Az EKÁER-rendszer a gyakorlatban

A sokak által kétkedve fogadott március 1-jei határidőre – a piaci szereplők javaslatainak részleges figyelembevételével – végül élesben is elindult az ­EKÁER-rendszer.

Az új rendelet bizonyos ügyletek vonatkozásában (például többszereplős ügyletek) szigorított, illetve pontosított megfogalmazással került végül hatályba, amely így már kevésbé ad lehetőséget a rendszer megkerülésére. Számos ponton azonban engedményeket tett a jogalkotó az adóalanyok irányába, ennek köszönhetően egyszerűsödött a kockázatos termékek kereskedelmére vonatkozó EKÁER-szabályozás, illetve bővült a mentes tevékenységek köre.

Ezen túlmenően számos, szintén egyszerűsítő, adminisztrációt segítő szabályt lépcsőzetesen vezetnek be. Így például április 1-jétől belföldi forgalomban már a vevő kér EKÁER-számot (nem kockázatos termékek esetén), abban az esetben, ha ő jár el a fuvar szervezőjeként, június 1-jétől pedig egy EKÁER-szám-bevitelhez már több felrakodási és lerakodási cím is hozzárendelhető lesz.

Járulékos hasznok

Kétségtelen, hogy a tavaly decemberi jogszabályhoz képest a március 1-jén hatályba lépett rendelet meglehetősen adózóbarát módon közelít a kérdéshez. Azonban, a rendszer jellegéből adódóan, többletterhet jelent a vállalkozásoknak – akár a rendelet előírásainak egyes ügyletekre történő helyes értelmezése kapcsán, de még inkább az EKÁER-számok igénylése vonatkozásában. Egy-egy komplex láncügyletnél mindig kérdés lesz, hogy ténylegesen ki minősül a fuvar szervezőjének, vagy akár csak az is, hogy az áfa szempontjából egy-egy logisztikai tevékenység miatt megszakad-e a fuvar, vagy sem.

Sok esetben ezek az összetett kérdések valójában nem is az EKÁER-rendszer értelmezésére irányulnak, hanem inkább az áfatörvény vonatkozó rendelkezéseit célozzák. Ez a tendencia értékelhető a rendszer egyfajta pozitív addicionális hozadékának is. A jogalkotó elsődleges szándéka nyilván az áfacsalások elleni küzdelem volt, amelybe bevonta a jóhiszeműen eljáró adózókat is. Sokszor azonban ezen adózók sincsenek tisztában az áfatörvény előírásaival, és így nem szándékosan ugyan, de hibát követnek el, amellyel, az esetlegesen meg nem fizetett áfa alapján, adóbírságot kockáztatnak. Elég csak az említett többszereplős ügylet példájára gondolnunk. Az EKÁER vonatkozó szabályrendszere miatt most számos adózó felülvizsgálja ezen ügyleteit, hiszen meg kíván felelni az EKÁER-rendelet előírásainak, és ezzel előzetesen nem tervezett módon, de korrigálhatja az ügyletek áfakezelését is.

Jobb automatizálva

A rendelet legkomolyabb adminisztratív hozadéka természetesen az EKÁER-szám igénylésének folyamata. Egy ügyletre vonatkozóan számos adat szükséges ahhoz, hogy valaki hibátlanul képes legyen EKÁER-számot igényelni. Ez a folyamat néhány tranzakciónál még elviselhető terhelést jelent, azonban nagy mennyiségben már elkerülhetetlen új munkatársak felvétele, vagy az automatizálás.

Az eddig rendelkezésre álló tapasztalatok alapján személy szerint inkább az automatizálás mellett tenném le a garast. Ez egyszeri beruházást jelent, amely után korlátlanul nőhet az EKÁER-köteles ügyletek száma, hiszen egy automatizált megoldásnak mindegy, hogy száz vagy ezer darab tranzakcióra kér EKÁER-számot egyenként. Ugyanez nem mondható el akkor, ha manuálisan akarja valaki megoldani az EKÁER-szám igénylésének problémáját, nem beszélve az ilyenkor gyakran előforduló elgépelésből keletkező hibákról, vagy akár a fluktuációról, ami kiszámíthatatlanabbá teszi a belső folyamatokat.

A piacon már több olyan alkalmazás áll rendelkezésre, amely képes részben vagy egészben az EKÁER-szám igénylését automatizálni. A PwC által fejlesztett, teljesen automatikus, valós idejű alkalmazás képes akár több száz EKÁER-számot kérni és a felhasználó számára archiválni. Véleményem szerint viszont nem az az elsődleges kérdés, hogy milyen mértékig merülünk el az EKÁER-rendszerhez köthető adminisztrációs feladatok automatizálásában, hanem hogy ezt kihasználva mennyire élünk annak lehetőségével, hogy az EKÁER miatt előkerült egyes adózási kérdések végére is pontot tegyünk.