Magazin: Válságmenedzsment – ki felelős a lemondott szerződésekért?
2020. március 11-ét követően a gazdasági és jogi környezet jelentős mértékben megváltozott, ezért számos cég hozott döntést a meglévő kereskedelmi kapcsolatai felülvizsgálatára, illetve a hosszú távú kereskedelmi szerződései a részben vagy egészben történő felmondására. Kérdés, hogy ezen felmondások, megszüntetések minden esetben jogszerűen történtek, illetve, hogy a veszélyhelyzet elrendelése, a gazdasági és jogi feltételek jelentős változása milyen esetekben tette lehetővé a fennálló szerződések egyoldalú módosítását, megszüntetését.

Dr. Szűcs László
ügyvéd, irodai tag
Réti, Várszegi és Társai
Ügyvédi Iroda
PwC Legal
Ahhoz azonban, hogy a megszüntetések, módosítások jogszerűségét megítéljék, a kockázatot beárazzák, a cégeknek elsőként abban a kérdésben kellett vizsgálódnia, hogy vajon melyek a köztük fennálló, többször módosított és kiegészített szerződés hatályos rendelkezései.
Az FMCG-iparágnak az a jellegzetessége, hogy a beszállítók és a kereskedő cégek között hosszú távú, keretjellegű megállapodások jönnek létre. A hosszú távú keretjellegű megállapodások gyakran egészülnek ki véleményeltérésekkel. Az is igaz, hogy a véleményeltérések – melyek tartalmukban a szerződésmódosítási ajánlatnak minősülnek – ritkán kerülnek elfogadásra teljes egészében.
Mivel a hosszú távú, kereskedő és beszállító közötti szerződések kizárólag írásban módosíthatók, ezért a korábban közölt véleményeltérés csak abban az esetben válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél írásban, kifejezett nyilatkozatával elfogadta. Amennyiben csak részben kerül elfogadásra a véleményeltérés, úgy a szerződésmódosítás csak az elfogadott rész vonatkozásában jött létre. Sokan hivatkoznak a gyakorlatban arra, hogy ráutaló magatartással is megtörténhet a véleményeltérés elfogadása, azonban egy peresített követelés esetén, írásbeli szerződésmódosításoknál csak akkor beszélhetünk a véleményeltérés tényleges elfogadásáról, ha a korábban megküldött és megfelelően aláírt véleményeltérést a másik fél is kifejezetten elfogadta.
Lényegében hasonló a helyzet, ha a felek a saját általános szerződéses feltételeiket ütköztetik egymással. Hiába hivatkozik a szerződés megkötését követően bármely fél a saját általános szerződési feltételeinek kizárólagosságára, az általános szerződési feltétel csak akkor válik a felek szerződéses jogviszonyának részévé, ha azt a másik fél kifejezett nyilatkozatával elfogadta.
Mindezt kizárólag azért kívánjuk a jelenlegi helyzetben előzetesen rögzíteni, mert számos olyan kérdés, mint a szerződés megszüntetése, esetleges „automatikus” megszűnése, a „vis maiorral” kapcsolatos mentesülési szabályok alkalmazása, illetve a teljesítés elmaradásához vagy késedelemhez kapcsolódó kötbérek rendszere, mind olyan kérdések, amelyek gyakran véleményeltérésekben vagy általános szerződéses feltételekben kerülnek megfogalmazásra.
Ami vis maior, és ami nem
A járvánnyal kapcsolatos veszélyhelyzet elrendelését követően a szerződéses felek gyakran hivatkoztak vis maiorra akkor, mikor egyes korábbi megrendeléseiket visszamondták, vagy elálltak a szerződéstől. A „vis maior” kifejezést a magyar Polgári Törvénykönyv nem tartalmazza. A bíróságok joggyakorlatában a „vis maior” már megjelenik, a Kúria egy eseti döntése szerint a vis maior olyan mértékű ellenálhatatlan erőt, eseményt jelent, amelyet senki sem tud elhárítani. A vis maior körébe tartozó események az érvényesen létrejött szerződés teljesítését nem csupán megnehezítik, hanem emberi erővel el nem hárítható módon lehetetlenné teszik.
Gyakran előfordul azonban, hogy a szerződő felek magában a szerződésben (általános szerződési feltételben) rögzítik, hogy a járványhelyzet fennállása „vis maior”-nak minősül, és amennyiben a szerződés teljesítése ebből eredően marad el, illetve szerződés ebből az okból kerül felmondásra, úgy egyik fél sem felelős a teljesítés elmaradásából, felmondásból, vagy elállásból eredő károkért, illetve egyik fél sem jogosult ilyen esetekben kötbért, bánatpénzt, vagy egyéb biztosítékot kérni a másik féltől.
A kereskedelmi jogviszonyok esetén szigorúan és „konzervatív” módon kell értelmezni a felelősség alóli mentesülés esetköreit.
Ha maga a szerződés rendelkezik „vis maior” esetén történő mentesülésről, a járványügyi veszélyhelyzet elrendelése és fennállása önmagában akkor sem mentesíti a kötelezett kereskedő vagy beszállító céget fennálló felelőssége alól.
Ilyen esetekben is meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a konkrét intézkedések, illetve piaci folyamatok (körülmények), amelyek miatt a teljesítés nem lehetséges, illetve a szerződés megszüntetése indokolt.
Csak akkor állapítható meg a felelősség alóli mentesülés, ha a szerződés megkötésekor előre nem látható, a beszállító vagy kereskedelmi társaság ellenőrzési körén kívül eső körülmények ténylegesen fennállnak, és ellehetetlenítik a teljesítést, illetve indokolttá teszik a szerződés megszűnését. Ilyen körülmény lehet például az alapanyag-beszerzés hiánya bizonyos lezárt országokból, de ilyen körülmény lehet például az is, ha egyes megrendeléseket vagy szolgáltatásokat, azért mondanak le, mert egy adott rendezvény, jogszabályi tiltásból eredően, nem tartható meg.
A hosszú távú, keretjellegű kereskedelmi megállapodásoknál a szerződéskötés időpontjának az egyedi megrendelést kell tekinteni. A felelősség alóli mentesülésre csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha egy szolgáltatás ellátására vagy áru leszállítására vonatkozó megrendelést akkor adott le a megrendelő, amikor még a veszélyhelyzet következtében elrendelt jogszabályi korlátozások, illetve megváltozott gazdasági körülmények nem voltak előre láthatók.
A felelősség alóli mentesülés vizsgálata során fontos annak vizsgálata is, hogy mennyiben van lehetősége a szerződéskötő feleknek egy káresemény elkerülésére, illetve elhárítására, illetve mennyiben kellett számolniuk a károk bekövetkezésével az egyedi szerződések megkötésekor (a megrendelések leadásakor).
Hivatkozási alapok
Vizsgálva a veszélyhelyzet alatt megjelent kormányzati intézkedéseket az állapítható meg, hogy olyan kormányzati intézkedések nem születtek, amelyek kereskedelmi egységek teljes bezárását rendelték volna el. A szabályok sokkal inkább a lakóhely elhagyásának korlátozására, illetve az alkalmazottak, illetve meghatározott életkorú vásárlók egészségének védelmére vonatkoztak. Ezen az intézkedések közvetett módon vezettek a vásárlók számának radikális csökkentéséhez, és így egyes offline értékesítési csatornák működésének ellehetetlenüléséhez. A korábbi joggyakorlat a kereslet változását az üzleti kockázat körébe sorolta, melynek következményeit a vállalkozásnak magának kellett viselnie. Kérdés, hogy ez a joggyakorlat a jelenlegi szabályozási környezetben milyen módon fog módosulni.
Az elmúlt hónapokban azzal is találkoztunk, hogy egyes cégek szerződések lehetetlenülésére hivatkozva kívánták a jogviszonyokat felmondással megszüntetni, vagy attól elállni. A lehetetlenülés (ami lehet jogi lehetetlenülés vagy gazdasági lehetetlenülés is) önmagában megszünteti a szerződést, ezért elegendő a lehetetlenülés körülményére hivatkozni és a szerződést nem kell külön felmondani vagy attól elállni. A szerződés lehetetlenülése esetén a másik felet haladéktalanul értesíteni kell, és az általános együttműködés alapján annak bemutatása is elvárható, hogy mi vezetett a szerződés ellehetetlenüléséhez.
Többször merült fel az a kérdés is, hogy vajon a megváltozott gazdasági és szabályozási környezetre tekintettel van-e lehetőség arra, hogy bíróság módosítsa a körülmények jelentős változása miatt a felek között fennálló, hosszú távú szerződés egyes rendelkezéseit. Ebben a körben fontos annak tisztázása, hogy a bíróság a felek szerződésének egyes rendelkezéseit visszamenőleges hatállyal nem módosíthatja. A gyakorlatban pedig a szerződés módosítására csak abban az esetben van lehetőség, ha az adott körülmény változása nem minősül a módosítást kérelmező fél szerződéses kockázatának és a körülmény változása a szerződés megkötés időpontjában nem volt előrelátható. Hozzátennénk továbbá, hogy a bírói joggyakorlat szerint a módosulásnak jelentősnek és tartósnak kell lennie. Az eddigi joggyakorlat alapján általánosságban megállapítható, hogy
a bíróságok csak kivételes esetben módosították a felek szerződésének rendelkezéseit.
A veszélyhelyzet következtében kiadott kormányzati intézkedések ugyan jelentősen befolyásolták a kereskedelmi kapcsolatok egyes körülményeit, azonban – ellentétben a német vagy az osztrák szabályozással – Magyarországon ezen jogviszonyokra sem fizetési moratóriumot, sem pedig egyéb felmondási vagy megszüntetési korlátozást nem rendeltek el. Ebből eredően, ezen hosszú távú szerződéseket a veszélyhelyzet elrendelését megelőzően irányadó anyagi jogi jogszabályok alapulvételével kell rendezni, és a feleknek ezen normák figyelembevételével kell megoldást találniuk a problémássá vált rendelkezésekre, illetve felelősségi kérdésekre. //
Kapcsolódó cikkeink
Nagy István: jó minőségű dinnyével indul a magyar dinnyeszezon
A tavalyihoz képest a dinnyeimport mennyisége 51 százalékkal csökkent, ami…
Tovább olvasom >A kereskedelem tartotta magát a munkáltatói vonzerő terén – A bizonytalan gazdasági helyzet ártott az FMCG megítélésének
A kihívásokkal teli időszakból a Coca-Cola és a MediaMarkt jött…
Tovább olvasom >AM: vis maior helyzetet hirdet ki az agrárminiszter az április fagykár miatt
Az április elején bekövetkezett tavaszi fagykárt vis maior eseménynek ismeri…
Tovább olvasom >További cikkeink
GKI elemzés: Miért élnek szűkösebben a magyar háztartások, mint bárki más az EU-ban?
Képzeljük el, hogy minden uniós ország lakói egy nagy áruházban…
Tovább olvasom >KSH: az ipari termelői árak 2025. májusban az előző hónaphoz képest 0,7 százalékkal mérséklődtek, az egy évvel korábbihoz képest átlagosan 6,9 százalékkal növekedtek
2025 májusában az ipari termelői árak átlagosan 6,9 százalékkal meghaladták…
Tovább olvasom >A fogyasztás húzza a gazdaságot
Az Egyensúly Intézet friss előrejelzése szerint a magyar gazdaság idei…
Tovább olvasom >