Kenguru, steak, BBQ

Az ausztrál gasztronómia hiteles lenyomata a távoli kontinens alig háromszáz esztendős történelmének, és szinte tökéletesen megfelel a földrésznyi ország meglehetősen összetett gyökerekből táplálkozó népességének. Az étkezési szokások alapvetően az angolszász hagyományokon nyugszanak – bár a teázásnak koránt sincs akkora kultusza, mint az egykori „fegyencexportőr” anyaországban. Ez azonban valószínűleg az éghajlattal és az első fehér telepesek tea iránti mérsékelt vonzalmával magyarázható.
A steakek viszont megingathatatlanul őrzik vezető szerepüket, és a faszénparázson – vagy a nem ritka tűzgyújtási tilalmak idején gázfűtésű sütőn – készített barbecue csaknem kultikus szerepet tölt be az ausztrál gasztronómiában.
Szinte valamennyi családi ház alapvető tartozéka a kertben felállított berendezés, akinek pedig ilyen nincs, az hóna alá csapja a steak készítéséhez szükséges alapanyagokat és szerszámokat, majd meg sem áll a legközelebbi közparkig – nem kevés gondozott, és a polgárok által gondosan megóvott ilyen „liget” található Ausztrália nagyvárosaiban. A parkokban aztán jó néhány – legtöbbször elektromosan fűtött – steaksütőhely várja az éheseket, amelyeket az esetek túlnyomó többségében ingyenesen használhatnak a polgárok. A közös használatú BBQ-station („magyarul” barbecue) további tartozéka néhány asztal és pad, ahol kényelmesen elfér az otthonról hozott saláta, bor, sör és valamennyi kellék, ami tökéletessé teszi az élményt. A világ ezen távoli részén természetes, hogy a használatot követően a poggyászból előkerül a megfelelő tisztítószer, és a sütőlap csillogóra suvickolva várja a következő vendéget.
Kitűnő minőségű marha- és bárányhúsaik, remek halféléik, első osztályú zöldségeik és trópusi gyümölcseik, no meg a mára világhíressé lett ausztrál borok ellenére az átlagos Aussie-t nem foglalkoztatja az ételkészítés művészete, így nem is sok időt pazarol el konyhai pepecseléssel. A bevásárlóközpontokban ugyan elképesztően széles választékban állnak rendelkezésre a friss és fagyasztott alapanyagok, de jóval nagyobb hangsúlyt kapnak az előre félig vagy teljesen elkészített ételek.
Esténként persze megtelnek az éttermek, legyenek azok a hagyományos vagy a gyorsétkeztetés templomai. Az ausztrálok rendkívül nyitottak az újdonságokra, és az átlagjövedelmek lehetővé teszik, hogy a barátokkal vagy éppen családjukkal egy-egy vendéglátóhelyen étkezzenek – hetente többször is.
Az egyszerű marha- és báránysülteket bárhol érdemes megkóstolni. Mindemellett az egyetlen „híres” ausztrál ételféle sokáig csak a carpet-bag steak volt, amely egy sóval, borssal, citromlével ízesített, középen mélyen bevágott, osztrigával töltött hátszínszelet. Mindenesetre a háború után, különösen a sok európai bevándorló hatására, a dolgok változni látszanak. És ha a legjobb éttermeik olyanok, mint a hozzánk is eljutó legjobb boraik, akkor nem csodálkozhatunk, hogy a világ legjobb 10 étterme között egy sydneyi is akad.
Ha már borról beszéltünk, legyen szó a sörről is: igazi lokálpatriotizmus csak a sörfogyasztásban tapasztalható. Mivel az ország valamennyi területén folyik a gyártás, a melbourne-i honpolgár nem szívesen issza az új-dél-wales-i nedűt, míg az adelaide-i ausztrál kifejezetten fejfájást kap a Victoria Bittertől. Egyben viszont egyetértenek: az államilag dotált és a világon mindenhol „ausztrál sör”-ként reklámozott italnál csak jobbakat főznek bárhol a legkisebb kontinensen.