Magazin: Érthetően az élelmiszeripari támogatásokról

Vendégszerző:
Vörös Attila
ügyvezető igazgató
FÉSZ

Mindeközben figyelemmel kell lenni arra a tényre is, hogy korunkban az emberiség élelmiszer-ellátásának egyszerre kell megfelelnie három fő kihívásnak: garantálnia kell az élelmezés és egészséges tápanyagellátás biztonságát, az agrárgazdaság fenntartható fejlődését és a környezeti fenntarthatóságot. Emellett az agráriummal szemben támasztott társadalmi és politikai elvárások soha nem látott mértékben váltak összetetté az elmúlt időszakban, és ezt a jelenséget a világjárvány egyértelműen felerősítette.

A megoldandó probléma tehát igen összetett, így a nemzeti támogatási programok tervezésekor talán most még a korábbiaknál is fontosabb komplex megoldásokban és szinergiákban gondolkodni.

Milyen támogatási források állnak jelenleg rendelkezésre az élelmiszeripar számára ebben, és milyen változások szükségesek a következő ciklusban?

Az Unió pályázati kiírásaiból az élelmiszergyártók eddig csak korlátozottan juthattak forrásokhoz egyrészt az ún. Annex I 1 kitétel, másrészt a vállalkozások méret szerinti lehatárolása miatt. A Vidékfejlesztési Program (VP) pályázataihoz alapvetően azok férhetnek hozzá, akik az Annex I. listáján szereplő termékeket állítanak elő. Ebből a körből azonban számos nagyobb hozzáadott értéket tartalmazó, feldolgozott élelmiszer kiesik. A GINOP pályázatai forrásaiért pedig csak a kkv-szektor szereplői indulhatnak, a nagyvállalatok nem.

Az új tervek szerint, a 2027-ig tartó uniós ciklusban jelentősen nőni fog a VP kerete, annak köszönhetően, hogy a nemzeti társfinanszírozás 15-ről 80%-ra emelkedik, tehát az állam sokkal nagyobb mértékben tesz hozzá saját zsebből az uniós forrásokhoz. Ezzel 2027-ig mintegy 4200 milliárd Ft kerete lehet a Vidékfejlesztési Programnak Magyarországon, amiből az élelmiszeripar számára 750 milliárd Ft juthat. Ez az összeg mintegy duplája annak, amit az előző pénzügyi ciklus alatt ítéltek oda az élelmiszergyártóknak. További jó hír, hogy az eddigi korlátozásokat szeretnék megszüntetni, így pályázhatnának majd a nem-Annex I. termékeket előállítók csakúgy, mint a nagyvállalatok. Tehát vállalatmérettől és terméktípustól függetlenül minden élelmiszergyártó előtt megnyílhatnak az uniós források!

Milyen közvetlen támogatási célokat javasol a magyar élelmiszeripar a következő ciklusban?

A magyar élelmiszer-feldolgozó ágazat teljesítménye az elmúlt évek során javuló tendenciát mutat, termelési értéke növekszik, azonban továbbra is nehézséget jelent, hogy a versenytárs tagállamok gyártóihoz képest le vagyunk maradva a korszerű, hatékony termelési eszközök és rendszerek terén. A sokszor kulcsfontosságúként emlegetett hozzáadottérték-mutatónk elmarad a szokásosan összehasonlításra kerülő országokétól; az egy főre jutó hozzáadottérték-mutatónk pl. negyede az osztrák, és alig több mint fele a lengyel értéknek.

Ráadásul az élelmiszerek előállítására vonatkozó jogszabályi előírások sok tekintetben szigorodtak vagy szigorodni fognak a közeljövőben, melyek jelentős terhet rónak a vállalkozásokra és komolyan befolyásolhatják a versenyképességüket. A világjárvány hosszú távon is megmaradó hatásai – akár az élelmiszerláncok működésére, akár a fogyasztói kereslet alakulására gondolunk – ma még biztosan nem meghatározhatók, de érzékelhetőek bizonyos változások mind a vállalatok stratégiája, mind a fogyasztási szokások alakulása terén. Ezekkel mind kalkulálni kellene a programok tervezése során.

A FÉSZ tagsága körében végzett felmérés alapján az élelmiszeriparban ma leginkább a termelési rendszerek, gépek modernizációjára van szükség, hogy a hazai gyártók olyan berendezéseket tudjanak termelésbe állítani, amelyekkel a minőség egyenletesen és hatékonyan tartható. Ugyanakkor a modern gépek üzembe állítása rendszerint magával von infrastruktúrafejlesztéseket is (pl. IT-rendszerek, technológiai és üzemi higiéniai fejlesztések). Fontos, hogy e kiegészítő projektelemek és a tervezési, előkészítési feladatok is megjelenjenek a támogatási programokban.

A korábbi gyakorlattal szemben nagyon fontos, hogy a kiírások ne tartalmazzanak kötelező létszámnövelést vagy megtartást.

Az uniós és társadalmi elvárásokkal összhangban a fejlesztési programnak a jövőben dedikáltan foglalkoznia kellene az élelmiszeripari csomagolások újrahasznosíthatóságának ösztönzésével, a logisztikai fejlesztésekkel (ahol különösen indokolt kooperációkban és szinergiákban gondolkodni).

Mivel számos szakágazatban jelentős egymásra utaltság van az alapanyagot termelők és a feldolgozók között, és a világjárvány is rámutatott a beszerzési láncok rövidítésének szükségességére, a soron következő támogatási ciklusban össze kell hangolni az élelmiszeripari és más VP fejlesztési célokat, és ösztönözni kell az együttműködéseket.

A népegészségügyi célok elérése és a tudatos fogyasztói réteg igényeinek kielégítése érdekében ösztönözni kell az egészségtudatosságot célzó termékfejlesztéseket. A fenntarthatósági célok elérése és a fogyasztói elvárásoknak való megfelelés érdekében pedig olyan fejlesztési irányokat kell elindítani, amelyek révén az előállított termékek ökológiai lábnyoma válik kedvezőbbé. Mindkét orientáció esetében igaz, hogy gyorsan változnak a fogyasztói igények, és bár jelen pillanatban viszonylag alacsony még itthon az ilyen fejlesztések eredményei iránt a fizetőképes kereslet, azonban ez a jövőben bizonyosan növekedésnek fog indulni, nem is beszélve az exportlehetőségekről. Tehát az ezeknek az elvárásoknak jobban megfelelő feldolgozott élelmiszerek hazai előállításában számottevő piaci potenciál rejlik.

A megújuló energiák hasznosításának fokozása és az ezekre jobban építő termelési rendszerek hosszú távon jelentősen tudják csökkenteni az élelmiszergyártók termelési költségeit. E tekintetben az új beruházások fontossága mellett érdemes a már meglévő, adott esetben akár kiöregedő energetikai megoldások korszerűsítését is a támogatási célok közé emelni. A melléktermékek és hulladékok keletkezésének megelőzése és hasznosításának ösztönzése szintén fontos és uniós elvárást is teljesítő támogatási cél.

Végül, de nem utolsósorban az ágazat alapvető érdeke, hogy a fogyasztók valóban átfogó képpel rendelkezzenek az étrendjükről és annak részét képező élelmiszerekről. Ehhez az egészséges és tudatos választás és táplálkozás, az élelmiszer-pazarlás elleni fellépés, illetve a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítését célzó kampányok támogatása szükséges. Fontos továbbá, hogy az ipari előállítású élelmiszerek reputációját támogatott programokkal javítsuk, és a biztonságos, elérhető és kiegyensúlyozott táplálkozásban betöltött szerepüket is megerősítsük.

Mi várható az elkövetkező egy-két évben?

Az előző támogatási időszak forrásai lekötésre kerültek már, csak kevés maradvány átcsoportosítására és újbóli meghirdetésére van lehetőség. Ennek jegyében nyitották meg a GINOP-ban az élelmiszeripari támogatásokat 5 milliárdos kerettel az idén tavasszal, amit szinte „perceken belül” elkapkodtak a pályázók. Várható még, hogy az idei év első felében kiírnak majd olyan VP pályázatot, amelyen keresztül még az előző időszak szabályait kis mértékben lazítva tudnak pályázni, elsősorban a mikro- és kisebb cégek gép- és eszközbeszerzésekre. A nem Annex I. termékeket gyártók és a bármely méretű cégek részére is elérhető nagyobb fejlesztési, beruházási pályázatok kiírására jelen állás szerint, inkább 2021 második felében kerülhet sor. //