A feltörekvő országok helyi termékei már külföldön is hódítanak

Míg néhány évtizede a népszerű nyugati márkák még rohamléptékben hódították meg a feltörekvő országokat, mára fordult a kocka. Sőt, a régebben még lesajnált helyi márkák nem csak saját piacaikon kezdik átvenni a hatalmat, hanem már az „ellenséges területre” is egyre mélyebben sikerül benyomulniuk.

„A jövőben nem lesznek sem nemzeti termékek, sem nemzeti vállalatok, és a nemzeti ipar is el fog tűnni. Ez a nemzetgazdaságok vége” – ezt a borús jóslatot Robert Reich amerikai közgazdász-professzor kürtölte világgá „Az új világgazdaság” című munkájában, még a kilencvenes évek elején. Akkor úgy tűnt, hogy a nagy nyugati konszerneknek továbbra is végtelen lehetőségeket jelentenek majd a feltörekvő országok, amelyek fogyasztói évtizedekig nyakló nélkül fogják vásárolni az általuk kínált „menő” termékeket.

Ha ez a jóslat akkor nem is nélkülözött minden alapot – elég csak a nagy nyugati márkák kilencvenes évekbeli szélsebes magyarországi térhódítására gondolni –, összességében mégis célt tévesztett. Mára ugyanis – akár a gazdag Nyugat elleni dacnak, az éledező patriotizmusnak, akár egyéb okoknak köszönhetően – megfordult a trend: a helyi gyártók termékei szinte minden nagy feltörekvő országban erőre kaptak, és ezzel egyre komolyabb konkurenciát jelentenek a korábban verhetetlennek hitt amerikai vagy éppen német áruknak. Ezt jelzi, hogy míg az ötven legnagyobb, fogyasztási cikkeket előállító nyugati konszern átlagosan 13,1 százalékkal tudott növekedni az úgynevezett BRIC-államokban, addig a legnagyobb helyi konkurenseik 18,4 százalékos pluszt produkáltak a Handelsblatt által idézett tanulmány szerint.

Utóbbiak előretörése különösen Kínában egyértelmű – 21,4 százalékos éves növekedés a nyugatiak 9,5 százalékához képest –, ahol a két vezető üdítőital-gyártónak, a Wahahának és a Tingyinek összesen már nagyobb piaci részesedése van, mint az amerikai óriáskonszernnek, a Coca-Colának. Ráadásul előbbi cég további expanziót tervez saját hazájában, és 1,5 milliárd euróból olyan elmaradottabb vidékeken is meg kíván jelenni, amelyek a nyugati konszernek számára nehezen hozzáférhetőek.

A Wahaha – amelynek egyik legismertebb terméke a beszédes nevű Future-Cola – mintapéldája annak, hogyan használja ki a kínai ipar saját céljaira a Nyugatot. Az 1987-ben mindössze 15 ezer euróból összegründölt cég 1997-ben közös vállalatot alapított a Danone-nal, majd – némi eufemizmussal élve – eltanult tőle mindent, amit lehetett, 2009-ben pedig búcsút intett a franciáknak. A Danone hiába fordult bírósághoz a know how kvázi lekoppintása miatt, nem tudta megfogni a Wahahát, amely megerősödve, nyugati tudással felvértezve lépett ki az együttműködésből. Ma már 30 ezer főt foglalkoztat, forgalma pedig eléri a 7,5 milliárd eurót, amivel befér világ ötven legnagyobb, fogyasztási cikket előállító vállalata közé.

Egyes feltörekvő országbeli óriáscégek ráadásul nem állnak meg a határnál, hanem agresszív terjeszkedésbe kezdenek nem csak a szomszédban, hanem a nyugati piacokon is. Ennek egyik legjobb példáját olyan brazil óriáscégek, mint a Brasil Foods, a JBS vagy éppen az Ambev szolgáltatják.

A New Yorki tőzsdén jegyzett Brasil Foods ma már a világ legnagyobb csirkehús-gyártójának és -exportőrének számít, évi 10 milliárd eurós forgalmat bonyolít le, és az amerikai piacot is célba vette. Még nála is nagyobbra nőtt a világ legnagyobb húsipari konszernjévé fejlődő JBS, amelynek bevétele tavaly 17,4 milliárd euróra rúgott, idén pedig már 40 (!) milliárd dolláros célt tűzött ki maga elé. A konszern már az elmúlt években is óriási ütemben növekedett: Argentína, Uruguay, Ausztrália és Olaszország után az Egyesült Államokban is megvetette a lábát ottani riválisok felvásárlásával. Az USA-ban előbb a nagy hagyományokkal rendelkező, de csődbe jutott Swiftet vette meg, tavalyelőtt pedig a második legnagyobb csirkefeldolgozó, a Pilgrim került a birtokába. A konszern Oroszországban a McDonald’s legnagyobb beszállítója, Ausztráliában pedig a marhahús-piacot uralja a német lap szerint. A nagyszabású külföldi expanzió sikerét jelzi, hogy ma már a bevétel háromnegyede Brazílián kívül keletkezik.

Hasonlóan nagy karriert futott be az Ambev, amely 2004-ben, a belga Interbrew-val történt fúziójával az európai sörpiac trónjára került, 2008-ban pedig az USA-ban is megkerülhetetlen szereplő lett, miután bekebelezte az ottani piacvezetőt, az Anheuser-Buscht. A brazil-belga konszernben állítólag már a dél-amerikai főnökök szabják meg a haladási irányt, és nincs ez másképp az amerikai sörgyártónál sem, amelynek 13 felsővezetője közül kilencet az Ambev delegál.

Piaci szereplők már attól félnek, hogy az autóiparban is hasonló invázióra lehet számítani egyes BRIC-országokból. Ha a kínai autógyártók jelenlegi termelésüknek csak „tíz százalékát exportra szánják majd, már az is hatalmas kockázatot jelent számunkra a saját piacainkon” – mondta a Wall Street Journal szerint Sergio Marchionne, a FIAT és az olasz autógyár többségi tulajdonában lévő Chrysler vezérigazgatója. A kínai autóipari cégek egyelőre szinte kizárólag a hazai piacra gyártanak, azonban állítólag már nagyban készülnek a tervek a Nyugat meghódítására – írja a Világgazdaság Online.