Egy rakás étterem és kocsma üzemel már gerilla üzemmódban

A pincében, ami az étteremhez tartozik, de korábban nem használták nyilvános vendégtérnek, négy asztal áll, megterítve. A tehetőseket és befolyásosakat kiszolgáló kosztümös-öltönyös étterem illegális kis gerillaéttermet rendezett be idelent. Ami ebédidőben népszerű, hiszen akkor nincs semmi feltűnő abban, ha bárki ki-be járkál.

Egy másik, sokkal kevésbé puccos belpesti vendéglő nem ennyire szerencsés, mármint annyira, hogy legyen az utcáról nem látható pincéje. De egy kétségbeesett vendéglátóst nem olyan könnyű megtörni: ha pincéje nincs is, galériája annál inkább. Ő itt fogadja a törzsvendégeit, miközben az utcáról elviteles kajáért beesők nem is tudják, hogy a sötétben – mert fényt gyújtani nem mernek – emberek esznek-isznak.

Egy újpesti pincekocsma elegáns magánklub módjára oldotta meg a kérdést: kulcsot másoltattak a törzsvendégeknek, akiket megkértek, hogy mindig alaposan nézzenek körül, mielőtt használják.

A helyek és a sztorik igencsak különbözőek, de a korlátozásokat megsértő vendéglátósok motivációja közös: nem nyereségre hajtanak, a vállalkozásuk a végső megszűnés határára jutott, az illegális nyitás ahhoz kell, hogy ne kelljen mindenkit elbocsátaniuk vagy végleg bezárniuk.

Egy családias budapesti kisvendéglő tulajdonosa, aki szintén illegalitásba vonult, nevezzük Mr Brownnak, ezt így fogalmazta meg:

“Ezen gerilla akciók is csak veszteség minimalizálásra elegendőek, személy szerint 12 millió forintot veszítettem, majd 1 éve nem vettem fel fizetést és feléltem minden tartalékom. Ha záros határidőn belül nem történik csoda, akkor ez a szektor elesik és visszafordíthatatlan károkat szenved. Ha a szigorú járványellenes intézkedésekben követjük a Nyugatot, akkor a kompenzációban is követni kellene! Alapvető jogom a munkához való jog, 1 éve nem gyakorolhatom eme alapvető jogomat…”
Mr Brown nem a vonatkozó kormányrendelet megsértésével kezdte, de állítása szerint lényegében alig kapott kormányzati segítséget:

„Próbálkoztunk profilváltással, online kiszállítással, napi menüvel, kuponozással és mindennel, amire csak törvényadta lehetőségünk volt. A majd 12 hónap alatt nulla kormányzati segítség érkezett, illetve hazudok, 13.900.- Ft adókedvezményt kapott a Kft. november hónapra. Bértámogatás nem jött, járulékmentesség csak a királyi televízióban létezik, közüzemi tartozásra való tolerancia 3 hétig tartott, majd egy vaskos késedelmi kamat mellett azonnal fizetni kellett…”
Így jutott el odáig, hogy a saját kezébe veszi a dolgot. Neki úgy tűnik, kevésbé kell félnie a lebukástól, hiszen az illegális lehetőséget kihasználó törzsvendégei között elmondása szerint rendőrök is vannak:

“Egyetlen út maradt, a gerillagrill avagy törzsvendégek és baráti társaságok titokban való kiszolgálása. Nap mint nap megfordulnak nálam rendőrök, ügyvédek, üzletemberek és sokan mások, akik végtelenül kiéhezettek arra, hogy eléjük tegyenek egy ízletes tányért, vagy úgy ihassák meg kedvenc italuk, hogy nem a kanapén punnyadnak a 8. emeleten.”
De nemcsak családok gerillaetetése folyik egyre gyakrabban. A II kerület egyik kávézójában a 444 tudomása szerint a hétvégén gimnazisták tartottak bulit. A hely azt használta ki, hogy az utcáról nem láthatók és az épületben nem lakik más.

De nemcsak az éttermek-kávézók-kocsmák egy része nyitott meg titokban. Olvasónkat, Mrs Pinket a napokban egy golfklubba hívták üzleti tárgyalásra. A helyszínre érve meglepve látta, hogy a nagy parkoló dugig teli, vagy 60-70 autó állt ott, az épület ablakai viszont el voltak függönyözve, az ajtók zárva. Miután egy kulcsra zárt hátsó ajtón beengedték a klubba, az étteremrészen egy nagyjából hatvanfős, maszkot nem hordó társaságot látott ebédelni. Mint kiderült, egy illegális ezoterikus tábor résztvevői. A klub vezetői azért nem tartottak a lebukástól, mert, mint mondták, golfozni szabad, így ha jönne valaki, majd azt mondják, ezek a játékosok autói. (444.hu, Szily László)

.