Bizalom és beruházás

Munkás életem utóbbi hat hetének két meghatározó élménye volt: az elején „A” konferencia Tapolcán, a mostani hét végén pedig az új palackozósorunk átadása szűkebb és oly kedves pátriámban, Kiskunfélegyházán, az NT Kft.-nél.

Mondhatnám, hogy a történet tökéletes ívet ír le, hiszen a konferencia végén azt a kérdést tettem fel magamnak, egy kicsit szomorkásan: ki fog ott beruházni? A csattanós pozitív választ pedig nem kívánom ismételni a szükséges szerénység okán…

De menjünk vissza az időben egészen addig, amíg jó két évtizeddel ezelőtt külkeresből frissen átlényegült belkeresként elkezdtem „ilyen” konferenciákra járni… Akkor még két hipermarketünk volt a Gyáli úton és Budaörsön (igaz, kártya kellett hozzá, és Metro volt kiírva rájuk), kockás papíron jegyzeteltük a polcképet, viszont jókat vitáztunk minden konferencián az ezerféle kondíció hogyanjáról és mikéntjéről. Ja, és minden konferencián a szakmai vezetés „állami leképzése” fontosnak érezte – pártsemlegesen –, hogy megjelenjen, és meghallgassa az ipar és kereskedelem véleményét.

A mostani konferenciára egy kicsit azzal a bizonyos zabszemmel érkeztünk azon a bizonyos helyen. A Legfelső Kinyilatkoztatás pont a megelőző pénteken értekezett arról, hogy a kritikus gazdasági szektorok között csak az élelmiszeripar és kereskedelem területén nem sikerült még elérni a kívánatos magyar többségi tulajdont.

Isten hangja amúgy Tapolcán immár csak némi MNB formájában képviseltette magát. És sajnos már kondíciókon sem tudunk jókat vitatkozni, mert alig van min.

A kisker panelben viszont üdítő volt, hogy a győzedelmesen előre nyomuló 10 éves diszkontlánc két számjegyű növekedéséről tudott számot adni. Ja, ő beruház. Nemcsak téglába és készletbe, hanem emberekbe is. A szakemberekben bízik. A stabil környezetben pedig reménykedik. Legyen igaza. Mert be kell ruházni ahhoz, hogy a diszkont kis haszonkulcsa elbírja a szélesedő és mélyülő választékot.

Mi, az ipar, sokféle vevőt szeretnénk. Azonban meg kell jegyeznem, hogy ma komoly élelmiszeripari beruházást nagyítóval kell keresni. Pedig kinyílt a piac, hiszen ebben az elmúlt két és fél évtizedben átköltöztünk a KGST-ből az EU-ba… De ehhez bizalom kell a gazdasági környezetben, bizalom a piacban. Kellenek továbbá ismeretek az általam annyit sulykolt komparatív előnyökről (ld. polgazd 1. féléves tananyag).

Magyarország idén Európa legnagyobb napraforgó-termelője lett (és van még tartalék…), úgyhogy ezért esett jól a pénteki gépsoravatás, amivel jelentőset „zöldítünk” is a gyártásunkon. Cseh barátaink bíznak bennünk. Talán mert erősen remélik, hogy ez még nem a „Kórház a város szélén”.