Éder Tamás: „A cél a hatékonyság fokozása, a robotizált és automatizált technológiák elterjesztése”

A cikk a Trade magazin 2025/6-7. lapszámában olvasható.

 Hogyan értékeli a hazai élelmiszeripar teljesítményét a 2024-es év eredményei alapján?

Éder Tamás
elnök
FÉSZ

– A tavalyi évben az élelmiszeripar termelési volumenindexe pozitív képet mutatott, az ágazat közel 4%-kal növekedett. Ugyanakkor ez nem tudta teljes mértékben kompenzálni az előző évi, több mint 10%-os visszaesést, így teljesítménye még így sem érte el a 2022-es szintet.

Az alágazatok közül az átlagtól leginkább a gyümölcs- és zöldségfeldolgozás tért el, amely rendkívül gyenge évet zárt. Ennek egyik fő oka valószínűleg az alapanyaghiány volt: az aszályos időszak és más környezeti tényezők miatt nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű gyümölcs és zöldség a feldolgozás számára. A tejipar és a sütőipar az ágazati átlagnak megfelelő növekedést hozott, míg a malomipar és a húsipar valamivel jobban szerepelt.

 Az elmúlt évben milyen jelentősebb szabályozási változások történtek, amelyek befolyásolták az élelmiszeripar működését?

– A korábbi években érvényben lévő árszabályozás fokozatos kivezetése különösen fontos lépés volt. Az ársapkák január 1-jével megszűntek, helyüket a kötelező akciózás rendszere vette át az érintett termékkörökben – egészen a nyár közepéig. Ez az első félévben még jelentősen zavarta a piac működését, a második félévben azonban ezek a termékek már felszabadultak a közvetlen árszabályozás alól. A jogalkotó szándékának megfelelően az intézkedés rövid távon hatékony volt: sikerült megfékezni az áremelkedést az érintett termékkörökben. Amint azonban véget ért az intézkedés, ezeknél a termékeknél is beindult a fogyasztói árak növekedése. Ez jelentősen hozzájárult az idei első negyedéves magas élelmiszer-inflációhoz, amelynek legfőbb hajtóerejét éppen e termékek áremelkedése jelentette.

 Milyen tendenciák figyelhetők meg az élelmiszeripari exportpiacokon?

– A legsúlyosabb problémát továbbra is a folyamatos bizonytalanság jelenti. Már tavaly is érzékelhetők voltak zavarok a külkereskedelemben, de az elmúlt hónapokban ezek csak fokozódtak. A kialakult vámháborúk, a különféle vírushelyzetek, illetve az ezekre válaszul bevezetett kereskedelempolitikai döntések erőteljesen korlátozzák a nemzetközi forgalmat.

Az elmúlt évek geopolitikai feszültségei világszerte erősítették az önellátásra való törekvéseket. Egyre több állam – köztük Magyarország is – stratégiai ágazatként tekint az élelmiszer-termelésre, és védőintézkedésekkel, hazai szereplőket támogató gazdaságpolitikával igyekszik segíteni a szektort. Ez azonban akadályozza a külpiaci növekedést, holott Magyarország hagyományosan agrár- és élelmiszeripari exportőr ország, így érdekei inkább a szabad nemzetközi kereskedelem irányába mutatnának.

 Hogyan látja az élelmiszeripari munkaerőhelyzetet?

– A munkaerőhiány továbbra is komoly kihívást jelent. Nemcsak a jól képzett szakemberek megtartása okoz gondot, de az alacsonyabb végzettségű dolgozók elérése és hosszú távú alkalmazása is egyre nehezebb. Mivel az iparág nem tartozik a legjövedelmezőbb szektorok közé, és a kereseti szintje is elmarad az ipari átlagtól, nehezen tudja vonzóvá tenni magát a munkavállalók számára.

Béremelésekre folyamatosan szükség lenne, ám a szektor jelenlegi teljesítőképessége nem teszi lehetővé, hogy ez a kívánt ütemben történjen. A fiatalok érdeklődése is visszafogott: az élelmiszeripari szakmák nem számítanak népszerű választásnak, a szakképző intézmények közül sokban évről évre betöltetlenek maradnak a helyek.

Egyre nagyobb szerepet kap a felnőttek átképzése, amely ma már az egyik legfontosabb eszköze a szakember-utánpótlás biztosításának. Emellett az elmúlt években sok vállalat támaszkodott harmadik országból érkező dolgozókra is, azonban a 2024 januárjától életbe lépő szigorítások – többek között a származási kör korlátozása és az alkalmazás feltételeinek szigorúbb szabályozása – tovább nehezítették ennek a lehetőségét.

Az automatizáció és a robotizáció terjedése kulcsfontosságú lehet a jövőben. A jelenlegi fejlesztési pályázatok remélhetőleg lehetőséget teremtenek arra, hogy a hazai cégek jelentős mértékben korszerűsítsék folyamataikat, és hosszabb távon csökkenthessék az élőmunka-igényt.

 A korábban beharangozott támogatási programok milyen eredményeket hoztak eddig, és milyen új pályázati lehetőségek állnak az ágazat szereplői előtt?

– Korábban az élelmiszeripari támogatások elsősorban a mikro- és kisvállalkozások számára voltak hozzáférhetők, ám az elmúlt 4-5 évben már a közepes és nagyobb üzemek is élhettek fejlesztési lehetőségekkel. Jelenleg is zajlik egy nagyszabású program, amely két célcsoportnak nyújt támogatást: az egyik esetében az alsó keret 50 milliárd forint, míg a másik – a nagyobb vállalatokat érintő – kategóriában 150 milliárd forint áll rendelkezésre.

Utóbbi esetében indokolt lenne az összeg megemelése, mivel a beérkezett igények többszörösen meghaladják a rendelkezésre álló forrásokat. A program eredményességének egyik kulcsa, hogy elegendő pénzügyi háttér álljon mögötte. A cél a hatékonyság fokozása, a robotizált és automatizált technológiák elterjesztése, ami nemcsak stratégiai irány, hanem az ágazat működőképességének záloga is.

 Az élelmiszeripari ágazatok támogatása érdekében milyen konkrét intézkedéseket tett a FÉSZ a tavalyi évben?

– Az egyik legfontosabb feladatunk, hogy részt vegyünk a támogatási pályázatok feltételrendszerének kialakításában. A konstrukciók szakmai bírálatával és javaslatainkkal igyekszünk hozzájárulni ahhoz, hogy a rendelkezésre álló forrásokat valóban hatékonyan használják fel az ágazat szereplői. Emellett a klasszikus érdekképviseleti munka is kiemelt jelentőségű számunkra, ideértve a különféle szabályozási tervezetek szakmai észrevételezését is.

Az uniós szintű jogalkotási mechanizmusokat is szorosan követjük. A számunkra releváns témákban rendszeresen élünk a lehetőséggel, hogy álláspontunkat már az előkészítés során jelezzük, ezzel is befolyásolva a végleges döntéseket.

Különösen erős szerepünk van az élelmiszerkönyv szabályozásában: delegáltjaink révén közvetlenül részt veszünk a módosítások kidolgozásában. Sikernek könyveljük el, hogy az Agrárminisztériummal az elmúlt évtized során megbízható, szakmailag jól működő együttműködés alakult ki.

 Melyek a magyar élelmiszeripar legfontosabb stratégiai irányai és célkitűzései a következő 2-3 évre?

– Ma már nem elegendő pusztán lecserélni a harmincéves berendezéseket korszerűbb gépekre – olyan megoldásokra van szükség, amelyek jelentősen mérséklik a humánerőforrás-igényt. A gyártási folyamatokat szinte teljes egészében automatizálni kell, különben hosszú távon nem maradhatunk versenyben. A hazai innováció­nak is nagyobb teret kell nyernie, szakmai és pénzügyi értelemben egyaránt. De nem lehet eltekinteni egy másik fontos kötelezettségtől sem: ez a fenntarthatósági elvárások teljesítése. A jelenleg zajló beruházások egy része már most is ebbe az irányba mutat, és biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben még hangsúlyosabb szerepet kapnak az ilyen célú intézkedések.

 Milyen kiemelt szakmai és érdekképviseleti aktivitásokat tervez a FÉSZ 2025-ben?

– A jelenlegi költségvetési környezetben nem lehet arra számítani, hogy az élelmiszeripart érintő anyagi elvonások érdemben mérséklődnek. Ennek ellenére rendszeresen felhívjuk a sajtó és a döntéshozók figyelmét arra, hogy a hazai vállalkozásokra nehezedő közterhek jelentősen meghaladják a régiós és uniós szintet. E költségszint további emelése semmiképpen sem lenne kívánatos.

Törekvésünk, hogy ezek a többletfizetési kötelezettségek – legyen szó az EPR-rendszerről, a népegészségügyi termékadóról vagy az államilag szabályozott víz- és csatornadíjakról – hosszabb távon újragondolásra kerüljenek. Ennek érdekében szakmai állásfoglalásokat készítünk, hivatalos megkereséseket juttatunk el az illetékesekhez, részt veszünk szakmai fórumokon, és a nyilvánosság erejét is igyekszünk kihasználni üzeneteink közvetítésére – minden alkalmat megragadunk, ahol érdemi párbeszéd kezdeményezhető.