Magazin: Növekszik a magyar bor becsülete

Szerző: jungandrea Dátum: 2017. 09. 07. 07:30

Magyarország borexportja 2016-ban az átlagos agrárexport (1,6%-os) növekedési ütemét többszörösen meghaladó mértékben (6,2%-kal) bővült, ami reményteli fejlemény. Az ördög azonban ezúttal is a részletekben bújik meg. Az exportált mintegy 750 ezer hektoliter bornak alig egyharmada tartozott ugyanis az eredetvédett termékeinket is magába foglaló, palackozott borok kategóriájába.

Fejlődés ide vagy oda, tavalyi borkivitelünknek legnagyobb része, 45%-a hordós borként, vagy tartálykocsikban hagyta el az országot. Ez utóbbi terméktömeg exportja 8,6%-kal bővült, míg a palackozott boroké ezzel szemben „csak” 6,2%-kal.

Exportérték tekintetében értelemszerűen más a helyzet, hiszen a palackozott borok értékesebbek, így az exportárbevételi szerkezetben a palackozott borok adták az árbevétel felét. A tartályban értékesített borok alig 30, a pezsgők pedig 8,5%-ot képviseltek.


Legdrágábban az USA-ba tudunk szállítani

Palackozott boraink széles piaci palettát tudhatnak maguk mögött. Hozzávetőleg 95 ország piacaira kerültek 2016-ban minőségi magyar borok. Értékesítési átlagáraink javultak, de az exportösszetételtől függően erőteljes szóródást mutatnak.

Legjelentősebb piacaink közül kiemelkedik az Egyesült Királyság, ahova 2016-ban a palackozott borexportunk 19,6%-a került. A 2015-ös helyzethez képest ez némi pozícióvesztésre utal ugyan, hiszen akkor a palackozott borkivitel 21,7%-a kötődött a szigetországhoz, de a legjelentősebb piaci pozíció így sem nem került veszélybe.

Az átlagosan 3%-kal javuló értékesítési átlagárak részpiaconként nagy szóródást mutatnak. Míg a brit piacon 5%-kal gyengébb átlagárat értünk el, addig a cseh piacon 23,5%-kal nőtt az értékesítési átlagárunk. A szlovák, a lengyel és az amerikai piacon szinten maradtak az átlagáraink, viszont a kínai piacon drasztikus, közel 40%-os árzuhanás következett be. A legjobb árfekvésű exportpiacnak 2015-ben és 2016-ban is az USA borpiaca bizonyult, ahova az átlagos értékesítési átlagár 2,8-szereséért tudtunk palackozott bort szállítani.Exportmennyiségek tekintetében, a már említett Egyesült Királyságon kívül a cseh és a szlovák piacra került közel azonos mennyiségű (46-48 ezer hektoliternyi) palackozott bor, a lengyel és a kínai piacokra pedig ennek a mennyiségnek mintegy a fele, 23-25 ezer hektoliter.Az USA-beli szállítások ugyan közel 40%-kal bővültek 2016-ra, de a mennyiség alig haladja meg a 4,8 ezer hektolitert.

Bár az exportunk széles, 95 országra kiterjedő terítési bázisát egy rövid cikk keretében részletekbe menően nem mutathatjuk be, de érdemes megemlíteni, hogy a táblázatbeli kiemelt piacokon túl számottevő tételek kerültek minőségi borainkból a német, a francia, a spanyol, a kanadai, az orosz, a svájci, a japán, az osztrák és a norvég piacra is 2016-ban.

Egyre keresettebbek eredetvédett boraink

A statisztika különbontja az eredetvédett borok exportját a palackozott borok csoportján belül, ezért a cikk témaköréhez kapcsolódva érdemes erre is némi figyelmet fordítani.

Az eredet- és földrajzi árujelzőkkel ellátott, exkluzív csomagolású palackozott boraink, csakúgy, mint a palackozott boraink széles külpiaci terítési bázissal rendelkeznek. Az exportban legelismertebb és legkeresettebb, eredetvédett boraink csoportján belül a Tokaji viszi a pálmát, hiszen a palackozott borkategórián belül 34%-ot ez a termékcsalád képviseli. A Tokaji eredetvédelmen kívüli terméscsaládok között is akad viszonylag számottevő jelentőséggel bíró termékcsalád.

Összességében a palackozott boraink exportjának több mint a fele, 54,1%-a eredetvédett, többnyire földrajzi árujelzővel ellátott bor. A nagyságrend figyelemre méltó, annál is inkább, mivel az exportált palackozott boraink eredetvédett hányada dinamikus növekedést mutat.

Az aszú boraink és a szamorodnink elsősorban a német, a brit, a szlovák, a cseh, az osztrák és az orosz piacon voltak kelendők, míg az egyéb, eredetvédett fehérboraink elsősorban a kínai, hongkongi, a tajvani, az USA-beli, a svájci és a japán piacon arattak sikert.

A hazai borkínálatot mérlegelő minisztériumi összeállításból kitűnik, hogy a kiemelkedő keresletet felmutató borvidékeink rangsorában a hazai piacon a Káli-medence borai viszik a prímet, és csak a második legkeresettebb és legjobban pozicionált termelői körzet a Tokaji borvidék. Ezt követi a Badacsonyi és az Egri borvidék. Ebből a rangsorból is a fehérborok túlsúlya érződik.

A nagyobb kiszerelésű, hordóban vagy tartályban exportált, eredetvédelem nélküli boraink kivitele értékben 8,6, mennyiségben pedig 3,1%-kal bővült, ami az értékesítési átlagárak javulására utal. A nagyságrend 24-ről 26 millió euróra, a mennyiség pedig 32-ről 34 ezer tonnára, (320-ról 340 ezer hektoliterre) bővült.

A lédig boraink kisebb piaci palettával bírnak, mint a palackos boraink. A terítési rádiusz, értelemszerűen itt szűkebb, amit a szállítási kapacitás is részben befolyásol.

Jóllehet a táblázatban feltüntetett borpiacainkon kívül akadtak még szép számmal célpiacok. Tartályos kiszerelésben elértük többek között Norvégiát, Finnországot, Japánt, Kanadát, Kínát, Hongkongot, Mongóliát, sőt még Dél-Afrikát is.

Szőlő, amiből máshol lesz bor

A múlt év végén bemutatott Szőlő- és Borstratégia értékes feltáró vizsgálatokkal érzékelteti a sürgős, illetve közép- és hosszú távú teendőket. Anélkül, hogy részletekbe menően bemutatnánk a stratégia főbb elemeit, előre kell bocsátani, hogy Magyarországon a szőlőtermés nagyobbik hányadát nem közvetlenül a szőlőtermelő dolgozza fel borrá, hanem eladja a felvásárlóknak vagy a borászati üzemeknek, pincészeteknek. A nagyságrend érzékeltetése végett indokolt megemlíteni, hogy a borszőlő több mint 70%-át szőlőként értékesítik ma már a termelők. Pince nélküli szőlészetek alkotják a zömét a szőlőtermelői körnek. A szőlőkereskedelem éppen ezért mára a magyar borászat megkerülhetetlen tényezőjévé vált, és mivel a termelők szervezettsége gyenge lábakon áll, nem jellemző, hogy értékesítő, beszerző szövetkezetekbe tömörülnének, kiszolgáltatottak maradnak a koncentrált és tőkeerős felvásárlókkal folytatott áralkuban.

A körülmények ismeretében nem csoda, hogy évről évre dinamikusabban nő a borszőlőexportunk. A nagy szállítási igénnyel járó, kényes, gyorsan romló termék külpiacait értelemszerűen elsősorban a környezetünkben, borral foglalkozó, de gyengébb termelési adottságokkal bíró országok között kell keresnünk. Privilegizált helyzetben van ebből a szempontból Szlovákia, ahova 2016-ban, 31%-os exportbővülés mellett a szőlőexport-mennyiség 56%-a került. Fontos felvevő piacnak számít továbbá Csehország, Románia, Horvátország, Bosznia, Ausztria és Németország, sőt, Ukrajna is.

Az ilyen, és ehhez fogható bizonytalansági tényezők hatására egyre kopik a szőlőtermő területünk. Különösen a kisparcellás, elaprózott szőlőterületek esnek ki sorra a termelésből. Nem meglepő, hogy az uniós csatlakozáskor jegyzett magas, 80 ezer hektárt meghaladó szőlőtermő területünk, a kivágási támogatás hatását is beleszámítva mára 63 ezer hektárra csökkent, de ezen belül is alig 46 ezer hektárról érkeznek termelési adatok a szakmaközi szervezethez.

A már említett Szőlő- és Borstratégia fontos megállapítása éppen ezért, hogy mivel relatíve kevés a pincével rendelkező szőlőgazdaság Magyarországon, ezért növelni kell az árutermelő borászatok számát, és támogatni kell a műszaki-technológiai fejlesztéseket. //

Kapcsolódó cikkeink