Vámok, védelem, vágyálmok

Jaksity György
igazgatósági elnök
Concorde

Az előadó arra hívta fel a figyelmet, hogy a világ gazdasági és kereskedelmi rendszere jelenleg nem pusztán hullámzik, hanem mély szerkezeti átrendeződésen megy keresztül. A nagy gazdasági térségek új erőpozíciókat keresnek, miközben a társadalmi, energetikai és technológiai folyamatok egymás hatását erősítve alakítják át a korábbi egyensúlyokat.

Az egyensúly felbomlása

Jaksity György az előadás első részében azt mutatta be, miként torzult el a kereskedelem szerkezete. Az Egyesült Államok évtizedek óta hatalmas külkereskedelmi hiányt halmoz fel, Kína pedig ugyanebben az időben jelentős többletet. Ez nem pusztán számháború, hanem rendszerszintű feszültség, amely a geopolitikai erőteret is átrajzolja. A szabadkereskedelem idealizált eszméje a gyakorlatban soha nem létezett érintetlenül: a nagy gazdaságok minden korszakban védték a saját iparukat, ha nem vámokkal, akkor rejtett, nem vámjellegű korlátozásokkal, piaci hozzáférést szűkítő eszközökkel, iparpolitikával. A valóság mindig sokkal rétegzettebb volt, mint a tankönyvi modell.

Ezzel párhuzamosan az amerikai társadalmi modellben is törésvonalak nyíltak. Az 1970-es évektől a termelékenység meredeken nőtt, a reálbérek azonban nem követték ezt az ütemet. A középosztály az elmúlt évtizedekben fokozatosan veszítette el azt az élményt, hogy a munka automatikusan jólétet és előrelépést jelent. Ha egy társadalom nagy tömegei úgy érzik, hogy a korábbi ígéretek már nem teljesülnek, akkor ott előbb-utóbb elindul egy mély átrendeződés – nem feltétlenül politikai, hanem társadalmi értelemben.

A vámháború mint üzenet

Ebben a közegben jelent meg Donald Trump, aki felismerte, hogy a kereskedelempolitika nem kizárólag számokról szól, hanem identitásról. A vámok bevezetését nem szakzsargonnal indokolta, hanem a „visszavesszük, ami a miénk” ígéretével. Jaksity György szerint ebben volt igazság: „A kereskedelmi háború valójában osztályharc.” A vámtételek ráadásul nem átmenetiek: amint bekerülnek a költségvetésbe, tartós bevételi sorokká válnak, és a rendszer ehhez idomul. A globális ellátási láncok miatt a hatás több lépcsőben jelentkezik: előbb a vállalati profitok szűkülnek, később a fogyasztói árak emelkednek, végül a kereskedelmi útvonalak és súlypontok is átrendeződnek.

A tilalmak és szankciók sem szüntetik meg az áramlásokat, inkább átcsatornázzák azokat. Az orosz energia a közvetlen csatornák szűkítése ellenére is eljut a piacokra: köztes országokon, új útvonalakon és az úgynevezett „árnyékflottán” keresztül. A gazdaság ösztönösen utat talál, még ha a térkép közben át is rajzolódik. Eközben világszerte megugrottak a védelmi kiadások; a NATO-országok nagyobb arányban költenek, miközben az Egyesült Államok relatív terhe mérséklődik. A biztonságpolitika nyelve visszatért a hétköznapi gazdasági gondolkodásba: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra.” A tét nem kisebb, mint a következő évtized gazdasági keretrendszerének kijelölése, amelyben a fiskális, kereskedelmi és védelmi szempontok egy mezőben mozognak.

Kína új növekedési stratégiája

Kína hosszú időn át az urbanizációra, az infrastruktúrára és az ingatlanfejlesztésre építette növekedését. A modell azonban korlátokba ütközött: üresen álló lakások, nehezen megtérülő hitelek, csökkenő határhaszon. A válasz nem lassítás lett, hanem stratégiai áthelyezés a feldolgozóipari dominancia és az exportvezérelt kapacitásbővítés irányába. Ennek leglátványosabb terepe az elektromos autóipar és az akkumulátortechnológia: ma Kína a világ legnagyobb autóexportőre, és a teljes értéklánc felett egyre nagyobb kontrollt gyakorol. Elon Musk kijelentése – miszerint korlátok nélkül a kínai autógyártók letörlik a versenytársakat a föld színéről – az előadó szerint nem fenyegetés, hanem tényszerű leírás. A kínai előny nem csupán az árban, hanem a skálában, a beszállítói hálózat sűrűségében és az állami koordináció sebességében érhető tetten. Európa eközben igyekszik felzárkózni, de az intézményi tempó és a finanszírozás szerkezete miatt gyakran késve reagál; a kihívás nemcsak pénz, hanem idő és szervezeti rugalmasság kérdése is.

Magyarország konnektorország

Magyarország ebben az átrendeződő térben nem mellékszereplő. Az elmúlt években számottevő, elektromobilitáshoz és akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházások érkeztek, köztük a BYD szegedi gyára. Jaksity György ezt a helyzetet úgy nevezte: „konnektorország”. A nagy geopolitikai és gazdasági rendszerek nálunk kapcsolódnak össze; a hálózatok, az ellátási láncok és a tőkeáramlások itt találkoznak. Ez egyszerre kínál stratégiai előnyt és hordoz sérülékenységet. A beruházási volumen történelmi léptékű, ám a növekedési adatok ezt nem tükrözik egyértelműen; az ipar teljesítménye ingadozó, a GDP-pálya pedig megtorpanásokat mutat. A kérdés nem az, hogy a térképen rajta van-e, hanem az, hogy milyen pozíció­ban marad ott. „Vagy nagyon magasra emelkedik, vagy laposra nyomják” – fogalmazta meg tömören. A mondat egyszerre hordozott humort és józan kockázatértékelést: a koncentrált szerkezetű gazdaság ugyanis érzékeny a külső sokkokra. A siker kulcsa az ökoszisztéma mélyítése: hazai beszállítói bázis, szakképzés, K+F, energia- és vízinfrastruktúra összehangolt fejlesztése, hogy a beáramló projektekből tartós tudás és értékteremtés maradjon.

Az AI-korszak

A záró részben a mesterséges intelligencia által hajtott beruházási hullám került előtérbe. Az adatközpontok és a számítási kapacitás kiépítése látszólag szoftverkérdés, valójában azonban fizikai feltételrendszerre épül. A modern AI-rendszerek energiaéhsége példátlan: nemcsak a szerverek, hanem a hűtés, a hálózat és az ellátásbiztonság is korlátozó tényezővé válik. „Az AI sebessége nem a kódban van. Az áramellátásban” – hangzott el az előadásban. Vagyis a következő évtized gazdasági versenyében azok az országok kerülnek előnybe, amelyek stabil, bővíthető energiainfrastruktúrát, gyors hálózatot, kiszámítható engedélyezést és nagy földrajzi-logisztikai kapacitást tudnak biztosítani.

A tőkepiaci várakozások jelenleg érezhetően az AI-hoz kapcsolódó technológiai cégek jövőbeli termelékenységnövekedését árazzák. A szektor értékeltsége sok tekintetben emlékeztet korábbi nagy beruházási hullámok csúcspontjaira – a vasútépítéstől az internetkorszak hajnaláig. A lendület addig tarthat, amíg a hardver- és energiakorlátok nem válnak szűk keresztmetszetté. Ha a hálózat és a termelés nem bővül időben, a rendszer nem összeomlik, hanem lassul – és a lassulásnak ára van az árfolyamokban, a beruházásokban és a munkaerőpiacon.