Ha so­ká­ig vi­táz­nak, hol nya­ral­jon a csa­lád

Bi­za­lom­ger­jesz­tő ud­va­ri­as­ság­gal fo­gad­ta az ér­dek­lő­dő­ket a gon­dol­ko­zás­fej­lesz­tés vi­lág­hí­rű tu­dó­sa a Bu­da­pes­ti Kong­res­­szu­si Köz­pont­ban, a könyv­fesz­ti­vá­lon. Min­den vá­la­szát egy ba­rát­sá­gos mo­soly ve­ze­tett be.– Hogyan lett ön­ből gon­dol­ko­dás­ku­ta­tó?
– Az USA-ban, Madison vá­ros­ban vé­ge­z­tem el az or­vo­si egye­te­met, és már ta­nul­má­nya­im ide­jén ér­dek­lőd­tem a gon­dol­ko­zás mi­ben­lé­te iránt. Egy­részt azért, mert az óko­ri gö­rö­gök óta el­telt 2400 év so­rán há­rom do­log ma­radt vál­to­zat­lan a vi­lá­gon: a szan­dál, a de­mok­rá­cia és a gon­dol­ko­zás. Or­vos­ként utób­bi­nál lát­tam le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy va­la­mi újat al­kos­sak. Más­részt sze­ret­tem vol­na az agy­mű­kö­dést, mint bio­ké­mi­ai fo­lya­ma­tot meg­ér­te­ni. A fi­lo­zó­fu­sok sza­vak­kal kö­ze­lí­te­nek a gon­dol­ko­zás­hoz, de sze­rin­tem a já­ték a sza­vak­kal nem visz mes­­szi­re.
– Lehet, hogy azért nem vál­to­zott a gon­dol­ko­zás, mert úgy jó, ahogy an­nak ide­jén ki­ala­kult?
– Kutatásaim alap­ján ma már úgy lá­tom, hogy a lé­te­ző gon­dol­ko­dás nem rossz ugyan, de nem elég­gé át­fo­gó. A gon­dol­ko­dás új el­mé­le­tét dol­goz­tam ki, és meg­ha­tá­roz­tam a struktúrált kre­a­tív gon­dol­ko­dást. A klas­­szi­kus gon­dol­ko­zás ér­ve­ken, il­let­ve azok meg­vi­ta­tá­sán ala­pul. Vi­tá­zó fe­lek csak azt né­zik, mi té­ves a má­sik ér­ve­lé­sé­ben, és úgy csak ke­vés ered­ményt ér­nek el. Ez sze­rin­tem kez­det­le­ges ah­hoz ké­pest, hogy a Hat Gon­dol­ko­dó Ka­lap tel­jes kö­rű­en ki­ak­náz­za az agyunk­ban rej­lő le­he­tő­sé­ge­ket. A ré­geb­bi, elő­í­té­le­tes gon­dol­ko­dás­ból ki­tör­ve új mó­don, élet­sze­rű­en gon­dol­koz­ha­tunk, ami jól mű­kö­dik a min­den­na­pi élet­ben. A pár­hu­za­mos gon­dol­ko­dás lé­nye­ge, hogy min­den­ki ugyan­ab­ba az irány­ba te­kint, kö­zö­sen ke­re­si a meg­ol­dást. De per­sze az irány vál­toz­tat­ha­tó.
– Miért ép­pen hat sza­kasz­ra osz­tot­ta fel a gon­dol­ko­zá­si fo­lya­ma­tot?
– Az em­be­ri agy ál­ta­lá­ban hét dol­got tud meg­je­gyez­ni, mint egé­szet. Így a hat ide­á­lis­nak lát­szik. Ke­ve­sebb ka­lap­pal túl­sá­go­san komp­lex len­ne a mód­szer.
– Saját gon­dol­ko­dá­sá­ban hasz­nál­ja a mód­szert?
– Persze.
– A gon­dol­ko­zás, plá­ne fej­lesz­té­se elég sok ener­gi­át kí­ván az em­ber­től. Há­nyan haj­lan­dók er­re a be­fek­te­tés­re?
– Nem lá­tom erő­fe­szí­tést igény­lő be­fek­te­tés­nek. Ez egy mód­szer, és aki lát­ja az ered­mé­nye­it, lel­ke­sen hasz­nál­ja. Pél­dá­ul elő­for­dul, hogy egy csa­lád­ban he­te­kig nem tud­ják el­dön­te­ni, ho­vá men­je­nek nya­ral­ni, mert min­den­ki mást sze­ret­ne. Ha va­la­ki is­me­ri a gon­dol­ko­dó ka­la­pok mód­sze­rét és al­kal­maz­zák, ak­kor tíz perc alatt meg­egyez­het­nek. Biz­tos le­het ben­ne, hogy meg­ked­ve­lik a mód­szert.
– Hetven éven felül mi mo­ti­vál­ja, hogy utaz­zon, elő­adá­so­kat tart­son, nép­sze­rű­sít­se a gon­dol­ko­zást?
– Rengeteg ten­ni­va­ló van a gon­dol­ko­zás fej­lesz­té­se ér­de­ké­ben. 2400 év el­ma­ra­dá­sát kell be­hoz­nunk.