Drágítja az élelmiszert, hogy túl sok kézen megy át? – Ellátási láncokról és a „rövidítés” illúziójáról beszélt Éder Tamás

96 százalék messziről nézi

„Ma már ott tartunk, hogy a fejlett társadalomban az emberek 96–98 százaléka semmilyen közvetlen kapcsolatban nincs sem a mezőgazdasági termeléssel, sem az élelmiszer-előállítással”

– hangsúlyozta Éder Tamás. Ez a helyzet szükségszerűen hozta magával a komplex élelmiszer-ellátási rendszerek kiépülését, hiszen valakinek meg kell termelnie, feldolgoznia, mozgatnia, elosztania és értékesítenie az élelmiszert – nap mint nap, kiszámítható módon.

Az ellátási lánc első pillantásra túlbonyolítottnak tűnhet – de valójában nagyon is tudatosan működik. A búza elvetésétől a kenyérbolt polcáig hosszú az út: a terményt felvásárló molnártól a pékig, a logisztikai raktáraktól a disztribúciós hálózatokon át a boltokig minden egyes szereplő hozzáad valamit. És bár soknak tűnhet a közbeiktatott láncszem, Éder szerint ezek nem feleslegesek – épp ellenkezőleg: nélkülük az ellátás lenne akadozó, drágább vagy kiszámíthatatlan.

„Ez egy sokszereplős, bonyolult, de a piac által nagyon szépen rendezett, optimált és működtetett lánc” – fogalmazott a szakember.

Ki lehet-e hagyni valakit?

A kérdés adott: lehetne-e olcsóbb az élelmiszer, ha ezt a láncot valahol „lerövidítenénk”? Éder szerint érdemes vigyázni az egyszerűsítésekkel. Egyes szereplők kihagyása gyakran nem hoz megtakarítást, sőt: ha például egy termelőnek kellene közvetlenül értékesítenie, logisztikáznia, raktároznia, az éppenséggel emelhetné az árat – nem csökkentené. Ráadásul a kisebb szereplők nem tudják biztosítani azt a volumenű és stabil ellátást, amit az ipari szereplők igen.

A beszélgetés során szóba került az is, milyen szerepet kaphatnak a helyi, kézműves vagy kistermelők a rendszerben. Éder szerint fontos és értékes alternatívát kínálnak, de nem válthatják ki a nagybani élelmiszer-ellátást. „Egy városi lakosság ellátását nem lehet kizárólag a kistermelőkre bízni” – tette hozzá. Ugyanakkor a közvetlen értékesítés, a termelői piacok vagy a vásárlói közösségek színesíthetik és erősíthetik a kínálatot.

Ár és fenntarthatóság: nem mindig megy kéz a kézben

A podcast adásban az is elhangzott: bár logikusnak tűnik, hogy egy rövidebb lánc fenntarthatóbb, a valóság bonyolultabb. Az ipari méretű szállítás, raktározás és feldolgozás ugyanis gyakran hatékonyabb és kevesebb fajlagos kibocsátással jár, mint ha sok kisebb szereplő önállóan próbálná megoldani ugyanezt – például napi szinten, kis tételben szállítani a termékeit.

Az élelmiszerellátás nemcsak a termékek, hanem a folyamatok minőségéről is szól. Bár jogos az igény az átláthatóságra, a rövid láncokra és az alacsonyabb árakra, a valóság sokszor bonyolultabb, mint amilyennek elsőre tűnik. Éder Tamás szerint a cél nem feltétlenül a láncok megrövidítése, hanem azok hatékonyságának, fenntarthatóságának és átláthatóságának növelése.