Magazin: Kemény munkával

Az ipartestület februárban alaposan megfiatalította elnökségét; a testület élére Erdélyi Balázst választották. Arra kértük az elnököt, beszéljen olvasóinknak szakmai elképzeléseiről és közeljövőbeli terveiről.

– Mióta vesz részt az elnökség munkájában?

Erdélyi Balázs
elnök
Magyar Cukrász Iparosok
Országos Testülete

– Két éve vagyok ügyvezetőségi tag, az elnöki tisztséget a megújult, megfiatalított és rendkívül erős, 16 fős új elnökség miatt mertem elvállalni. Szeretnénk nagy elődeinkhez felnőni és folytatni a minőség jegyében végzett munkájukat.

– Hogyan ítéli meg az ipartestület munkáját a szakma?

– Az ipartestület egy szép, nagy család. Belülről nézve többnyire minden rendben van, tagjaink szerintem látták a mindenkori vezetőség kemény munkáját. Kedvező külső körülmények között óriási fejlődésen ment, megy keresztül a hazai szakma, aminek az Ipartestület a legfontosabb mozgatórugója; szakmai versenyek, megmérettetések, tanfolyamok mindig előreviszik a szakmát. Kívülről olykor megfogalmazódnak kritikák – az építő kritikára mindig szükség is van –, valószínűleg olyanoktól, akik nem látják a nap mint nap végzett munkánkat.

– Melyek ma a szakma legégetőbb gondjai?

– A legégetőbb a munkaerőhiány. Már nem szakemberhiányról beszélünk, hanem „dolgozni akaró emberek” hiányáról. A cukrásztermékek iránt az elmúlt években nagyot nőtt a kereslet, de ezt a megnövekedett igényt már szinte alig tudjuk kielégíteni. A legtöbb vállalkozásban már régóta olyan megfeszített munka folyik, amelybe mind a munkavállalók, mind a tulajdonosok bele fognak fáradni előbb-utóbb. A cukrászdákban jelenleg háromféle áfakulcsot kell alkalmazni, három különböző rendelet, illetve törvény alapján. A bonyolult és szerteágazó szabályozás szinte követhetetlen egy alkalmazott számára – ezeken a problémákon csak kormányzati akarattal lehet segíteni. Szükség van a vendéglátási ágazat támogatására, például egységes, csökkentett áfakulcs alkalmazására.

A hazai cukrászat ebben a nehéz helyzetben is fejlődik. A vevői igények is nőnek, aki a piacon állva akar maradni, annak a minőségi termékek felé kell vennie az irányt. Van még hova fejlődni, ám nincs miért szégyenkeznünk. A továbbfejlődéshez a tanulóképzés reformjára és a végzett ifjú szakemberek munkába „csábítására” is szükség van.

– Mi ma a legnagyobb elismerés egy cukrász számára?

– A fiatal kollégák is lelkesen vesznek részt a versenyeken, és bár mindenkit a győzelem vágya hajt, ezekből a megmérettetésekből a helyezéstől függetlenül mindenki profitál: a versenyző látja, hol tart ő maga és hol a kollégái, miben kell még fejlődnie.

A cukrásznak mégis az a legnagyobb elismerés, ha a vendégek szeretik termékeit, és az ő üzletét választják. Én is szeretek végignézni egy szép napsütéses délutánon a teraszunkon, látni, hogy az asztaloknál boldog családok kóstolják a termékeinket. Mosoly, vidámság, gyerekzsivaj – szerintem ezekért a pillanatokért érdemes dolgozni.

Melyik szakmai elismerésére a legbüszkébb?

– A legnagyobb sikerem az Év fagylaltja verseny megnyerése volt 2014-ben; hat díjat kaptam a versenyben induló két fagylaltomra – ez olyan volt, mint egy álom. Úgy érzem, ez a győzelem is nagy hatással volt arra, hogy szakmailag továbbfejlesszem magam. Mindezek után még jobban is kellett teljesítenünk, hiszen az elvárások is nőttek velünk szemben.

Az én legkedvesebb területem talán a fagylalt: olyan „műfaj” ez, ahol bátran használhatjuk kreativitásunkat, naponta újra és újra. Szerencsésnek érzem magam, mivel annyira szeretem a szakmámat, hogy nem igazán van olyan terület, amivel nem szívesen foglalkozom. Kimondottan szeretek például felverteket készíteni, a vajastészta hajtogatása pedig remekül ki tud kapcsolni.

  Mik a tervei elnökként?

– Elsődleges feladatunk az új székház felújításának befejezése és a belső kialakítása. Óriási nagy eredmény ez egy civil szervezettől, ami az elődeink munkája és felajánlásai nélkül elképzelhetetlen lett volna. A jelenlegi tagságunk is erőn felül támogatja a székház munkáinak költségeit, ahol irodákat, cukrász tanműhelyt és egy oktatóhelyiséget alakítunk ki. Bízunk benne, hogy a következő 50 évben ez lesz a magyar cukrászat remek hangulatú, családias, de egyben igazi szakmai bázisa. //