Magazin: A szokatlanra gyúrnak
A „gyökerek” keresése közben az amerikai olasz szakácsok újra felfedezik és újragondolják a kevéssé ismert, Olaszországnak csak egyes vidékein készített tésztafajtákat.
Az évezred néhány évvel ezelőtt zajló első tésztaforradalma során az amerikai olasz éttermek séfjei a tészta ízesítésében és színezésében keresték az újdonságot. A „termékfejlesztési versenyben” – feltehetően a hiperlokális és az autentikus hívószavak felerősödése is közrejátszhatott ebben – előkerültek elfelejtett vagy legalábbis csak szűkebb körben ismert tésztafajták. A tésztafajtán itt természetesen tésztaformát kell érteni; azzal már mindenki tisztában van, hogy az ugyanabból a nyerstésztából készített különböző formák más ízt mutatnak, nem beszélve nedvességfelszívó „képességükről” vagy tölthetőségükről.
És ha már előkerültek, készítőik nem elégedtek meg a szokatlan formákkal, hozzávalókban és ízekben a legmagasabb szintet hozták, olyannyira, hogy a New York Times az Üdv a csúcstészták korában címmel jelentetett meg cikket a témában.
A forrásokat illetően lehet tradíciókról beszélni, örökségről, nagymamák receptjeiről, a valóság sokszor mégis egészen más. – Ma a nagy „felfedezésekhez” a liszten, tojáson és vízen kívül elég a YouTube – vallja a keleti part sok fiatal kollégát mentoráló tésztaguruja, Marc Vetri –, ez hamarabb hoz eredményt, mintha a szakács Olaszországba látogat, könyvekben keresgél vagy vendég kollégáktól eltanulja a készítést.
Lehet, hogy a legigényesebbek(?) számára a lombardiai casoncellihez sáfrányos lombard sajtot illik adni, de a prémium minőséget kínáló éttermek nagyobbik hányada is elsősorban a különleges formákra koncentrál. A ravioli meg a bucatini minden étterem étlapján ott van, a figyelmet inkább a furcsa, ritka, speciális tészták keltik fel.
Az idei tavasz legnépszerűbb formája a casoncelli, „köretként” pedig a sopressini, de sok helyen találkozni az ochival, amely a ravioli nem is távoli unokatestvére, vagy a malloreddussal, amely a népszerű (bár nálunk szinte ismeretlen) cavatelli rokona: szardíniai gnocchinak is nevezik. Újra felfedezik a csiga házának formáját idéző, egyik végén összecsippentett lumaconit, amelynek nagyobb változatait töltik is, valamint a caramellét, amelynek kedveltségében bizonyára közrejátszik, hogy nevéhez illően cukorkaformájúvá alakítják – és egyre bonyolultabb töltelékeket tesznek bele. A középkori gyökerekkel rendelkező corzetti „érmék” még logózhatóak is. Némileg eltérnek a megszokott tésztaféléktől a radiatori és a mafaldine is.
És bár nem formákról szól, hadd említsük meg a hagyományosaknál valamivel több kézi munkát igénylő „mintás” tészták trendjét is, ezeket különböző színű alapanyagok variálásával, esetleg fűszernövények vagy ehető virágok két vékony tésztaréteg közé gyúrásával készítik.
Ipacs Tamás
Kapcsolódó cikkeink
Forrásban a tésztapiac
Gyors reakciókat kívánnak a piaci szereplőktől a tésztapiac eseményei. Nemcsak…
Tovább olvasom >Évente mintegy 50 ezer tonna száraztésztát vásárolnak Magyarországon
Évről évre mintegy 50 ezer tonna száraztészta kerül a vásárlók…
Tovább olvasom >7-13%-kal csökkenti bizonyos termékeinek árát a Barilla Olaszországban
Az olasz Barilla 7-13%-os árcsökkentést tervez bevezetni számos termékére, többek…
Tovább olvasom >További cikkeink
A csodálatos mandarin – A nap videója
Yoshihiro Okada „műveit” már ismerik olvasóink: néhány vágást ejt mandarinok héján,…
Tovább olvasom >Mit meg nem tesznek a frissességért! – A nap képe
A skandináv országokban kultusza van a friss élelmiszereknek – íme…
Tovább olvasom >