Bölcs ember szakácskönyve

Főzni: ez életem utolsó harmadára megtalált új hivatásom – mondja dr. Tóth Zoltán választási szakértő, valamikori kiadói kollégánk, aki lakóhelyén, Budaörsön leginkább az olvasókörről és arról a baráti társaságról ismert, amelynek tagjai az ő kertjében havonta egyszer összejönnek főzni, és az elkészült ételt szétosztják a rászorulók között. A közelmúltban jelent meg „Civil a konyhában” című kötete, amelyet a szerző elsősorban szakácskönyvként mutat be, ám annak legalább annyira érdekes önéletrajzi vonala is.

Tóth Zoltánt munkája évtizedekig a közigazgatáshoz és a médiához kötötte, „szakácstanulónak” 37 évesen jelentkezett, de ténylegesen csak 2014-ben, hatvankét évesen szerzett főzési tudományáról hivatalos papírt. A könnyed stílusú, öniróniától sem mentes szakácskönyv fülszövegében többek között ezeket írja: „Apai nagymamámat a kukoricatörés idején Endrődön, Békés megyében láttam először nagy mennyiségben főzni. A nagymamám 40 literes kondérban főzött húsos egytálételt – a dolgozóknak: 40 dkg plusz 2 nagy szelet kenyér volt egy adag. Anyai nagymamámnak a Fejér megyei Mezőfalván kisebb mennyiséget, de »finomat« is kellett adni. A finomság titka a tejföl volt: még a sütemények tésztái is tejföllel készültek.”//