. Miért jobb Romániában vagy Szlovákiában dolgozni? Egyszerű: este otthon alszunk, napközben nem kell nyelveket tudni ahhoz, hogy dolgozzunk, mert a felvidéki, erdélyi magyarok fordítanak, ha kell.

Mire számít az FMCG?

Tavaly országos szinten a cégek 61%-a várta, hogy az árbevétele nő, addig az idén februárban ez csak 41% volt. Az élelmiszeripar ebből a szempontból nem sokkal pesszimistább, hiszen a cégek 38%-a a remél ebben az évben árbevétel-növekedést. Hasonló az arány a változatlan árbevételt remélő cégek arányában is: szintén 38% vár stagnálást.

Az országos számokhoz képest lényeges eltérés van viszont a növekmény mértéke között. A növekedést prognosztizáló cégek 22%-a 15%-kal, vagy annál nagyobb mértékben növekszik a terveik szerint. Magyarul, ők azok, akik legalább a becsült infláció arányában akarnak nőni. Ezzel szemben a megkérdezett élelmiszeripari cégek közül senki sem gondolja azt, hogy 15%-kal vagy annál nagyobb mértékben nőne.

Az élelmiszeripari cégek közül minden hatodik (17%) csökkenést prognosztizál, ami magasabb az országos 10%-nál.

Létszámbővítés az élelmiszeriparban

Tavaly Magyarországon a cégek 89%-a akart létszámot bővíteni, azaz gyakorlatilag mindenki. Ez lecsökkent 34%-ra. Az élelmiszeriparban viszont csak minden tizedik akar/tud bővülni. Az országos a létszámot állandóan tartó 56%-kal szemben az FMCG 76%-a akarja az alkalmazottak létszámát stabilan tartani. Sajnos, 14% elbocsátásra készül, ami jelentősen több az országos 8%-hoz képest.

Érdekes látni azt, hogy milyen profilú jelölteket keresnek Magyarországon. Az örökzöld IT és mérnöki állások továbbra is nagyon keresettek: a cégek 40%-a toboroz ilyen szakembereket. A skála másik végén a vállalati jogászok és tradicionális marketingesek állnak: a cégek 2-3%-a keresi őket. Rossz hír az értékesítőknek: egy év alatt 13%pontot esett a kereslet irántuk (22%-ra). Velük szemben egyre többen keresnek beszerzőket (a cégek 24%-a, ami 7%-os emelkedés), ami mutatja, hogy az ellátási lánc biztosítása mennyire fontos.

A béremelések mértéke

Természetesen az infláció miatti dolgozói elvárások menedzselése a legnagyobb kihívás a vállalatoknál. Ebben az évben 10%ponttal nőtt itt az érték. A további 5 legnagyobb fejfájás is a költségekkel függ össze, legyen az energia- és alapanyagár vagy kereskedelmi árrések fenntartása.

A vállalatok 62%-a újragondolja a munkaerő szerepét, és újrarajzolja a szervezeti ábrát. 48%-uk létszámstopot vezetett be. Fele visszavágja a működési költségeket. Ugyanakkor a dolgozók továbbképzése, a szükséges tudáshoz juttatása nem kerül le a napirendről: a cégek kétharmada foglalkozik ezzel, költségmegszorítás ide vagy oda (+5%pont).

A tavalyi 83%-kal szemben az idén minden cég (97%) emel bért Magyarországon. Ez hasonló az élelmiszeriparban is. 20% felett a megkérdezett FMCG-cégek közül senki sem akar bért emelni, 15 és 20 között is csak 3%: az is igaz, hogy bért egyáltalán nem emelni akarók aránya is hasonló az FMCG között: szintén 3%. A legnagyobb tömeg (59%) 11 és 15%-os béremelésre készül az idén. Ez jó aránynak tűnik, bár tudni kell, hogy a többi ipari-gyártó cég közül sokkal többen emelnek 15% felett (26%), azaz a többi gyár vonzóbb lehet a munkavállalóknak.

Érdekes, hogy tavaly a cégek 43%-a emelt másodszor is, kompenzálva a gyorsan növő inflációt, minden harmadik cég pedig egyszeri bérkiegészítést fizetett. 23% rendszeresen hozzájárul a dolgozók megemelkedett energia- és utazási költségeihez.

Összességében tehát látható, hogy a cégek nem tudják, nem akarják a 25% feletti inflációt utolérni a bérekben. Az ár-bér spirálban egyelőre az árak nyernek, de reméljük, ahogy a forint árfolyamát is talpra rántottuk, az inflációt is letörjük. Ellenkező esetben a dolgozók régen látott életszínvonal-esést fognak megélni. //

Öt nap négy nap alatt?

Érdekes kérdés volt, hogy a cégeket mennyire foglalkoztatja a 4 napos munkahét kérdése. Bár 83%-uk egyértelműen elzárkózik ettől, 13%-uk a tesztelést fontolgatja, 3%-uk be fogja vezetni, 1%-uk pedig be is vezette.

Ebben a munkaerőpiaci helyzetben nem is értem, hogy a nyitvatartási, ügyeleti, műszakban töltött órák csökkentésén túl milyen módon lehet ezt megoldani? Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy hosszú távon 4 nap alatt ugyanannyit dolgoznak a munkavállalók, mint 5 nap alatt?

A magyar munkaadók a home office visszavágásával már véleményt mondtak… //

A cikk a Trade magazin 2023/4. lapszámában olvasható.