GKI: Tájkép végtörlesztés után

Szerző: trademagazin Dátum: 2012. 02. 15. 09:26

A devizahitelek rögzített árfolyamon való végtörlesztése révén a PSZÁF adatai szerint 160 ezer, piaci árfolyamon több mint 1200 milliárd forint értékű szerződés lezárására került sor, melyért azonban az érintetteknek kevesebb, mint 900 milliárd forintot kell fizetniük. A portfolio.hu becslése szerint ez a devizahitelesek legfeljebb 18%-át, a hitelösszeg 21-22%-át teszi ki.(A svájci frankban eladósodottak esetében a mutatók kissé magasabbak.) A bankok vesztesége tehát több mint 330 milliárd forint, a bankadóból való 30%-os veszteségleírást is figyelembe véve a nettó hatás kb. 230 milliárd forint.

A GKI 2011. szeptemberi előrejelzésében az érintettek 20-35%-ának részvételével 1000-1700 milliárd forintos hitelállomány végtörlesztését és mintegy 200-350 milliárd forintos banki veszteséget prognosztizált (de akkor még nem merült fel e veszteség részbeni állami átvállalása). A tények tehát az előrejelzési sáv alsó határát kissé meghaladó adósi részvételt, de az előrejelzési sáv felső határát közelítő banki veszteséget mutatnak. A felső részvételi határ abban az esetben vált volna valósággá, ha a bankok – miként ez szeptemberben még lehetségesnek tűnt – kvázi automatikusan nyújtottak volna forinthitelt a devizahitel kiváltásához, ami messze nem következett be. A forint szeptember óta végbement jelentős gyengülése ösztönzőleg, a forintkamatok ezzel párhuzamos emelkedése és a banki magatartás viszont gyengítőleg hatott devizahitelek forinthitelekkel való kiváltására. Végeredményben a végtörlesztők csak mintegy 30%-a vett igénybe forinthitelt. Az említett forintgyengülés jelentősen növelte a bankok veszteségét (annak mintegy egy hatodát tette ki), ami megmagyarázza az előrejelzési sáv felső értékét közelítő végeredményt. A Bankszövetség és a kormány közötti megállapodás pedig úgy is értelmezhető, hogy a bankrendszer – némileg megtetézve – visszakapta a szeptember óta végbement extra forintgyengülés veszteségnövelő hatását.

A végtörlesztők saját forrásának eredetére vonatkozó becslések meglehetősen bizonytalanok. A biztosítások visszavásárlása, a befektetési jegyek visszaváltása és a banki betétállomány csökkenése a hitelfelvétellel együtt is csak a végtörlesztési összeg 55-60%-át tette ki. Az átmenetileg megugrott – 2012 januárjában piaci információk szerint hároméves csúcsra jutott – ingatlaneladásokból származó bevétel ehhez nem adható hozzá, hiszen valahonnan a vevőnek is pénzt kellett szereznie. A végtörlesztés finanszírozásában feltehetőleg a saját üzleti vállalkozásokból kivont források is részt vettek, de ennek mértékére és a jogilag lehetővé tett munkáltatói hozzájárulásokra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Nyilván sokan családjuk és baráti körük “párnacihában” tartott forintjait is elővették, de nemzetgazdasági szinten ez nem magyarázat, mivel 2011 végére a Magyarországon nemzetközi összehasonlításban egyébként is magas GDP-arányos készpénzállomány történelmi csúcsra jutott. Ennek fő oka feltehetőleg a magyar lakosság egy részének – az államcsődtől való félelem által motivált – növekvő készpénz-tartalékolási igénye volt. Ez, valamint a külföldön elhelyezett betétek elmúlt hónapokban bekövetkezett növekedése arra utal, hogy a hazai pénzügyi befektetések csökkenése nem csak a végtörlesztést, hanem a megtakarítások egy részének „biztonságosabbnak tartott” formákba menekítését célozta. Mindez azt jelenti, hogy az elmúlt hónapokban sokszáz milliárd forintos, részben a végtörlesztés finanszírozása érdekében az országba, részben a megtakarítások “biztonságba helyezése érdekében” külföldre irányuló pénzmozgatást bonyolított le a lakosság.

A végtörleszteni képtelen, eddig is nehezebb helyzetben levő 700-800 ezer devizahiteles perspektívája változatlanul bizonytalan. A mintegy 150 ezer már bedőlt lakáshiteles problémájának megoldására hivatott nemzeti eszközkezelő elvileg már megkezdte működését, de tényleges szerepvállalásának mértéke még homályos. Az árfolyamgát érvényesülésének meghosszabbítása és a kamatterhek banki-állami átvállalása sokak helyzetén javíthat. Azonban a részben éppen a végtörlesztés intézménye okozta befektetői bizalom- és forráshiány miatt recesszióba süllyedő magyar gazdaságban – a reálkeresetek csökkenése és a foglalkoztatás romlása következtében – sok adós helyzete kritikussá válhat. Ez a devizahitelüket forinthitellel kiváltókat is súlyosan érintheti, miként a családi kölcsönök okozta terheket viselőket is. A bankok és az állam összesen mintegy 330 milliárd forintos kiadása azoknak segített, akik enélkül is talpon maradtak volna, miközben a segítségre szorulók problémája csak súlyosbodott. Ebből az irdatlan összegből és a bankok által képzett céltartalékból akár az összes bedőlt hiteles problémáját meg lehetett volna oldani. (Más kérdés, hogy egyszerű kimentésük – mivel ez erodálta volna a többiek fizetési hajlandóságát is – közgazdaságilag ugyancsak káros lett volna.)

A devizahitelek rögzített árfolyamon való végtörlesztési lehetőségének lezárultával párhuzamosan egy szakértői anyag is készült a devizahitelezés elterjedéséért viselt felelősséget vizsgáló országgyűlési albizottság számára. Ez – igencsak üdvözlendő módon – nem bűnbak-keresésre, hanem szakmai elemzésre, a tanulságok levonására koncentrált, s ennek keretében egyaránt kiemelte a kockázatok felfogására képtelen lakosság, a hitelezésben illetve az ennek révén elérhető növekedésben egyoldalúan érdekelt bankok és kormányzat, a forintot túlerősítő jegybank valamint az erőtlen bankfelügyelet felelősségét.

Úgy tűnik, a végtörlesztés tanulságainak kormányzati levonása is megkezdődött. Legalábbis erre utal, hogy a hírek szerint a kormányfő az önkormányzatok devizaadóssága kapcsán már nem lát lehetőséget a bankok újabb megterhelésére. Ugyanakkor e felfogással ellentétesen az országgyűlés alkotmányügyi bizottsága – meghökkentő módon – azt készül javasolni a kormánynak, hogy vizsgálja meg a devizahitelek felvételkori árfolyamon történő forintosításának lehetőségét.

Ha erre nem is fog sor kerülni, az eddigi hibák okozta károk hatásától még évekig szenvedni fogunk, mivel a végtörlesztés jelentősen megroppantotta a jogbiztonságot, rontotta a befektetési környezetet. Ráadásul a bankok várhatóan kérni fogják az EU Bíróságtól a nekik okozott veszteségek teljes állami megtérítését, ami pernyertesség esetén néhány év múlva komoly költségvetési terhet jelent.

Kapcsolódó cikkeink