Védelem a nemzetközi piacon

Szerte Európában léteznek különféle olyan szervezetek, amelyek a helyi élelmiszer-termelők érdekeit védik, képviselik, igyekeznek megkülönböztetni a termékeket minőség, származás alapján. Próbálnak iránytűt adni a fogyasztóknak a minőségi termékek kiválasztásához. A különféle nemzeteknél megtalálható élelmiszervédjegyek szorosan összekapcsolódnak az exporttevékenység támogatásával, konferenciák szervezésével és érdekképviselettel.Európai szinten igen komoly a helyi specifikumnak számító élelmiszerek védelme. Ezt hivatalos nyelven „a közösségi jog védelme alatt álló földrajzi eredetjelzés”-ként emlegetik. Az EU terület szerinti, adott technológiával készült védettséget biztosít a különböző termékekre, így a pálinkára vagy a tokaji borra. Például Magyarországon gyümölcscefréből és szőlőtörkölyből készült torokköszörűket tartalmazó üvegekre lehet ráírni „á” és „k” betűkkel, hogy pálinka, kivéve Ausztria négy tartományát, ahol azonban kizárólag kajszibarackpárlatra használható ez a terméknév. Ami pedig a román „palinca”-t illeti, nos, ebben még nincs egyértelmű döntés. De nagy valószínűséggel ezzel a helyesírással a román nyelvterületen készült nedűt lehet majd forgalmazni.
A tokaji bor a Szlovákiával közös területen terem, ám a magyar minőségi szabványok és eljárások érvényesek mindkét félre. Ezt a névhasználatot az olasz és francia versenytársak elől sikerült kimenteni, az ausztrál elől viszont egyelőre nem.
Magyarországnak nem csak az Európában előállított tokaji borokkal gyűlt meg a gondja, hiszen többek között az Egyesült Államokban és Ausztráliában is forgalomba hoznak ilyen néven bort. Egy tavaly márciusban aláírt EU–amerikai bormegállapodás értelmében az Egyesült Államok a jövőben nem ad ki új engedélyt Tokaji néven borok forgalmazására. Ausztráliával is folyamatban van egy bormegállapodás hasonló feltételekkel, aminek azonban késik az aláírása. Mivel az EU-n kívül nincs földrajzi eredetvédelmet szavatoló nemzetközi egyezmény, itt a magyar igények érvényesítése nagyobb nehézségbe ütközik. Ausztráliában „Canberra Tokay” néven hoznak forgalomba egy édes desszertbort, az ausztrálok szerint szőlőfajtáról van szó.

Osztrák védelem
Az EU védelmi igyekezete mellett a különböző nemzeteknek is megvan a saját, jól bejáratott, minőséget jelentő védjegye, érdekvédelmi szervezete. A szomszédos Ausztriában az Agrarmarkt Austria Marketing GesmbH feladata védeni az osztrák termékeket. Mezőgazdasági marketingnek nevezik tevékenységüket, a PR- és a marketingeszközök tartoznak kelléktárukba. A szervezet továbbá nem titkolt céllal azt szeretné elérni, hogy a termék származására, a minőségére és frissességére hívja fel a fogyasztók figyelmét.
A szervezet három védjeggyel látja el a termékeket. Az angol nevén AMA Seal of Approval a termék származási országát és minőségét tanúsítja. Ha egy ilyen védjeggyel ellátott terméket vásárolunk Ausztriában, akkor biztosak lehetünk afelől, hogy minőségi termékről van szó, és hogy független szervezetek minősítették a terméket.
A biotermékek megkülönböztetésére ott van az AMA Organic Seal.
A marhahús nyomon követhetőségét biztosítja a „bos” védjegy, ha ilyennel ellátott termék van a polcon, akkor a vásárló biztos lehet abban, hogy az állat születésétől egészen a hús polcra kerüléséig vissza tudja követni a különböző mozzanatokat. Ezeket a logókat annyira védik, hogy a szervezet weboldaláról csak pici méretű, rossz minőségű, illusztrációt szolgáló fotók tölthetők le, nehogy valaki visszaéljen használatukkal.

Német gondoskodás
A német fogyasztók kényes ízlelőbimbóit a Német Mezőgazdasági Központi Marketingtársaság, a CMA (Centrale Marketinggesellschaft der Deutschen Agrarwirtschaft mbH) védelmezi. A német precizitás itt is jelentkezik, hiszen pontosan lefektetett alapelvek szerint működik a termékek vizsgálata, tesztje, a különböző rendezvények, események szervezése. A szervezet angol nyelvű weboldalán: www.cma-exportservice.com az érdeklődők különböző, iparágakba szervezett exportpartnerek után kutathatnak meglepő alapossággal.
A partneri kapcsolatok elősegítése mellett a minőség is egy kiemelt fókuszpont: erre egy külön szervezetet hoztak létre, amelynek neve Quality Scheme for Food (QS). A QS a hús és húsipari termékek, friss zöldségek, gyümölcsök és burgonya termelését, feldolgozását, marketingjét és eladását követi figyelemmel. A szervezet különböző védjegyek használatát engedélyezi, ha a lefektetett előírásoknak megfelel a termék, a gyártási folyamat. És nemcsak a német termékeknek és gyártóknak nyitott ez a szabvány, hanem minden EU- és más országokból származó szállítók előtt nyitott, nekik is meg kell felelniük a lefektetett elveknek. A németeknek is van egy védjegyük – ez a marketingtársaság szlogenjének is felfogható –: Bestes vom Bauern.

Étel Britanniából
A britek kicsit lazábbra veszik a figurát, ők kimondottan védjegyek kiállításával nem, hanem a brit exportcégek támogatásával foglalkoznak hangsúlyosan. A www.foodfrombritain.com, vagyis az Étel Britanniából nevű oldalon található az a szervezet, ami a brit ételnek és italnak exportpiacokat talál – a tengeren túl, de Európában is. Az élelmiszer és ital gyártásával foglalkozó ipar Nagy-Britanniában a legnagyobb szereplője a termelői iparágnak, 470 ezer embernek közvetlenül, további 1,2 milliónak pedig közvetve biztosítva munkahelyet.
A külföldre kerülő brit élelmiszerek kétharmada Európában talál gazdára, az ország a világ nyolcadik legnagyobb élelmiszer- és italexportőre. Az iparágban komoly szerep jut a kis gazdáknak, a számítások szerint a szervezet 6600 olyan céggel áll kapcsolatban, amely kevesebb mint 10 alkalmazottat foglalkoztat. A szervezet évente kiosztja a Britain Export Awards nevű díjat, amit nyilván az egyes sikeres brit exportőrök kapnak meg, így például 2007-ben a Carrefour-csoport volt az év nemzetközi kereskedője.

Csúcsszervezet a franciáknál
A brit példát követve a franciák is az élelmiszerek és italok gyártóinak támogatását tartják kiemelkedő feladatuknak.
A francia patriotizmus elég korán, 1961-ben megmutatkozott a Sopexa létrehozásában. Az akkor alapított érdekvédelmi, magánkézben lévő cég eredeti feladata az élelmiszer-kereskedelem import-export területén mutatkozó, 3 milliárd frankos hiányának mérséklése volt. Akkori meglátásuk szerint a francia élelmiszer-ipari termékek kulturális vagyontárgyak, melyeket az egész világgal meg kell ismertetni.
Már a kezdetekben komolyan vette a szervezet a tevékenységét, rengeteg külföldi kiállításra vitte el a francia termékeket. Majd 1964-ben megalakította a SIAL-t, az azóta híressé vált nemzetközi kiállítást. A hetvenes években ez a szervezet a legnagyobb tévés hirdető Franciaországban. A nyolcvanas évekre sikerült elérnie a kitűzött célt, és francia előnyt kovácsoltak az export-import mérleg egyenlegnél. A cég bevételének 80 százalékát külföldi forrásból szerzi, és nem meglepő, hogy tevékenységének több mint 40 százalékában a francia italokat képviseli (második helyen a zöldségek és gyümölcsök, harmadikon a húsipari termékek találhatók).
Vass Enikő