Generációk mestere

Mióta foglalkozik vendéglátással?

Dr. Csizmadia
László
nyugalmazott főigazgató
BGF KVIK

Jogászként kezdtem, de hamar átnyergeltem a vendéglátásra, most 83 éves vagyok – hát azóta! Az első főnököm Gundel Ferenc volt a Nemzetiben, később az ő fia már nálam végzett. Ha a cukrászatot nem számítom, a szakma minden területén dolgoztam már. A HungarHotels egri Önelszámoló igazgatói székét váltottam fel 1968-ban a BGE KVIk elődintézményének docensi székéért – a főiskolából mentem nyugdíjba.

Mit jelent Önnek a Gundel-díj?

Úgy gondolom, ez a legértékesebb díj, amit a szakma képviselője Magyarországon kaphat. Boldog vagyok! Munka van mögötte.

Milyen elvek alapján vezette a Vendéglátó és Idegenforgalmi Intézetet?

Mindig a gyakorlat híve voltam. A főiskolán többek között létrehoztuk a tanüzemet, amelyre pályázatokon szedtem össze a pénzt. Megalakítottuk az Ínyencek klubját, amely a hallgatók önképzésének helye volt. A nyolcból két félévet gyakorlattal töltöttek diákjaink, a nyolcadikat sokan külföldön.

Most is tetszik a duális képzés elve, csak annyi a problémám vele, hogy kis kört érint. Ha rajtam múlna, visszavezetném a technikumok rendszerét.

Ki voltak azok a tanítványai, akikre ma is büszke?

Csak néhányat sorolok: Kovács László, Kozma Kálmán, Niklai Ákos, Budai Gábor, Oláh Péter, Csucsi István – de még hosszan sorolhatnám.

Melyek a kedvenc hazai éttermei?

A vendéglő stílust szeretem, a piros kockás abroszt, de ha konkrét neveket kell mondanom, akkor a Tanyacsárdát, a Kistücsköt, a Biarritzot említeném, meg a régiek közül az Alabárdost.//