Magazin: Növekszik a magyar bor becsülete

Fejlődés ide vagy oda, tavalyi borkivitelünknek legnagyobb része, 45%-a hordós borként, vagy tartálykocsikban hagyta el az országot. Ez utóbbi terméktömeg exportja 8,6%-kal bővült, míg a palackozott boroké ezzel szemben „csak” 6,2%-kal.

Exportérték tekintetében értelemszerűen más a helyzet, hiszen a palackozott borok értékesebbek, így az exportárbevételi szerkezetben a palackozott borok adták az árbevétel felét. A tartályban értékesített borok alig 30, a pezsgők pedig 8,5%-ot képviseltek.

Legdrágábban az USA-ba tudunk szállítani

Palackozott boraink széles piaci palettát tudhatnak maguk mögött. Hozzávetőleg 95 ország piacaira kerültek 2016-ban minőségi magyar borok. Értékesítési átlagáraink javultak, de az exportösszetételtől függően erőteljes szóródást mutatnak.

Legjelentősebb piacaink közül kiemelkedik az Egyesült Királyság, ahova 2016-ban a palackozott borexportunk 19,6%-a került. A 2015-ös helyzethez képest ez némi pozícióvesztésre utal ugyan, hiszen akkor a palackozott borkivitel 21,7%-a kötődött a szigetországhoz, de a legjelentősebb piaci pozíció így sem nem került veszélybe.

Az átlagosan 3%-kal javuló értékesítési átlagárak részpiaconként nagy szóródást mutatnak. Míg a brit piacon 5%-kal gyengébb átlagárat értünk el, addig a cseh piacon 23,5%-kal nőtt az értékesítési átlagárunk. A szlovák, a lengyel és az amerikai piacon szinten maradtak az átlagáraink, viszont a kínai piacon drasztikus, közel 40%-os árzuhanás következett be. A legjobb árfekvésű exportpiacnak 2015-ben és 2016-ban is az USA borpiaca bizonyult, ahova az átlagos értékesítési átlagár 2,8-szereséért tudtunk palackozott bort szállítani.Exportmennyiségek tekintetében, a már említett Egyesült Királyságon kívül a cseh és a szlovák piacra került közel azonos mennyiségű (46-48 ezer hektoliternyi) palackozott bor, a lengyel és a kínai piacokra pedig ennek a mennyiségnek mintegy a fele, 23-25 ezer hektoliter.Az USA-beli szállítások ugyan közel 40%-kal bővültek 2016-ra, de a mennyiség alig haladja meg a 4,8 ezer hektolitert.

Bár az exportunk széles, 95 országra kiterjedő terítési bázisát egy rövid cikk keretében részletekbe menően nem mutathatjuk be, de érdemes megemlíteni, hogy a táblázatbeli kiemelt piacokon túl számottevő tételek kerültek minőségi borainkból a német, a francia, a spanyol, a kanadai, az orosz, a svájci, a japán, az osztrák és a norvég piacra is 2016-ban.

Egyre keresettebbek eredetvédett boraink

A statisztika különbontja az eredetvédett borok exportját a palackozott borok csoportján belül, ezért a cikk témaköréhez kapcsolódva érdemes erre is némi figyelmet fordítani.

Az eredet- és földrajzi árujelzőkkel ellátott, exkluzív csomagolású palackozott boraink, csakúgy, mint a palackozott boraink széles külpiaci terítési bázissal rendelkeznek. Az exportban legelismertebb és legkeresettebb, eredetvédett boraink csoportján belül a Tokaji viszi a pálmát, hiszen a palackozott borkategórián belül 34%-ot ez a termékcsalád képviseli. A Tokaji eredetvédelmen kívüli terméscsaládok között is akad viszonylag számottevő jelentőséggel bíró termékcsalád.

Összességében a palackozott boraink exportjának több mint a fele, 54,1%-a eredetvédett, többnyire földrajzi árujelzővel ellátott bor. A nagyságrend figyelemre méltó, annál is inkább, mivel az exportált palackozott boraink eredetvédett hányada dinamikus növekedést mutat.

Az aszú boraink és a szamorodnink elsősorban a német, a brit, a szlovák, a cseh, az osztrák és az orosz piacon voltak kelendők, míg az egyéb, eredetvédett fehérboraink elsősorban a kínai, hongkongi, a tajvani, az USA-beli, a svájci és a japán piacon arattak sikert.

A hazai borkínálatot mérlegelő minisztériumi összeállításból kitűnik, hogy a kiemelkedő keresletet felmutató borvidékeink rangsorában a hazai piacon a Káli-medence borai viszik a prímet, és csak a második legkeresettebb és legjobban pozicionált termelői körzet a Tokaji borvidék. Ezt követi a Badacsonyi és az Egri borvidék. Ebből a rangsorból is a fehérborok túlsúlya érződik.

A nagyobb kiszerelésű, hordóban vagy tartályban exportált, eredetvédelem nélküli boraink kivitele értékben 8,6, mennyiségben pedig 3,1%-kal bővült, ami az értékesítési átlagárak javulására utal. A nagyságrend 24-ről 26 millió euróra, a mennyiség pedig 32-ről 34 ezer tonnára, (320-ról 340 ezer hektoliterre) bővült.

A lédig boraink kisebb piaci palettával bírnak, mint a palackos boraink. A terítési rádiusz, értelemszerűen itt szűkebb, amit a szállítási kapacitás is részben befolyásol.

Jóllehet a táblázatban feltüntetett borpiacainkon kívül akadtak még szép számmal célpiacok. Tartályos kiszerelésben elértük többek között Norvégiát, Finnországot, Japánt, Kanadát, Kínát, Hongkongot, Mongóliát, sőt még Dél-Afrikát is.

Szőlő, amiből máshol lesz bor

A múlt év végén bemutatott Szőlő- és Borstratégia értékes feltáró vizsgálatokkal érzékelteti a sürgős, illetve közép- és hosszú távú teendőket. Anélkül, hogy részletekbe menően bemutatnánk a stratégia főbb elemeit, előre kell bocsátani, hogy Magyarországon a szőlőtermés nagyobbik hányadát nem közvetlenül a szőlőtermelő dolgozza fel borrá, hanem eladja a felvásárlóknak vagy a borászati üzemeknek, pincészeteknek. A nagyságrend érzékeltetése végett indokolt megemlíteni, hogy a borszőlő több mint 70%-át szőlőként értékesítik ma már a termelők. Pince nélküli szőlészetek alkotják a zömét a szőlőtermelői körnek. A szőlőkereskedelem éppen ezért mára a magyar borászat megkerülhetetlen tényezőjévé vált, és mivel a termelők szervezettsége gyenge lábakon áll, nem jellemző, hogy értékesítő, beszerző szövetkezetekbe tömörülnének, kiszolgáltatottak maradnak a koncentrált és tőkeerős felvásárlókkal folytatott áralkuban.

A körülmények ismeretében nem csoda, hogy évről évre dinamikusabban nő a borszőlőexportunk. A nagy szállítási igénnyel járó, kényes, gyorsan romló termék külpiacait értelemszerűen elsősorban a környezetünkben, borral foglalkozó, de gyengébb termelési adottságokkal bíró országok között kell keresnünk. Privilegizált helyzetben van ebből a szempontból Szlovákia, ahova 2016-ban, 31%-os exportbővülés mellett a szőlőexport-mennyiség 56%-a került. Fontos felvevő piacnak számít továbbá Csehország, Románia, Horvátország, Bosznia, Ausztria és Németország, sőt, Ukrajna is.

Az ilyen, és ehhez fogható bizonytalansági tényezők hatására egyre kopik a szőlőtermő területünk. Különösen a kisparcellás, elaprózott szőlőterületek esnek ki sorra a termelésből. Nem meglepő, hogy az uniós csatlakozáskor jegyzett magas, 80 ezer hektárt meghaladó szőlőtermő területünk, a kivágási támogatás hatását is beleszámítva mára 63 ezer hektárra csökkent, de ezen belül is alig 46 ezer hektárról érkeznek termelési adatok a szakmaközi szervezethez.

A már említett Szőlő- és Borstratégia fontos megállapítása éppen ezért, hogy mivel relatíve kevés a pincével rendelkező szőlőgazdaság Magyarországon, ezért növelni kell az árutermelő borászatok számát, és támogatni kell a műszaki-technológiai fejlesztéseket. //