Magazin: A kereskedelem tartja magát, de van hova nőnie – A stratégiai munkaerőterv nélküli FMCG-cégek megítélése nagyot esett

Szerző: Baja Sándor Dátum: 2022. 07. 14. 07:29

A klímapolitikában és a munkaerőhiányban az a közös, hogy mindkét esetben rengeteget beszélünk róluk, feketére festve az eget, panaszkodva, azonban keveset teszünk, és azt is csak felületi kezelések szintjén. Pedig rengeteget kellene költeni rá – addig, amíg lehet.

Vendégszerző:
Baja Sándor
ügyvezető igazgató
Randstad Hungary

Az egyéb népmozgásokat nem számítva tavaly is 46 ezer emberrel ment több nyugdíjba Magyarországon, mint ahány 18 éves gyerek felnőtté vált, akik persze nem dolgoztak mindannyian, mert hál’ istennek sokan (de nem elegen) továbbtanultak. És ha megnézzük a KSH korfáját, akkor látjuk előre, mi fog történni. A jelenlegi, úgynevezett Nagy Fluktuációról, azaz a tömeges, járványszerű felmondási hullámról nem is beszélünk, mint ahogy más demográfiai, migrációs mozgásról se.

Mégis, a cégek többségénél nem látjuk a stratégiai munkaerőtervet, amely figyelembe veszi a jövőbeli keresletet, azaz, hogy milyen és mennyi munkaerőre lesz szükség az elkövetkező években, valamint a kínálatot, azaz, hogy mennyi és milyen munkaerő lesz elérhető. Ne legyen kapkodás, ne legyen pánik. A munkavállalók érzékelik, hogy nincs minden rendben az FMCG-ben.

2022 elején a Randstad által megkérdezett 400, minden iparágat képviselő cég közül 89% nyilatkozott úgy, hogy bővíti az alkalmazottainak a számát. Hol van a jövőkutatók által beharangozott automatizáció, robotizáció, ami állítólag néhány éven belül az állások 47%-át kiváltja? Miért építünk még mindig hagyományos raktárt is, és sírunk, hogy nincs targoncás, miért nem automata könyvel, és panaszkodunk, hogy nincs könyvelő? Nem láttunk egyetlen önvezető teherautót se, pedig a teherautó-sofőrök évente minimum 15 millió forintba kerülnek, ha vannak.

A globalizáció pókhálójában

A több mint 46 ezer életet követelő szörnyű járvány után, azt gondoltuk, hogy rosszabb már nem jöhet. De jött. Nem hittük el, hogy a 21. század második évtizedében háború dúlhat Európában, ráadásul a szomszédunkban, amiben ártatlanok ezrei halnak meg, milliók kényszerülnek menekülésre.

Vannak néhányan, akik legyintenek: az ukránok a magyar külkereskedelmi forgalomból csak néhány elenyésző százalékot képviselnek. Valóban: ha önök szupermarketet vezetnek, és valami hiányzik, például nincsen mustár, mert a mustármag 90%-a Ukrajnából jön, nincs nagy baj, a bolt azért pörög, csak a virslit tormával vagy ketchuppal esszük majd. De ha autót gyártanak, akkor a kis, Ukrajnában gyártott kábelköteg miatt az egész autó elkészítése lehetetlenül el.

Sok mindent nem értünk manapság. Nem értjük, hogy a fenntarthatóság miatt miért kell nekünk áfonyát ennünk Peruból, mélyhűtött bárányhúst Új-Zélandról, fokhagymát Kínából, és persze miért lett egy konténer szállítása, ami 2019 júliusában 1300 dollár volt, 2022 elejére tartósan 9800 dollár? Nem értjük a világ energiagazdálkodását: miért került már a háború előtt 100 dollár fölött egy hordó olaj, a sokszorozódó földgázárakat.

Bér, környezet, stabilitás az elvárások élén

Magyarországon a munkaerő-tartalékok feltárásában előreléptünk. A foglalkoztatási rátánk 74%, ami Európa középmezőnyébe tesz bennünket. Egyre kevesebben merik megtenni azt, hogy egyáltalán nem jelentik be a dolgozót, bár a hibrid megoldás, azaz a „minimálbéren/részmunkaidőben bejelentjük és készpénzben kiegészítjük” még nagyon jellemző a kkv-szektorban, de nem csak ott. Bár a nagyvállalatok képviselői büszkén hiszik, hogy náluk minden rendben van, azért a kölcsönzött munkavállalóik és beszállítóik esetében is tűzbe teszik-e a kezüket? Mert ha kiderül, hogy az XYW kölcsönző cég szürkén foglalkoztat, abba a kölcsönbe vevő cég munkáltatói márkája fog leginkább sérülni.

A Randstad ez évi tanulmánya szerint, amelyben közel nyolcezer munkaképes korú embert kérdeztünk meg, a munkavállalók legfontosabb munkahelyválasztási kritériuma továbbra is (csökkenő sorrendben) a bérezés, a munkahelyi környezet, a vállalat pénzügyi stabilitása, a biztos munkahely és a munka-magánélet egyensúlya. Aki ezekre a kérdésekre nem tud vonzót ajánlani, az ne kezdjen munkaerő keresésébe. Elkeserítő, hogy mennyire nem fontos nálunk, a munka érdekessége, a környezetvédelmi kérdések, a sokszínűség és befogadás.

A nyolcezres mintán 17% nyilatkozta azt, hogy 2021 második felében munkahelyet váltott, azaz ennyi az átlagos, féléves fluktuáció hazánkban. Ami elgondolkodtató, hogy 30% ezen felül mérlegeli az állásváltoztatás lehetőségét: menni akar. A legtöbben azok szeretnének menni, akik félnek a jelenlegi állásuk elvesztésétől. Ha megvizsgáljuk, hogy kik mentek el elsősorban, akkor azt tapasztaljuk, hogy a fizikai munkaerő volt mobilisabb: 19% váltott munkát.

Arra a kérdésre adott válaszokból, hogy milyen csatornákon találnak munkát, azt látjuk, hogy továbbra is az állásportálok vezetnek, de egyre nagyobb a közösségi média és az ügynökségek szerepe. Jelentősen visszaesett a belső ajánlórendszer: valószínű a kollégák ismeretségi köre kimerült…

Csodákat tehet egy jó képzési program

Fontos megtartó erő lehet a továbbképzés: hogyan tudjuk felkészíteni a jelenlegi és jövőbeli munkaerőnket a következő évek kihívásaira? A Randstad 2022. márciusi felmérése szerint a magyar munkavállalók 80%-a érzi, hogy tanulni kell, hogy alkalmazható maradjon, de 58% nem tudja, mit kéne tanulni. A cégek szerepe óriási. Ennek ellenére itt nem jól teljesítünk, hiszen a fenti felmérése szerint míg a világban minden 4. dolgozó kapott képzést tavaly, nálunk csak minden 6. Tudni kell, hogy a dolgozók 62%-a azt mondja: valószínű, maradna a munkahelyén, ha jó képzési programot kapna…

A cégek az év elején azt mondták, hogy a legnagyobb kihívás a szakmai, a nyelvtudás, de még inkább a soft skillek: projektmenedzsment, csapatmunka, vezetői képességek hiánya. A szakmai tudás átadására egyre inkább felkészülnek a munkáltatók akár már a középiskolás kortól kezdve. A soft skillek átadása már keményebb dió, de a nyelvet tárgyalóképes szintre hozni csodaszámba megy. Hazánkban tíz évvel ezelőtt 98 ezer ember tett bármilyen angol nyelvvizsgát évente, tavaly már csak 67 ezer. Németet 32 ezer helyett csak 14 ezren választották, franciát 2800 helyett kilencszázan. A demográfia nem magyarázat a csökkenésre, fokozatosan jutottunk el ide, és nem csak a kormány rendelete miatt, amely elfogadja a diplomát nyelvvizsga nélkül is. Végre ez most már ebben az évben megszűnik.

Örökzöld témává vált az otthoni munkavégzés kérdése. Míg 2021-ben a dolgozók 40%-a nyilatkozta azt, hogy részben vagy egészben otthonról dolgozik, ez a szám mára lecsökkent 24%-ra.

A Coca-Cola a legnépszerűbb FMCG-cég

A szektorok népszerűségét tekintve meg kell állapítani, hogy tömörödik a mezőny, a nagyon kiugróan népszerű vagy népszerűtlen szektorok közelítenek egymáshoz.

Továbbra is az informatikai cégek a legnépszerűbbek, az üzleti szolgáltatók feljöttek a második helyre, és a telekommunikáció a harmadik. A kiskereskedelem továbbra is átlag alatti vonzerővel rendelkezik. Meg kell jegyezni azonban, hogy az FMCG-cégek között az első és a tizedik között sokkal kisebb az eltérés a vonzerőben, mint a kiskereskedelemben, ahol a mezőny jobban szét van szakadva.

A legnépszerűbb FMCG-cég, ahol az emberek 2022-ben dolgozni szeretnének, a Coca-Cola. Elég jelentősen lemaradva tőle a Nestlé és a J&J. A kiskereskedelmi cégek között az Ikea a bajnok az idén, mögötte az ALDI és a dm áll még a dobogón. Érdekes, hogy a 15 felmért FMCG- és 16 kereskedelmi cég megítélésében nagy különbségek vannak. Az emberek percepciója az, hogy a Coca-Cola a legjobban fizető élelmiszeripari cég, a kereskedelemben pedig az ALDI-ról hiszik ugyanazt az emberek.