A rovar lehet az új fehérjeforrás

A jövő évben várhatóan rábólintanak az unióban a rovarfehérje baromfi-takarmányozásban való használatára, ami óriási robbanást hozhat a szegmensben – olvasható az agrarszektor.hu-n. Az európai agrárnagyhatalmak máris serényen építik az ilyen típusú termelőüzemeiket. Ennek a gyorsan előállítható, alternatív fehérjeforrásnak akkor jön el igazán az ideje, amikor a teljes tartási-takarmányozási technológia kiépül rá. A témát az Agrárszektor Mézes Miklóssal, a terület egyik hazai szakértőjével járta körül.

A világ növekvő népessége egyre több tojást és húst szeretne fogyasztani, de ezek előállításához rengeteg fehérjére van szükség. Globálisan egyre nagyobb a fehérjehiány, ezért mindenki keresi az alternatív lehetőségeket. A fehérjehiányhoz hozzájárult, hogy jelentősen visszaesett a piacokon elérhető halliszt: a 10 évvel ezelőtt megtermelt mennyiség 48 százaléka áll ma már csak rendelkezésre, mivel a lehalászás miatt drasztikusan csökkent az óceánok halállománya, az édesvízi akvakultúra pedig képtelen ezt a sok ezer tonnás nagyságrendet előállítani.

A szöcskelárva az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal szerint is biztonságos
A rovarfehérjének – mint potenciális alternatív fehérjeforrásnak – a globális felmelegedés, az időjárás változása és a föld népességének dinamikus növekedése miatt van létjogosultsága – véli Mézes Miklós akadémikus. A Szent István Egyetem (SZIE) professzora szerint pillanatnyilag nem lehet pontosan megmondani, hogy 5 vagy 15 évet vesz igénybe, hogy ez az új alternatív takarmány-összetevő elterjedjen a gyakorlatban, de úgy tűnik, hogy hazai viszonyok között is van rá gyártási kapacitás, lényegében már csak akarat kérdése, hogy belevágunk-e.

A világon évente körülbelül 400 ezer tonna rovart állítanak elő, ebből Kína részesedése 150 ezer tonna. Európában már 17 üzem működik, ezek kapacitása pár száz tonnától pár ezer tonnáig terjed. Magyarországon 3 működő telep van, de ezek nem nagyüzemi méretűek.

Az Európai Unió érdekesen kezeli a rovarfehérjét, használata ugyanis sem tiltva, sem engedélyezve nincs. A társállatok (petfood) és a halak takarmányozásában teljes mértékben engedi az unió, sőt egyes országokban humán élelmiszerként is megvásárolható, a gazdasági állatok takarmányozására viszont eddig nem engedélyezték. Mézes Miklós brüsszeli forrásokból úgy értesült, hogy 2019-ben a baromfi-takarmányozásban már engedélyezett lesz a rovarfehérje használata, és 2020-21-ben a sertésnél is zöld utat kaphat ez az alternatív fehérjeforrás. A SZIE oktatója szerint épeszű indok nincs is a tiltására, az nagy valószínűséggel a szójalobbinak köszönhető, hogy eddig nem került sor a rovarfehérjék engedélyeztetésére. Eurómilliárdos üzletről van ugyanis szó.

„Jelzés értékű, hogy a nagy agrárpotenciállal rendelkező országok, mint például Hollandia vagy Franciaország, komoly volumenben hoztak létre ilyen jellegű termelőüzemeket a közelmúltban. Ők pontosan tudják, hogy miért vágtak ebbe bele” – utal nyugati példákra a szakember. Az új lehetőség Magyarországra is begyűrűzött, itt is belefogott néhány hazai vállalkozó a rovarbizniszbe. A magyar cégek egyelőre várakozó állásponton vannak: engedélyezés esetén éves szinten akár 10 ezer tonnás igény is jelentkezhet a rovarfehérje iránt a haszonállat-piacon.

A fehérjekinyerés céljából tartott rovarok és azok lárváinak toxikológiai vizsgálata alapján az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) a fekete katonalégy, a házi légy, a közönséges lisztbogár, az alombogár, a házi, a csíkos és a földi tücsök fajokat minősítette biztonságosnak.

A rovarfehérje-termelés napirendre kerülése részben a zöldmozgalmaknak köszönhető. Ennek ökológiai lábnyoma ugyanis jóval kisebb, mint pl. szójatermesztésé. Az biztos, hogy azt a hatékonyságot nehéz überelni, amit pl. a lisztkukac lárvájának előállításakor ma produkálni tudnak: 1 négyzetméteren 17 kg fehérjét lehet előállítani. Ráadásul csupán 6 hetes a lisztbogár életciklusa, ami szintén fokozza a termelékenységet, bár a brojlercsirke-előállítás hatékonyságát még nem éri el. Ennek leginkább az az oka, hogy jelenleg még nincs kidolgozva rá egy egységes tartási-takarmányozási rendszer, a gyártók saját tapasztalataik alapján finomítják a technológiát.

Egy biztos: a lárvatermelésnek nem bonyolultabb a technikai háttere, mint a brojlercsirkéé. Megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat és megvilágítást kell biztosítani a fejlődő ízeltlábúak számára. Ma a legnehezebb a homogén minőségű takarmányt előteremteni a lárváknak. Pedig itt is fontos, hogy ha valaki beáll egy adott rendszerre, akkor azt folyamatosan – télen-nyáron – biztosítani kell az állatoknak. Mézes Miklósnak éppen ezért fenntartásai vannak az élelmiszeripari hulladékokkal szemben, mert annak összetételében időről időre eltérések lehetnek, ráadásul kórokozót is könnyen be lehet vinni velük, ami akár az egész állományt elpusztíthatja.

Amint ráépül egy versenyképes technológia a rovarfehérje előállítására, reális alternatívája lesz a szójának, a hallisztnek vagy a jelenleg még szintén nem engedélyezett vágóhídi hulladéknak a takarmányozásban.

A rovar eredetű fehérje, azaz a rovarlárva, a legvalószínűbb módon liszt formájában, zsírkivonással vagy anélkül kerül majd forgalomba, mert így lehet a könnyebben bármelyik takarmányba belekeverni. A szöcske lárvája nagy mennyiségben tartalmaz omega-3 zsírsavakat, amelyeknek a humán egészség szempontjából is kedvező hatásuk van. Léteznek olyan eljárások is, amikor kivonják a fehérjét az alapanyagból, azaz ún. fehérje-hidrolizátumot készítenek, ami viszont már szabadon, bármilyen célra felhasználható. A folyamat azonban költséges, a takarmánygyártásban egészen biztosan nem lesz rentábilis eljárás. Ellenben a sportolók és a fitneszipar képes megfizetni az így előállított táplálék-kiegészítőket is. (Tóth Krisztina, agrarszektor.hu)