December 5. az önkéntesség nemzetközi napja

Szerző: Trademagazin Dátum: 2022. 12. 02. 10:02

Az önkéntesség jótékonyság, szabad akaratból, anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett munka. 1985 december 17-én az ENSZ kezdeményezésére született a határozat, miszerint minden év december 5. legyen az önkéntesek nemzetközi világnapja. A világnap célja felhívni az önkéntesség stratégiailag is pozitív hatásaira a figyelmet, ami a gazdasági és társadalmi fellendülés egyik hatékony eszköze.

Az Élelmiszerbank adományai évente 250 ezer nehéz sorsú embernek jelentenek segítséget

Az ENSZ legutóbbi felmérése szerint a világon közel egymilliárd, Európában pedig 115 millió 900 ezer felnőtt dolgozik önkéntesként. Az Önkéntes központ Alapítvány adatai szerint Magyarországon a felnőtt lakosság mintegy 30 százaléka vállal valamilyen önkéntes tevékenységet és egyre többen vannak, akik szeretnének munkájukkal segíteni másokat.

A Magyar Élelmiszerbank Egyesület hazánk egyik legnagyobb hatású jótékonysági szervezete. Évente 8 millió kiló lejáratközeli, illetve csomagolási hibás élelmiszert gyűjtenek áruházakból és gyártóktól, hogy azok ne a kukában végezzék, hanem rászorulók asztalára kerüljenek. 2005-ös megalakulása óta az Egyesület egy, több mint 500 karitatív szervezetből álló országos élelmiszermentő hálózatot épített fel, amin keresztül 60 milliárd forint értékű árut adományozott nélkülöző embereknek, családoknak. Az Élelmiszerbank adományai évente 250 ezer nehéz sorsú embernek jelentenek segítséget, ráadásul az élelmiszermentési tevékenység a természetet is védi a pazarlás környezetromboló hatásaitól.

Rengeteget köszönhetünk az önkénteseinknek

Az Élelmiszerbank számára kiemelten fontos az önkéntesek közreműködése, hiszen a segítségükkel megsokszorozható az élelmiszerfeleslegek mentésének hatékonysága és így a rászorulók segítése. Egyesületünk munkáját 60 önkéntes segíti heti rendszerességgel, nagyobb jótékonysági akcióinkon pedig akár 7900 segítő is összefog az eredményes munkáért.

A nemzetközi nap alkalmából beszélgettünk Cseh Balázzsal, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnökével, aki barátaival együtt önkéntesként hozta létre az Egyesületet 2005-ben. A nemzetközi nap alkalmából beszélgettünk Cseh Balázzsal, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnökével, aki barátaival együtt önkéntesként hozta létre az Egyesületet 2005-ben.

Összefogással szinte bármit el lehet érni

Cseh Balázs, az Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke társadalmi munkában kezdte tevékenységét az egyesületnél 17 évvel ezelőtt. Hosszú évek alatt, főállás mellett hozta létre és fejlesztette alapítótársaival a szervezet tevékenységét. Sőt, más civil szervezetek munkáját is támogatta, összefogta. Úgy véli az önkéntesség egy olyan üzlet, ahol mindenki nyer: a megsegítettek és a segítők is.

Hogyan jött az önkéntesség az életébe?

Gyermekkoromtól természetes volt számomra, az édesapám is sok közösségi segítő programban részt vett, ha tehette, magával vitt engem is. Később aztán voltam őrsvezető, osztálytitkár, az egyetemen diákszervezetek aktív tagja: szóval valamilyen önkéntesség mindig volt az életemben. Szinte magától értetődő volt, hogy olyan párom legyen, aki szintén szenvedéllyel áll a jó ügyek mellé: a feleségem, Szecsődi Vera nem csak a mindennapokban lett a társam, hanem az önkéntességben is. Az élelmiszerbankokról például ő mesélt nekem először, mert évekig Franciaországban élt, ahol már működtek ilyen szervezetek. A barátainkkal addig beszélgettünk erről a dologról, míg úgy döntöttünk, belevágunk.

Megkerestük az Élelmiszerbankok Európai Szövetségét, akiktől megtudtuk, hogy van már Magyarországon egy másik társaság, akik szintén ebben gondolkodnak. Összekapcsoltak minket, mi pedig összeadtuk a tudásunkat. Évekig ment a tervezgetés, míg végül 2005-ben közösen megalapítottuk a Magyar Élelmiszerbank Egyesületet. Fantasztikus volt, hogy a két társaság között egy pillanatra sem merült fel a rivalizálás, a cél közös volt, mindenki azt tette hozzá, amihez értett. Számomra ez újabb megerősítés volt arra, összefogással szinte bármit el lehet érni.

Mit adott az önkéntesség az Ön számára?

Nagyon hamar megtanultam, hogy az önkéntesség nem a pénztárcának jó, hanem a léleknek: azonnali pozitív visszacsatolást és megerősítést ad. És ez olyasmi, amiért érdemes tenni. Szerencsére azt tapasztalom, hogy az emberek többségében megvan a segítő szándék, még ha ennek nem is mindig vannak tudatában. A szülő, aki bevállalja, hogy kezeli az osztálypénztárt, a szomszéd, aki felgereblyézi a faleveleket a ház udvarán, mind önként segít. Ez az oka annak, hogy idővel számomra nem csak maga az önkéntesmunka vált fontossá, hanem az is, hogy támogassam vagy összefogjam azokat, akik szeretnének jót tenni. Ezért hoztuk létre a Jóügyekért.hu portált, ahol civil szervezetek önkéntes adománygyűjtő követeinek a kampányait segítjük folyamatosan. Ezen a portálon keresztül egyszerre sok-sok önkéntes és civil szervezet munkáját tudjuk segíteni.

Mennyiben más főállásban foglalkozni az élelmiszermentéssel, mint önkéntesként?

Minél jobban elmélyedtem az élelmiszermentés témájában és az ebben rejlő lehetőségekben, annál többet akartam tudni róla. 2009 óta elnökségi tagja vagyok az Élelmiszerbankok Európai Szövetségének, ezen kívül szakértőként veszek részt az Európai Bizottság élelmiszerpazarlás témájában létrehozott munkacsoportjában, és tanácsadóként több, az Európai Unió által finanszírozott, élelmiszerpazarlással foglalkozó nemzetközi kutatás-fejlesztési projektben is közreműködök. Az élelmiszermentés az életem szerves része lett. Bár évekig az állásom mellett vettem részt ezekben a programokban, eljött az a pont, amikor ez már teljes jelenlétet igényelt. A kezdeti csapatunk megmaradt, és újak is csatlakoztak hozzánk. Jó dolog egy olyan közösségben dolgozni és létezni, ahol mindenki fontosnak tartja, hogy tegyen másokért. Verával azt szoktuk mondani, hogy az Élelmiszerbank az öt csemeténk mellett a hatodik gyermekünk. Szeretjük, óvjuk, segítjük a haladását.

Hogy érzi, hol tart most a személyes útján és mi a következő lépés?

Magam példáján látom, az önkéntesség hogyan épít közösséget, hogyan ér célt egy jó ügy érdekében. Az emberekben és a rendszerben szerintem még ennél is több lehetőség lenne. Csak meg kell találni, hogy az, aki segíteni szeretne, hol tudja leginkább kamatoztatni a tehetségét. Az önkéntesek megfelelő beillesztése nemcsak a civil szervezeteknek lenne jó, hanem egész társadalmunknak. Sokan tudnak és akarnak segíteni – én pedig szeretném, ha ők mindannyian megtalálnák a megfelelő partnerüket a civil szférában. Szeretném, ha megteremtenénk ehhez a lehetőségeket.

Kapcsolódó cikkeink