Jelentés a Board roomból (1. rész) – Interjú Rózsai Rezsővel, a KPMG Magyarország vezérigazgatójával

Vendégszerző:
Szalóky Tóth
Judit
partner
Boyden Executive Search

Ez alkalommal beszélgetőpartnere Rózsai Rezső, a KPMG Magyarország vezérigazgatója. Rezső 1997 óta dolgozik a KPMG-nél, 2008 óta partner, 2014. október 1-je óta a könyvvizsgálati osztály vezetője, 2019 októberétől pedig a cég vezérigazgatója.

A beszélgetésük aktualitását a KPMG-­tanulmány (KPMG CEO Outlook 2020) adja, amelyben a világ legjelentősebb piacainak meghatározó üzleti vezetőit kérdezték – a gazdasági kilátásaikról, a legjelentősebbnek vélt üzleti kockázatokról és az ezeket meghatározó trendekről. A január és február folyamán végzett kutatás megállapításait a járvány gyorsan felülírta, ezért nyár végén szűkebb körben megismételték a lekérdezést, így a tanulmány már a járvány hatását is bemutatja.

SZ. T. J: A pandémia közepén próbálunk úgy működni, mint a normalitásban, de közben Szküllával harcol kint a világ. A COVID-19 üzleti hatását szeretném veled boncolgatni, míg felső vezetőként, szakemberként és magán­emberként mi is e hatás alatt állunk. Mennyiben változtak meg a mindennapi vezetői rutinjaid?

Rózsai Rezső
vezérigazgató
KPMG Magyarország

– A járvány nyilvánvalóan az én operatív mindennapjaimat, de talán, ami ennél is izgalmasabb, a személyes vezetői filozófiámat és fókuszaimat is nagymértékben befolyásolta. A felmérésben szereplő cégvezetőkhöz hasonlóan, a korábbiaknál is empatikusabb lettem és nagyobb figyelmet kaptak a vállalat belső történései, szereplői és a felelősségünk úgy általában. A „Mi van veled?” kérdés az udvarias odafordulásból tudatos érdeklődéssé változott a hétköznapi interakcióinkban. Ugyan minden eddiginél több a beszélgetés, és sok esetben lényegre törőbb is, és az online világ erősen „kilaposította” a szervezetet, de megvannak persze az árnyoldalak is, nehezebb a motivációt fenntartani, nincsenek meg azok az ad hoc kapcsolódási pontok, amelyek segítettek a szervezet működésében a közösséghez tartozás érzésében, benne a közös kávék és ebédek, ami mindannyiunknak hiányzik.

SZ. T. J: Felmérésetekből az derült ki, hogy a világ legnagyobb cégeinek felső vezetői alaposan átértékelték az üzleti kockázatokat a járvány hatására. Le tudnád írni ezt az átalakulást a saját és többi felső vezető szemszögéből?

– Az adataink is azt mutatják, hogy a járvány, illetve annak gazdaságra gyakorolt hatása jelentősen befolyásolta a vállalatvezetők jövőbeli kockázatokkal kapcsolatos véleményét, és a 2020. januári–februári rangsoroláshoz képest újraértékelték a kockázatokat. Míg az év elején még a 12-ik helyre rangsorolták a munkaerő-kockázatot, ez nyár végére az első helyre ugrott előre.

Humánerőforrás-kockázat mögött a beszállítói láncokkal kapcsolatos aggodalmak kerültek a második helyre, rögtön ezután a gazdasági bezárkózástól, a territorializmustól való félelem szerepel, hiszen a lezárások miatt megéltük, mit jelent az, amikor a nemzetközi kereskedelem összeomlik, és az addig bejáratott csatornák megszakadnak. Országok, térségek válnak fizikai értelemben elérhetetlenné. A beszállítói láncok kérdése felvetette azok lerövidítésének ügyét is, de tudni kell, hogy a gyártás koncentrációja is kockázatokat vet fel, csak másokat.

A tanulmány nagy újdonsága, hogy a felső vezetők már nem külső hatásként tekintenek az olyan kockázatokra, mint például a klímaváltozás, hanem ezt is úgy kezelik, mint amivel kapcsolatban konkrét teendőjük van, és vállalatuknak is meg kell tennie mindent a lassítás érdekében. Sőt a személyes vezetői agendájukon is szerepelnie kell ezeknek.

SZ. T. J: Nézzük meg alaposabban a humánerőforrás-kockázatot. Azt tapasztalom, hogy a „talent risk” fogalma messze túlmutat a tehetséges munkatársak bevonzásán és megtartásán. Mi a véleményed erről?

– Egyes regionális konfliktusokat leszámítva, csaknem három emberöltő óta ez a járvány az első olyan globális fenyegetettség, amikor a vállalati szféra azt éli meg, hogy a munkatársai veszélybe kerülnek. Ez a jelenség arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember nagyon komoly hatékonysági tényező, és csak akkor működik jól, ha az egyént is látjuk benne. Egy-egy kulcsmunkatárs „kiesése”, az egy-egy személy évek alatt felhalmozódott tudása egyszerre érték és kiszolgáltatottság is a cégeknek.

Az is kiderült, hogy a vállalatok ezeket a kockázatokat fejlesztésekkel próbálják csökkenteni. A digitális transzformáció azonban nem lehet sikeres egy ezzel párhuzamos és összehangolt humánmenedzsment-stratégia nélkül. Hiszen a digitalizáció egyszerre alakítja át a szervezetet, a folyamatokat, feladatokat és újabb és újabb képességeket, készségeket igényel a munkatársaktól. A KPMG egy másik, HR fókuszú, kutatása (KPMG Future of HR 2020) szerint a megkérdezett cégvezetők több mint fele a kollégák felkészítését az AI és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos technológiákra látják az egyik legnagyobb kihívásnak.

A járvány egyik hatása, ami kedvező, hogy az új munkavégzési módszerek csökkenthetik a nemek közti egyenlőtlenséget. A női vezetők 59 százaléka azt nyilatkozta, hogy a járvány alatt javult a kapcsolattartásuk a munkavállalókkal (KPMG Global Female Leaders Outlook 2020). Komoly humánerőforrás-kérdéseket vet fel az is, hogy a rizikók között előkelő helyen szerepelnek a fejlődő technológiák, a diszrupció és a kiberbiztonság kérdése is. A járvány berobbantotta a digitalizációt, a távoli munkavégzést, és az ügyfélkiszolgálás új, online módjainak fejlesztését. Ez magával hozta a kibertérből érkező támadások számának növekedését, ami minden eddiginél jobban felértékelte a kiberbiztonsággal kapcsolatos kérdéseket és persze az ezzel kapcsolatos tudást. Több mint egy évtizede ez volt az első alkalom, hogy egy biztonsággal kapcsolatos készség lett a „legkeresettebb” a technológiai készségek között.

SZ. T. J: A COVID-19 fenyegető, egészségügyi kockázatból – a vállalatvezetők szemében is – társadalmi „üggyé” vált. Hogyan látod ezt a tágabb üzleti környezet, illetve a saját vállalatod szempontjából?

– Míg néhány éve a fenntartható beruházásokat a befektetők elsősorban egyéni értékrend mentén hozott áldozatként kezelték, ma már a környezeti (environmental), társadalmi (social) vagy irányítási (governance), azaz ESG-tényezők már elengedhetetlenek egy vállalat hosszú távon is fenntartható növekedéséhez.

Mi eddig is úgy gondoltuk, hogy a küldetésvezérelt üzlet több az ügyfélfókuszú értékteremtésnél és az üzleti teljesítményben mért sikernél. A bizalom megtartása, erősítése a munkatársak, az ügyfelek és a szűkebb-tágabb közösségeink irányában a jövő szempontjából alapvető fontosságú. A járvány egyik következménye, hogy ma már a CEO-k 79%-a szerint át kell értékelni a vállalati küldetést a hosszú távú fenntarthatóság szem előtt tartásával, 65%-uk szerint a klímaváltozással kapcsolatos kockázatokkal való megküzdés létkérdés.

SZ. T. J: Mind a ketten home office-on vagyunk döntően jelenleg is. És nemcsak mi, de az ügyfeleink, a kollégáink, az üzleti partnereink is. Mit gondolsz a digitális környezetről és a felgyorsuló digitalizációs folyamatokban rejlő lehetőségekről? Sokat beszélgetünk arról, hogy mi lett volna, ha ez a válságos helyzet 10 évvel ezelőtt történik a technika, technológia akkori fejlettségi szintje mellett.

Abba inkább ne is gondoljunk bele, szerencsére az elmúlt 10 évben olyan mértékű dinamika volt megfigyelhető a digitalizációs fejlődésben, ami lehetővé tette a gazdaság döntő részének folyamatos működését ebben a száz éve nem tapasztalt karanténhelyzetben is.

Sőt számtalanszor elhangzott, hogy a pandémia katalizálta a digitalizációs fejlesztéseket. Ezen is túlmenően, a válaszadó IT-­vezetők 73%-a szerint az elmúlt 12 hónapban kínált digitális megoldások rendkívüli mértékben növelték az ügyfél-­elégedettséget, amelynek hatására az ügyfélélmény még inkább a vállalati stratégia fókuszába került. Úgy gondolom, hogy az ergonomikus, egyszerű, digitális megoldások iránti igény a járvány után is megmarad, és a vállalatok jövőállóságát nagyban meghatározza majd, hogy a technológiai képességeket hogyan tudják az üzleti folya­mataikba integrálva az ügyfeleik számára érzékelhető értékké alakítani.

Az IT-vezetők (Harvey Nash/KPMG CIO Survey 2020) 43%-a számít arra, hogy munkatársainak több mint fele a világjárvány után is otthonról dolgozik majd. Mi is a hibrid üzemmóddal számolunk, ahogy a legtöbb ügyfelünk is. De a vakcinázás után azért szeretnénk egymással kezet rázni, meginni együtt egy kávét, rendezvényeken egy pohár bor mellett újra ad hoc beszélgetni, egyszóval személyesen visszatérni a közösségbe. Ez mindenkinek nagyon hiányzik. //