A Lánchíd Klub vendége volt: Feledy Botond külpolitikai szakértő – Tankszámolgatás és holdporos tiramisu

Szerző: Gyarmati Orsolya

A szakértő elsőként a társadalmi kontextusról és az általános bizalomvesztésről beszélt, amelyet a COVID megjelenése tovább fokozott. Feledy Botond az Edelman Trust Barometer friss kutatását idézte, amely több mint harminc ország négy szektorára vetítve – üzleti, társadalmi civil szervezetek, média, kormányzat – mérte a bizalmat a népesség körében. Láthatóan mind a négy szektorban tovább csökkent a bizalom, az üzleti szereplőket kompetensnek, de kevéssé etikusnak tartva; míg a civileket etikusnak, de kevéssé kompetensnek.

Feledy Botond
külpolitikai szakértő

– Alapvetően rendkívül bizalomvesztett légkörben élünk, s nagyon nehezen tud most elindulni társadalmi párbeszéd. Süllyednek az intézményeink. Az elégedetlenség rengeteg helyen „türemkedik” fel, ráadásul a kialakult helyzet megoldását a politika sem segíti. Gondoljunk a Black Lifes Matterre, az Occupy mozgalmakra, a radikális klímacsoportokra vagy épp a Sárgamellényesekre.

Egy amerikai kutatás évtizedek óta mér 10 értéket, és megnézik, hogy a liberális demokraták és a konzervatív republikánusok hogyan osztoznak ezeken. Sokáig voltak közös pontok, ám mostanra olyanná vált az ábra, mint amikor a Vörös-­tenger kettévált: két külön kupac alakult ki. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt évtized alatt eljutottunk oda, hogy a két tábor nem csak hogy nem osztozik az értékeken, de nemzetbiztonsági kockázatnak tekintik egymást.

Súlyosbítja a helyzetet az egyre durvább vagyoni egyenlőtlenség. A COVID-válság alatt épp a keveset keresők munkahelyei szűntek meg. Ez az USA-ban jellemzően a 25 ezer dolláros évi jövedelem alattiakat érintette, csakhogy épp e csoport közel fele az egyetlen kenyérkereső a családban, s most, hogy rengeteg ilyen ember vesztette el a munkáját, sok-sok család maradt jövedelem nélkül egy olyan társadalomban, ahol nagyon drága az egészségügyi rendszer.

Ez tehát a társadalmi helyzet, nemcsak az USA-ban, hanem hasonlóan sokban Európában is, bár itt máshogy reagáltak a szociális ellátórendszerek az első évben. E fenti elemeket egymás mellé téve a társadalom állapotát most leginkább a context collapse, azaz a kontextusösszeomlás kifejezéssel jellemzik egyes szakértők, mivel a viszonyítási pontok elmosódnak. Ezt a jelenséget a geopolitikai küzdelemben is kíméletlenül felhasználják – fogalmazott Feledy.

Ébredés a Csipkerózsika-álomból

– A változás, ami zajlik, nem egyedülálló, ám most gyorsítja a digitalizáció és a klímaváltozás. A 90-es években végignéztük, ahogy lassan összeomlott az internethez kapcsolódó számos társadalmi vágyálom. Azt hittük, hamarosan online szavazunk, tökéletes demokrácia lesz mindenütt, és mindenkinek minden tudás elérhetővé válik. Naivak voltunk. Sokan merültek ekkor Csipkerózsika-álomba, köszönhetően az internettel kapcsolatos álegyenlőség-mítosznak, másrészt Amerika és a „liberális világrend” fukuyamai győzelmének és a világgazdaságban a washingtoni konszenzusnak, amely a globális kapitalizmus kiteljesedését eredményezte.

Ebből az álomból lassan keltünk fel. A radikális iszlamisták már 1995-ben elkövették az első robbantást, de 2001. szeptember 11-e állította vissza a háborús állapotot: az USA-nak egy hónap sem kellett az ikertornyok elleni támadást követően, hogy elindítsa az afganisztáni hadműveletet. Aztán jött a social media-őrület, a 2008-as válság, a 2014-es ukrán és 2016-os amerikai elnökválasztással, kiberháborúval, végül a Brexittel együtt eljutunk a COVID-válsághoz – összegezte Feledy Botond.

Visegrádi találkozók: teázgatás, nem több

Kozák Ákos PhD
jövőkutató-szociológus

A Lánchíd Klub ülésének moderátora, Kozák Ákos PhD jövőkutató-szociológus arra is kíváncsi volt, vajon hogyan változnak a világ geopolitikai trendjei, erővonalai a következő 3-5 évben. Feledy Botond a hagyományos nagyhatalmi küzdelmekben néhány jól azonosítható pontot említett. Eszerint az eddig jellemző, kifejezetten terrorelhárításra fókuszáló harcból az euroatlanti térség (Európa és az USA) a Kínával való konfliktus kapcsán elkezdett átállni egy konvencionális háborús szemléletbe: egyfajta visszarendeződés történik egy polarizált, hagyományos konfliktusvilágba. A tankok „számolgatása” mellett a szakértő szerint azt is számolgatjuk, kinek mekkora költségvetése van a kiberbiztonság kiépítésére.

Így tehát a másik trendforduló a földrajzi területek közti figyelemváltás mellett a hadviselési területek közti váltás. A kibertér és a világűr egyre több erőforrást kötnek le.

– A vezető országok a kiberháborúban az USA és Kína, de komoly szereplő Észak-Korea vagy Irán, amely az amerikai elnökválasztásba is beavatkozott. Oroszország már megépítette a „nagy kapcsolót” Szentpétervárnál, hogy ha kell, lecsatlakozzon az internetről. A kiberteret már a NATO is elismerte hivatalos csatatérként.

Ami pedig a fizikai fegyverkezést illeti, egyértelműen kirajzolódott egy Kína–­USA front, de az is világos, hogy Kína egyelőre türelmesen gyakorlatozó másodhegedűs, az Egyesült Államok katonai fölénye egyelőre megkérdőjelezhetetlen. Az oroszok és az EU csak a következő ligába férnek bele.

A tankok „számolgatása” mellett azt is számolgatjuk, kinek mekkora költségvetése van a kiberbiztonság kiépítésére

Afrikában, a délkelet-ázsiai szigetvilágban és Latin-Amerikában az USA és Kína küzd a befolyásért, néha megjelennek az oroszok, az EU-tagállomok némelyike pedig még a volt gyarmati területein igyekszik a befolyását megtartani. Kelet-Közép-Európát illetően a Feledy rámutatott: Kína a legtöbb befektetését 2010 és 2019 között az EU-ban Francia- és Németországban, valamint az Egyesült Királyságban vitte végbe, csupán töredéke érkezett az itteni régióba.

– Közép-Európának geopolitikai értelemben Oroszországgal szemben van pozíciója, erről szól a lengyelek relatíve sikeres USA-politikája, őket szorosan követik a románok. A Balti-államok az USA felé húznak, mert tudják, hogy más nem fogja tudni megmenteni őket. Közép-Európa szerepe leginkább az EU-n belül értelmezhető. Van tárgyalási potenciálja, ha összefog, de ez nincs kellően kiaknázva egy intézményesített visegrádi együttműködés hiányában. Az, hogy találkoznak a kormányfők, az a nemzetközi kapcsolatok szempontjából nem több egy teázásnál. Intézmény kell, amelyen sokkal több szereplő – képviselők, közigazgatás, civilek – rendszeresen, strukturáltan találkoznak hosszú távú közös célok megvalósításáért. Számos példa van erre a Benelux-­államoktól a skandináv országokat összefogó Északi Tanácsig.

Ezenkívül van még egy faktor, ami nehezíti a régió kitörését, s ez nem más, mint a lengyelek történelmi hátizsákja. Minden sikeres közép- és nagyhatalom fel tud mutatni egy hátországot, a lengyeleknek azonban ez még nem sikerült. Egyelőre több energiát fektetnek a nagyobb nemzetközi szereplésekbe, mint a következetes és szisztematikus szövetségépítésbe a szomszédos kisebb országokkal. Ez amúgy sem könnyű akkor, amikor visegrádi országokon belül is homlokegyenest ellenkező az orosz vagy épp a kínai fenyegetettség megítélése. Hiszen például míg Prága nagyon nyíltan beszél a kínai befolyásszerzésről, Varsó is fogott kínai kémet, Budapest számára a kínai kapcsolatok deklarált politikai célt jelentenek.

A net sötét bugyrai

Kozák Ákos konfliktusterületekről szóló kérdése kapcsán Feledy elmondta: a legutóbbi legnagyobb amerikai botrány során az oroszok számos biztonsági cégnél használt szoftvernek a frissítését törték fel, s ilyen módon elképesztő helyekre, többek között az amerikai Védelmi Minisztériumba is bejutottak.

– Ha ti a szomszéd étterem honlapját le akarjátok bénítani, akkor néhány dollárért tudtok vásárolni a darkneten ilyen szolgáltatást. A darknet piaccá vált, teljesen egyértelmű, hogy az üzleti versenyben használják az innen származó eszközöket, amelyek elérhetővé váltak azóta, hogy a Snowden-féle lopott kiber támadóeszközöket kiszivárogtatták, és mindenki elkezdte használni a katonai fejlesztések néhány éves verzióját. Olyan katasztrófa ez, amit nem véstünk be elég mélyen a történelemkönyvekbe. A látható internet a valódi internetnek csak kis töredéke. A darkneten minden van a gyermek­pornótól a drogon át a zsaroló szoftverekig, s a kiberbűnözésbe évek óta több pénz folyik be, mint a globális kábítószer-kereskedelembe.

A darknet piaccá vált, az üzleti versenyben használják az innen származó eszközöket

Azok a napsütötte skót szőlőföldek…

Kozák Ákos kíváncsi volt, milyen veszélyek fenyegetik az élelmiszer-ellátást- és gazdaságot. Feledy Botond szerint a klímaváltozás miatt komoly harc folyik új termőterületekért – ebben szimbolikus, hogy francia borászok vásárolnak leendő szőlőknek területeket Skóciában. A fenntartható termeléshez okos vízgazdálkodásra lenne szükség, ám például Iránban vagy Szíriában a klímaváltozás miatt a termelési helyeken akkora a szárazság, hogy a társadalmi mobilitás megindult a városokba. Mivel azonban nem lehet annyi munkahelyet teremteni, hogy ezek a vidékről felköltöző embertömegek el tudjanak helyezkedni, könnyen kihasználhatóak lesznek politikai célok mentén.

– Etiópia és Egyiptom között elképesztő a szembenállás az előbbi által épített vízduzzasztó gát miatt, amely a Nílus felső szakaszán valósult meg, és megváltoztatná az országok közötti vízelosztási egyezményt. Mindez eléggé idegesíti az egyiptomiakat a klímaválság idején, hiszen számításaik szerint ötmillió olyan ember válhat munkanélkülivé a Nílus-deltában, aki eddig mezőgazdaságból élt. Vízháborúk zajlanak több helyen, ha nem is rögtön fegyverekkel – vázolta Feledy Botond.

Forradalom közeledik

A kibertér és a klímaváltozás mellett a harmadik rendkívül fontos téma az energia, amelynek kapcsán elmondta: a következő ugrást az energiatárolás fogja meghozni.

– Egyre jobban halad a hidrogéntípusú energiatárolás fejlesztése: a hollandok és a németek hidrogénvezetékeket építenek, a fenntartható hidrogén-előállítás egyre fontosabb kérdés. Ez akkora forradalom lesz, ami megint átrendezheti az energiapiacot, és komolyan csökkentheti az egyes országok kiszolgáltatottságát az energiaimport terén. Képzeljük el, hogy az EU nem költené el azt a több száz milliárd eurót, amelyet tagállami szinten energiaimportra költ… Líbiában a bevételek 90%-a energiaexportból származik, Oroszországban ez az arány 75%… mi történik majd, ha ezt a pénzt nem kapják meg többé? – tette fel a kérdést Feledy Botond.

Az élelmiszer-ellátást fenyegető kockázatok közül Feledy a chipháborút is kiemelte. Amikor az autógyáraknak le kellett állniuk, az annak a következménye volt, hogy a Kína–USA szembenállás miatt nem volt elég chip raktáron. A kínaiak vásárolják fel a világ chipkészletének 60%-át, a többi 40% az euroatlanti térség országaiban oszlik el. Az élelmiszer-biztonság érdekében stratégiai beszerzésekről kell dönteni. Amikor az 50-es években létrejött az első Európai Közösség, az egyik fő szempont az élelmiszer-biztonság volt, s a költségvetés kétharmada erre ment el. Ez az arány mostanra ötven százalék alá szorult. Most újra az élelmiszer-biztonság lesz majd a kihívás: a termelés és az ellátás digitálisan vezérelt technológiával történik, amelyhez a hozzáférést egyre inkább politikai döntésként kezelik, s ezeknek a technológiáknak a birtoklása meghatározó fontosságúvá válik.

Holdporos tiramisu

A hadszínterek újra megjelent szereplője az űr. Feledy szerint e tekintetben már nem a holdmissziók az igazán érdekesek, hanem hogy hogyan tud valamely ország olyan Föld körüli pályán lévő töltőállomásokat létrehozni, hogy a misszióknak ne kelljen visszajönniük a Földre.

– Lejár a licence a Nemzetközi Űrállomásnak, amiből komoly geopolitikai feszültség adódik. Az eddig közös amerikai–orosz történet most szétágazik. Elindult az űr körülöttünk lévő fontos pontjainak a meghódítása. Ezt ma úgy hívjuk, hogy asztropolitika. Öt olyan pont van a Föld és a Hold vonzáskörzetében, ahol a két égitest gravitációja kioltja egymást, ezért ezekre oda lehet tenni valamit anélkül, hogy energiát használnánk a helyben tartásukra. Ezekért a pontokért küzdelem folyik.

Érdemes ebből a nézőpontból értékelni az USA szerepét. Sokan gondolják azt, hogy az USA kezd visszavonulni, és nem akar már akkora befolyást gyakorolni, mint eddig. Az én meglátásom azonban az, hogy csupán áthelyezte a figyelmét a stratégiailag fontos helyekre, amelyek közül az egyik az űrprogram. Erre fogja költeni most a pénzét az Egyesült Államok egyre inkább, a kibertér mellett, ennek a valódi árát pedig azok fizetik, ahonnan az USA elvette a figyelmét, mint a Közel-Kelet – hívta fel a résztvevők figyelmét a geopolitikus.

Elindult az űr körülöttünk lévő fontos pontjainak a meghódítása, amiben az USA vezető szerepre törekszik

Hozzátette: ha az élelmiszeripari szereplők holnap holdporos tiramisut akarnak árulni, akkor azonnal felvetődik a kérdés: ki hozza le a port, és az kié? Kinek a tulajdona az, amit az űrből szállít? Feledy szerint erre egyelőre nincs praktikus szabályozás, bár többek közt Luxemburgban született olyan döntés, hogy aki lehoz valamit az űrből, az birtokolhatja is a lehozott dolgot, hogy ezzel ösztönözzék a beruházásokat a magánszereplők részéről. //