Új élet – ötven felé

A tanulóéveket is beszámítva Juhász Sándor huszonhét esztendőt töltött el a Margitszigeti Nagyszálló konyháján. A most negyvenkilenc éves szakember egy esztendővel ezelőtt döntött úgy, felcseréli nyugodt, „nyugdíjas” állását, és kipróbálja magát a szállodai éttermek világán kívül is.– Éppen ez az! – mondja nevetve Juhász Sándor. – Egyáltalán nem éreztem magam nyugdíjasnak! Sokat köszönhetek a Nagyszállónak, de úgy éreztem, itt az ideje, hogy továbblépjek szakmailag. Úgy éreztem, nincs igazi jövőkép előttem.
Szállodai munkája mellett az elismert séfhelyettes rendszeres szereplője volt a televízió Receptklub műsorának, és állandó helye volt a legjelentősebb hazai szakácsversenyeken is. Mint mondja, szerencsés együttállás volt, mert a versenyek költségeit a médiában kapott „gázsiból” tudta fedezni.
Aztán úgy döntött, elege van a versenyekkel járó kötelezettségekből, átadja helyét a fiatalabbaknak.
– A szakmában meglévő generációs probléma nyílt titok. Éppen ezért furcsállották, hogy az ötvenhez közeledve feladom a biztosnak tűnő helyemet, de nem tudtak versenyképes ajánlattal előrukkolni. A fiatalok nagy részében van ambíció, de nincs meg a tudás. Az idősebbek pont fordítva vannak ezzel.
Juhász Sándor érzett magában ambíciót, és kapóra jött az újonnan nyíló Boom and Brass tulajdonosainak megkeresése, akik amellett, hogy komoly lehetőséget kínáltak, gasztronómiáról alkotott elképzeléseik is közel álltak egymáshoz.
– Azért ebben nincs sok meglepő, hiszen régebbről ismertük egymást. Talán nem véletlen, hogy engem kerestek meg, hiszen nekem már régi tervem volt a hagyományos magyar ételek megreformálása. A Boom and Brassban ráadásul remekül felszerelt, kényelmes konyhán dolgozhatunk, a legjobb körülmények között. Minden adott a legújabb technológiák, a sous-vidolás, a molekuláris gasztronómia alkalmazására – érvel a séf.
Több mint húsz éve gyűjtögeti, dédelgeti azokat az ötleteket, amelyek alapján most összeállították az új étterem – izgalmas és formabontó – étlapját. Állítja, a gyökerekhez nem kell túl mélyre ásni, elég a hatvanas évek Rákóczi szakácskönyvéig visszanyúlni, az abban szereplő receptek hitelesen képviselik a méltán híres magyar gasztronómiát.