Van min javítani!

Dátum: 2008. 05. 01. 08:00

Az egy főre eső magyar sajtfogyasztás jóval az EU-átlag alatt van. A sajt fogyasztása valódi kultúrával rendelkezik, ennek terjesztésében szerepet kell vállalnia nemcsak a forgalmazóknak, hanem a kiskereskedelemben és a vendéglátásban dolgozóknak is.Az EU-ban folyamatosan növekedett a sajtfogyasztás 2001-ig, aztán az éves mennyiség beállni látszott a 19 kg/fő körüli átlagnál. 2004-ben, az új tagállamok csatlakozásával az átlag egy kilóval csökkent, és csak a tavalyi év végére érte el újra a 19 kilós átlagot. Többek között ebből a statisztikából vonja le Strasser-Kátai Bernadett, a Mona Hungary Kft. ügyvezető igazgatója következtetését: „A mennyiségi fogyasztásban nem sok különbség van, abban annál inkább, hogy ez a mennyiség milyen sajtokra koncentrálódik, illetve milyen széles választékból áll össze.”
2007 vége hozta el az alapanyagárak drasztikus emelkedését, és ezzel a fogyasztás csökkenését – jellemzi az elmúlt időszak legkellemetlenebb jelenségét Nagy Sándor, a Szarvasi Mozzarella Kft. kereskedelmi igazgatója. Ám a gasztronómiában viszonylag gyakran használt olasz sajtokat kínáló cég képviselője azonnal hozzá is teszi: „Szerencsére, mivel meglehetősen speciális a kínálatunk, cégünk ezt nem igazán érezte meg, s forgalmunk az ez év első negyedévét tekintve is hozza az elmúlt évek növekedését.”
Bár a nagy kiszerelésválasztékban értékesített termékeik – a mozzarella tömbös, szeletelt és reszelt változatai, valamint mascarpone és ricotta – nem tartoznak a legalacsonyabb árkategóriába, Nagy Sándor szerint minőségük ellensúlyozza a különbséget. Külön említést érdemel az egészségcentrikus fogyasztóknak szánt light mozzarella.
A nálunk is egyre jobban kedvelt olasz típusú sajtokat kínálja az Óvártej Zrt. is, ugyancsak többféle feldolgozottsági fokon. Kovács Lászlóné, a cég kereskedelmi vezetője tapasztalatai szerint a fogyasztók nem a minőséget, hanem az árat figyelik vásárláskor.
Magyarországon a trappista sajt fogyasztásának van nagy hagyománya – véli Strasser-Kátai Bernadett. A Mona Hungary portfóliójában a gasztrokiszerelésű sajtok között 3 kilós kiszerelésű trappista és vajsajt, valamint 1 kilogrammos szeletelt trappista található, de a cég tervei között további termékek bevezetése is szerepel. „A trappista az egészségtudatos táplálkozást folytatók alapvető élelmiszere, a probléma csupán az, hogy kétféle trappista között viszont szinte minden esetben az ár határozza meg a vásárlói döntést. Sokszor a vevő még azt sem tudja meg, hogy melyik cég termékét teszi kosarába, csak azt, hogy trappistát. Főleg, hogy – hacsak nem szeletelt, és így márkázott – minden gyártó terméke szinte ugyanúgy néz ki.” A szakember szerint – ahogy azt a körü-löttünk lévő országok példája is mutatja – a sajt fogyasztásának valódi kultúrája van. Nem mindegy, mikor és milyen sajtot fogyasztunk, azt hogyan vágjuk, kínáljuk, mit ajánlunk hozzá, vagy éppenséggel mihez ajánljuk.
A Mona Hungary távlati céljai között szerepel egy sajtszeminárium megszerve-
zése,
amelynek során mindezek elsajátításához külföldi szakértők segítségét veszik majd igénybe.
Nagy Sándor biztos benne, hogy egyre többen nyitottak az újdonságokra, a különlegességekre. „Minden gyártónak és forgalmazónak megvan a saját felelőssége abban, hogy mit kommunikál termékéről, mivel szeretné eladni azt. Csak úgy lehet megszerettetni egy terméket a fogyasztóval, ha megismertetjük annak valódi előnyeivel, felhasználhatóságával” – állítja, és mindezt a Szarvasi Mozzarella példájával illusztrálja: – „Az elmúlt tizenöt évben mindent megtettünk az olasz sajtok kategóriájának megismertetése érdekében.”
A cég támogatja termékeit éttermi szinten is: szórólapokon, alátéteken, pizzásdobozokon jelennek meg. Közös light pizza-light mozzarella kampányt is indítottak az egyik vezető étteremlánccal, és rendszeresen megjelennek az úgynevezett „olasz hetek” akciókban is.
Kovács Lászlóné is a reklámtevékenység fokozásával promotálná a sajtfogyasztást az éttermekben, a kóstoltatások fontosságát pedig külön is kihangsúlyozza.
Strasser-Kátai Bernadett a vendéglátóhelyi sajtfogyasztás ösztönzésének problémáját más aspektusból értelmezi. Úgy véli, a vendéglátóhelyeken is meg kell tanítani a sajt ajánlásának, szervírozásának és kínálásának szokásait. A jelenlegi gyakorlat alapján a svédasztalok sajtválasztéka „furcsa” szerszámokkal kiegészítve lenyűgöző is lehet, ám a vendég – ismeretek hiányában – a saját tájékozatlansága áldozataként találomra válogat a kínálatból. A legjobb megoldás szerinte ebben az esetben is egy szakértő útmutatása, ajánlása, amely indirekt módon közelebb hozza a fogyasztókhoz a sajtfogyasztás kultúráját.