Lisztérzékeny iparág
A magyar búzatermelés pillanatnyilag bőven képes ellátni a hazai malomipart megfelelő minőségű búzával, azonban a takarmány- és étkezési búza aránya folyamatosan romlik, ráadásul az ágazatból hiányoznak kulcsfontosságú fejlesztések, ami nagyban befolyásolja a versenyképességet. Az áfa kérdése a liszt tekintetében is egyre sürgetőbbnek tűnik.
Pótsa Zsófia, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége főtitkára kifejtette:
– A malomipar éves szinten ma már kevesebb mint 1,2 millió tonna búzát használ fel. Ehhez képest a hazai búzatermés több mint 5 millió tonna volt, mely kifejezetten jónak számít, és ezt az eredményt immár öt éve tudjuk tartani.
Pótsa Zsófia
főtitkár
Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége
Azonban míg 6-7 évvel ezelőtt az időjárás döntötte el, hogy milyen arányban termett malmi vagy takarmánybúza (és ez átlagosan 70% malmi, 30% takarmányminőség volt), ma már a gazdák egyre tudatosabban a bő termésű búzafajták irányába mozdultak el. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb hozamot adó, beltartalmilag kevésbé értékes takarmánybúza aránya ma már mintegy fele a megtermett búza mennyiségének. Ez egyelőre nem jelent veszélyt a malomiparra, elvégre a 1,2 millió tonnányi étkezési minőség bőven megterem, de nem tudjuk, hogy ez az arányeltolódás meddig fog fokozódni.
Kukorica tekintetében a minőség kevésbé meghatározó, és a szükséges mennyiség is rendelkezésre áll. Mintegy 200 ezer tonnát használunk fel élelmezésre, 1 millió körüli a takarmánycélú felhasználás, több mint 2 millió tonnát ipari célra használunk fel. A maradékot, ami nem kevés, exportáljuk. Ebből a termékből is jóval többet termelünk, mint amennyire szükségünk van idehaza.
Támogatási kérdés
Általánosságban elmondható, hogy a teljes magyar élelmiszeripar komoly fejlesztésre, így támogatásra szorul. A malom- és takarmányipar esetében sincs ez másként, voltak is támogatási lehetőségek a GINOP keretein belül. Azonban nagy gond, hogy már közel egy éve semmit nem tudunk ezen pályázatok sorsáról. Ugyanakkor a beruházásokat el kellene már kezdeni, a szakma tervez és épít ezekre a pénzekre.
A munkaerőhiány súlyos gondokat okoz. Jelenleg nincs molnárképzés Magyarországon, a cégek igyekeznek házon belül megoldani, de a betanítás költséges, és a szakképesítést igazoló hivatalos okmány nem adható. A komoly szakmai tudással bíró molnárok nagy része nyugdíj közelében van – elengedhetetlen a hazai képzés kidolgozása (ami legfrissebb információink szerint folyamatban van).
A malmászat nem túl nyereséges ágazat
A mezőgazdaságban nehéz jó szakembert találni. Annak ellenére, hogy volt bérkorrekció és januárban újra várható, a malomiparban kínált fizetések nem túl magasak. A tavaly megkezdett béremeléseket, mely 10%-os volt, folytatni kell, azonban ezt a termékek árába nagyon nehéz beépíteni. A piac nehezen fogadja el, és a versenytársak között is akadnak olyanok, akik a negatív árversenyt tartják a piacszerzés egyetlen módjának. Ennek hozadéka az, hogy minden évben tönkremegy egy-egy malomipari cég, és a nyereség a nullát közelíti. Az év végére csúcsosodott elektromos áram árának növekedése is jelentős terhet róhat az ágazat szereplőire. Úgy tűnik, hogy a végtermék, a liszt árának korrekciója elkerülhetetlen lesz jövőre. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy aratás óta a malmi búza ára 15-20%-kal magasabb, mint egy évvel korábban volt.
A malomipar nem tudja megtermelni azt a hasznot, melyből fejlődni, beruházni lehetne, vagy akár csak becsületesen meg lehetne élni. Jó esetben csupán 1-2%-os nyereségről beszélünk. Ennek egyik nagy akadálya a 27%-os áfa. Nagyon reméljük, hogy a szakma versenyképessége, sőt, megélhetése érdekében a liszt is bekerül az 5%-os áfakategóriába. Valljuk, hogy jelentősen tisztulna a piac, miközben a költségvetésre ez a döntés nem hatna negatívan, hiszen egy köztes termékről van szó. A megtermelt liszt mintegy 10%-a kerül közvetlenül a fogyasztókhoz, a többit a pékségek, tésztagyártók és az édességipar vásárolja fel.
Az meg végképp katasztrofális lenne, ha a liszt mint köztes termék beszorulna a 27%-os sávba, a fordított adózás alá eső búza és az esetleges 5% áfás kenyér közé.
A jó búzatermésben továbbra is bízhatunk, de azzal számolni kell, hogy 2020 után a támogatás a mezőgazdaságban nőni biztosan nem fog. Véleményem szerint követendő cél csak az lehet, hogy ez az ágazat támogatás nélkül is nyereséges legyen. //
Kapcsolódó cikkeink
A kukoricatermesztés jövedelmezősége a hibridek és a csávázás kiválasztásán is múlik
A magyar kukoricatermesztők sikeressége nagymértékben függ a terméshozam mennyiségétől és…
Tovább olvasom >Új gabonafajták előállítását szolgáló génszerkesztési eljárást fejlesztett egy magyar kutatócsoport
Gazdaságilag hasznos gabonafajták előállítását szolgáló génszerkesztési eljárást fejlesztett az Agrár-biotechnológia…
Tovább olvasom >Mexikó alkotmányos szinten tiltja a génmódosított kukorica termesztését
A mexikói képviselőház elfogadta azt az alkotmánymódosítást, amely teljes mértékben…
Tovább olvasom >További cikkeink
Országos Kereskedelmi Szövetség: az árrés nem profit!
Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) nemzetközi élelmiszer-kereskedő tagvállalatai az elmúlt…
Tovább olvasom >Orbán Viktor a Kossuth Rádióban: a kereskedők 10 százaléknál többet nem rakhatnak rá a beszerzési árra
Március közepétől a kormány 10 százalékban maximalizálja az árrést 30…
Tovább olvasom >GKI Elemzés: Miért drágulnak folyamatosan az élelmiszerek?
Az elmúlt időszakban kiemelt figyelmet kapott az alapvető élelmiszerek –…
Tovább olvasom >