Újabb érdekességek a virsliről

Az első virslik elkészítése egészen a 13. századig, Frankfurtba nyúlik vissza, ahol akkoriban a vágóhidakon csak egyféle állat húsát dolgozhatták fel, ezért a hagyományos értelemben vett frankfurti virsli elkészítéséhez csak sertéshúst használtak. A mai értelemben ismert bécsi virsli csak 1805-ben készült el Johann Georg Lahner hentesnek köszönhetően, aki kihasználva a megengedőbb osztrák szabályozást, marha és disznóhús keverésével, sóval, fűszerekkel, valamint víz hozzáadásával alkotta meg az első bécsi virslit, melyet juhbélbe töltött és enyhén megfüstölt. A húsfajtában különböző, de kinézetét tekintve nagyon hasonló klasszikus bécsi- és frankfurti virslik mellett azóta számtalan variáció született, pl. csirke- vagy pulykahúsos, ízesített, műbeles, ehető beles, hámozott.

A virsli népszerűsége vitathatatlan, a megkérdezettek 95 százaléka ma is rendszeresen fogyasztja valamilyen formában, ezáltal a legnagyobb volumenben vásárolt termékkategória a feldolgozott húskészítmények között[3]. Azonban máig sokakban él az, hogy kevésbé minőségi alapanyagokból készül, ezért fontos leszögezni, hogy a jó minőségű virsli – fogyasztók által elvárt – élvezeti értéke egyrészt a minősített húsalapanyagon és a gondos, harmonikus fűszerezésen alapul, másrészt azon az egyensúlyon és szakértői elkészítési technikán, amivel egyszerre lesz roppanós és szaftos a termék. Továbbá, ezen termékkategóriára is konkrét előírások vonatkoznak, melyet a Magyar Élelmiszerkönyv részletesen tartalmaz: a virsli hústartalmának minimum 51%-nak kell lennie, azon felül a csontokról mechanikusan lefejtett hús mennyisége legfeljebb 10 százalék lehet, mindez nem számítható bele a hústartalomba, a készítmény átmérője pedig nem haladhatja meg a 26 mm-t; ezen felül még számos egyéb minőségi és érzékszervi követelménynek is meg kell felelni.

Arra a kérdésre, hogy mi alapján választanak virslit, a válaszadók 29 százaléka jelölte meg, hogy kifejezetten sertéshúsból készült virslit, 16 százalék pedig baromfihúsból készült termékeket keres. A megkérdezettek 14 százalékát befolyásolja a döntésben, hogy magyar gyártótól (pl. PICK) vásároljon, és mindössze 2 százalék az, aki inkább a külföldi termékekre esküszik – derül ki a kutatásból. 29 százalék nyilatkozott úgy, hogy a vásárláskor az úgynevezett roppanós virslit preferálja. Nem árt tudni, hogy a virsli roppanóssága nem csak attól függ, hogy milyen bélbe töltik (legtöbben úgy vélik, hogy mindez csupán a juhbélnek köszönhető), hanem az ideális összetételű állománnyal is összefüggésben van, melyben a megfelelő hústartalom és gyártási technológia is jelentősen közrejátszik.

Az sem meglepő eredmény, hogy virsli vásárlás során a fenti szempontokon túl a burkolat típusa is befolyásoló, a megkérdezettek 6 százaléka a burkolat nélküli (hámozott) virslit jelölte meg, mint választási szempont. A hámozott virsli terméktípus népszerűségét a piaci adatok is alátámasztják, a magyar háztartások több mint 60%-a vásárolja, ezzel a legnépszerűbb előrecsomagolt virsli típus itthon[4]. A személyes preferencia mellett az életkor, az életszakasz (például a gyermekes családok virslifogyasztási szokásai) is nagymértékben befolyásolják, hogy ki milyen típusú virslit vásárol vagy fogyaszt, ez igaz a különböző burkolat típusok tekintetében is. A hámozott virslik a fiatalabbak között és a gyerekes családokban örvendenek a legnagyobb népszerűségnek, csakúgy, mint a baromfi virslik. Éppen ezért a fogyasztói igényekre odafigyelő piacvezető húsipari márka virsli kínálatában a népszerű műbeles virslik mellett megtalálhatóak a hámozott, sertés- vagy csirkehúsból készült, PICK Pickolino és az ehető beles frankfurti roppanós virslik is.

Népszerűségét annak köszönheti, hogy a virslit sokféleképpen készíthetjük és fogyaszthatjuk: vízben vagy mikróban melegítve, sütve vagy grillezve, feltétként, salátában, snack és sós sütemények töltelékeként is. A vízben való elkészítés kulcsa a melegítés, hiszen hőkezelt termék lévén nem szükséges még egyszer megfőzni, ráadásul melegítve a virsli zamatosabb is marad. A klasszikus eljárás, ha a virsliket gyöngyöző vízben 2-4 percig melegítjük. Mások a mikrózásra esküsznek, ez tűnik a legegyszerűbbnek, de csak akkor, ha betartjuk a csomagoláson feltüntetett utasításokat, ellenkező esetben, ha nem figyelünk, akár szét is durranhat a virsli. Még jó megoldás lehet, ha a mikróban is vízbe tesszük a termékeket és úgy melegítjük az előírt ideig.

„A PICK Pickolino virsliket olyan vákuumtasakba csomagoljuk, amely mikrózható is, ezzel ötvözve a gyorsaságot, praktikumot és a kiváló melegítési végeredményt. Ezeket a vákuumcsomagolt virsliket a csomagolással együtt egyébként vízben is fel lehet melegíteni. A különböző elkészítési lehetőségeket és azokra vonatkozó javaslatokat (például a tasakkal együtt való mikrózhatóság) a termékek csomagolásán is feltüntetjük, ezzel is segítve fogyasztóink tájékoztatását.”

– mondta Haluska Adrienn operatív minőségirányítási és termékfejlesztési igazgató a PICK képviseletében (Bonafarm Zrt.).

„A tévhitekkel ellentétben a mikrózható vákuumcsomagolású virslik melegítésekor ugyanazt az élvezeti értéket tudjuk elérni, mintha vízben melegítenénk. Más csomagolású – például védőgázas – virslik esetén azonban javasoljuk, hogy hagyományos módon, a csomagolást eltávolítva vízben melegítve készítsék”

– tette hozzá.