Diétás mellékvágányok

Rengeteg információval találkozunk nap mint nap: tudományos igényű kutatások cáfolják egymás állításait, a bulvár- és közösségi média pedig cenzúrázatlanul, leegyszerűsítve, ellenőrizetlen információk alapján állít elő elméleteket bizonyos rettegett méreganyagokról, vagy a hőn áhított „tiszta” ételekről, sokszor termékeladási célzattal. – veti fel Bóna Enikő szociálpszichológus a mipszi.hu-n.

A dietetika alapvetéseit tanulmányozva tökéletes képet nyerhetünk élettanunk természetéről vagy a táplálkozási ismeretekről. A szakirodalomba betekintve viszont eltévedhetünk az egymásnak ellentmondó teóriák és javaslatok zűrzavarában.
De miért ilyen bonyolult a táplálkozás? A káosz egyik lehetséges oka, hogy az elhízás járványszerű terjedése és a szinte vallásként hódító egészségmánia kettős elvárást állít a táplálkozástudomány elé: fékezni kell az elhízás mértékét, ugyanakkor a megelőzésre is várunk útmutatást. A nyomás annál nagyobb, minél sikertelenebb a problémák orvoslása. A jelenlegi állás szerint az elhízottak száma rohamosan nő már a harmadik világ országaiban is, de a legelterjedtebb evészavarok, az anorexia és bulimia nervosa mellett egyre hangsúlyosabb az egyéb „diétás mellékvágányok” jelenléte is. .
A hivatalos dietetikus szövetségek bizonyítékalapú – és divatirányzatoktól mentes – javaslatokat kínálnak, amiket ha következetesen betartanánk (feltételezve, hogy nincs krónikus betegség a háttérben), csökkenne az elhízottság aránya, azonban mégis teljes a kudarc. A sikertelenség pedig lehetőséget nyit a társadalmi és pszichológiai szintű diskurzusokra: mindenkinek van álláspontja az étkezésről, mert mindenki eszik, és mindenkinek van véleménye a testsúlykontrollról, mert az elhízást generáló (obezogén) környezet miatt mindannyiunkat veszélyezteti az elhízás. Kevés bizonyítékot találhatunk azonban annak egyértelmű eldöntéséhez, hogy mely táboroknak lehet „igazuk”.
A teljes cikket itt olvashatja.