Magazin: Új sarc? – szerkesztői véleménysarok

Amennyiben a parlament is jóváhagyja a kormány elképzelését, jövő évtől kezdve úgynevezett élelmiszerlánc-felügyeleti díjat fizettetnének a tágabban vett élelmiszergazdaság szereplőivel. A díj nevében ugyan olyan elvonást takar, amiért valamiféle szolgáltatás jár, de évente kétszer bevallási kötelezettség is terhelné az alanyait, másrészt az elmaradás, vagyis a be nem fizetett díj köztartozásként lenne behajtható.

A törvényjavaslat szövege szerint a díjat, amelyet a lánc tagjainak 2012-től kellene megfizetniük a felügyeleti szervként működő Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) számára, a társas vállalkozásoknak a nettó árbevétel, a természetes személyeknek a tényleges jövedelem alapján kellene kiszámolni (és 8 millió forintos éves bevételig mentesülnének a díj alól).

Az MgSzH élelmiszerlánc-felügyeleti bevételeinek garantálására szolgáló, éves díj az előző évi nettó árbevétel, vagy – természetes személyeknél – jövedelem 0,1 százaléka lenne, és a kormány elképzelései szerint a teljes élelmiszer-gazdaságra – például a mezőgazdaság beszállítóira és az élelmiszer-kiskereskedelemre is – kiterjesztenék. Szakértői vélemények szerint a most tervezett díj inkább az adókhoz tartozna, hiszen az előzetes ígéretek ellenére eddig a szaktárca adós maradt az ágazatot eddig érintő, különböző szakszolgáltatások költségét fedező díjak mérséklésével, illetve legalább ennek a koncepciónak a kidolgozásával.

Az eredeti, Vidékfejlesztési Minisztérium által összeállított indoklás szerint az újfajta elvonás vagy „díjszedési rendszer” arányosabb élelmiszer-gazdasági teherviselést tenne lehetővé, és elsősorban a sertés- és a baromfiszektorban mérsékelné az eddig megkövetelt díjakat. A tárca legfőképpen a mostani hatósági és vizsgálati igazgatási-szolgáltatási díjak felülvizsgálatát és csökkentését ígérte.

Ezen túlmenően a befolyt felügyeleti díj tíz százalékát kötelezően fejlesztésekre kell fordítani. Ugyanakkor szintén a központi költségvetés jövő évi tervezett adatai szerint a változtatási elképzelések mögött egyéb szándékok is meghúzódhatnak, miután a költségvetés központosítja a hivatal korábban bírságokból származó bevételeit. Ezeket a bírságokat továbbra is a hivatal szedné be, de ezt nem használhatná fel. Működését valamiből finanszírozni kellene, ezért a kieső díjak pótlásának szükségessége hívta életre az új élelmiszerlánc-felügyeleti díjat. Sokan egyébként úgy vélik, bár a tárca ezt nem erősítette meg, hogy a régi rendszer mellé épülne föl az új díj, vagyis az elvonás mérséklésére – bármilyen jogcímet is nézünk – nem nyílna lehetőség. A nagyságrendet jól érzékeli, hogy a kiemelt baromfi- és sertésszektorban a hatósági díjak éves összege 2-3 milliárd forint, ami túlzottnak magasnak mondható, ezek mérséklését ígérik.

Az új élelmiszerlánc-felügyeleti díj teljes bevétele egy év alatt elérhetné a 8-10 milliárd forintot. Ez elvileg fedezhetné a jövő évre tervezett, az MgSzH működését szolgáló 5 milliárd forintos támogatást, ami ötöde az egy évvel korábbinak, miután a hivatal megyei szervezetei a néhány hónapja létrehozott megyei kormányhivatalokba olvadtak be, így a tavalyi 27 milliárd és az idei 5 milliárd forintnyi támogatás különbsége ott jelenik meg.

A szakmai érdekképviseletek egymás után jelentették be a tiltakozásukat, hiszen a tárca a díjfizetés koncepcióját előzetesen nem egyeztette. A tiltakozások központjában pedig az a nem egészen alaptalan feltételezés áll, hogy a most benyújtott, a kormány által már jóváhagyott, a bizottsági vitákon megerősödött, szavazás előtt álló javaslattal szemben csak egy ígéret áll a már meglévő díjak csökkentésére. Ismerve a tárca és a szakmai szervezetek viszonyát, nem érdemes a túlzott egymás iránti bizalmat feltételezni; erre alapozva állítják a szakmai szervezetek szakértői, hogy az eddigi díjak felülvizsgálatára ma semmilyen jogszabályi garancia sincs, hiszen ezeket a parlamenthez benyújtott salátatörvény nem tartalmazza.

Ezért sokan úgy vélik, a mostani javaslat célja inkább a korábbi bevételek növelése, semmint a valódi átrendezés szándéka. A félreértéseket valószínűleg nagymértékben tisztázhatná egy előzetes, vagy jelen esetben legalább egy utólagos egyeztetés. Ezen szóba kerülhetne a már meglévő díjak mérséklése, illetve a sokat emlegetett baromfi- és sertéságazat terheinek mérséklése is. Az egyeztetés egyik nagy előnye lehetne, hogy az esetleges kodifikációs hibák kiszűrését megkönnyítené, másrészt mérsékelné az utólagos tiltakozások lehetőségét és erejét, arról nem is beszélve, hogy ilyen esetben a törvény betűjének végrehajtása is könnyebb. De arra a kérdésre még így sem találni választ, hogy végül ki nyeli le ezt az újabb sarcot, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy a fogyasztó már képtelen többet fizetni.