Tudja-e, mit használtak a múltban a toalettpapír helyett?

A jelenlegi koronavírus-járvány kezdetén az üzletek polcain jó eséllyel szállt versenybe a legkelendőbb árucikk címért a toalettpapír, amiből igen gyorsan komoly hiány alakult ki – olvasható az origo-n.

Március közepétől vicces bejegyzések, megszerkesztett fotók árasztják el a közösségi oldalakat, amelyek újra ráirányították a figyelmet erre az alapvetőnek gondolt, mégis kiemelkedő fontosságú termékre. Bár a történelem során mindig helyettesítették valamivel – például mohával vagy bambusz spatulával – a toalettpapír felfedezése igazi megváltást hozott.

„Le Troubadour” – toalettpapír 1960-ból, FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS/GÉRARD JANOT, origo

A kagylóktól a közös használatú szivacsokig
A múltban gyakran a helyi szokások és az éghajlati viszonyok diktálták a vizelés vagy székelés után használatos higiénia gyakorlatot, és a társadalmi hierarchia természetesen erre is hatással volt. Az emberi találékonyságnak köszönhetően különféle céleszközökkel és szerszámokkal próbálták meg helyettesíteni évszázadokkal ezelőtt a ma ismert és haszált WC-papírt.

A legkorábbi régészeti bizonyítékok szerint az antik világban köveket és más, természetes anyagot használtak, de gyakorinak számított a vízzel vagy hóval való „öblítés” is. Egyes kultúrák viszont a tengeri kagylók és az állati szőrmék, esetleg a gyümölcshéj mellett döntöttek.

Az egyik legrégebbi „toalett-papír” leghíresebb példája a római birodalomból, Krisztus után az első századból származik – mondta Erica Rowan, a Londoni Egyetem kutatója, a klasszikus régészet oktatója a History online történelmi portálnak. – Seneca írta le annak a gladiátornak a történetét, aki a mellékhelyiségben úgy vetett véget az életének, hogy lenyomta a torkán az oda kihelyezett, egy fadarabra ráapplikált, közösségi használatú szivacsot.

Bambuszpálcikák és moha a mellékhelyiségben
A történelmi feljegyzések szerint a görög-rómaiak leginkább mohát, leveleket és bármennyire is bizarrul hangzik, kerámia darabokat is felhasználtak korai „toalettpapír” gyanánt. A régészek az ókori Római Birodalom egyik városában, a Vezúv kitörésekor Pompeiivel együtt elpusztult Herculeanumban (amely a mitológiai hősről, Herkulesről kapta a nevét) is találtak ezzel kapcsolatos, érdekes leleteket.

– A kikötőváros egykori egykori területén olyan finom kis ruhadarabok maradványait találtuk, amiket nagy valószínűséggel a korabeli mellékhelyiségekben használtak – mutatott rá Rowan. – Az emberek akkoriban a ruhájukat is kézzel készítették, és a textilmaradékok jó szolgálatot tettek a higiéniai műveletekhez; ezek anyaga vetekedhetett a mai legpuhább és legdrágább háromrétegű toalett papírokéval.

Hasonlóan finom, kétezer éves „elődöket” fedeztek fel 1992-ben Kínában, az egykori Han-dinasztia egyik központjában, a Selyemút mentén.
A bambuszból és más faanyagból kivágott eszközök a mai spatulákra hasonlítanak.
A korabeli emberek ezeknek a végére puha ruhaanyagokat helyeztek, és így használták fel fenéktörlésre.

A toalett-papír Kínából indult világhódító útjára
Kínában valószínűleg már az időszámításunk előtt ismerték a papírt. Bár a papír feltalálója nem ismert, az viszont bizonyos, hogy Caj Lun, a császári udvar egyik minisztere 105-ben rendeletben állapította meg a papírra írt beadványok érvényességét.
Kínában ezután még sokáig őrizték a papírgyártás titkát, és hosszú idő kellett az ismeretek elterjedéséhez a világban.

Előállításához a selyemhernyó tenyésztéséhez is fontos eperfából és bambusznádból készítették a rostanyagot. A toalettpapírként való hasznosításra azonban csak a hatodik századtól találhatunk bizonyítékot Yen Chih-Thui, korabeli kínai tudós szövegeiben.
Olyan papírt, melyen idézetek vagy kommentárok vannak az Öt Klasszikusból, vagy amire bölcsek neveit írták, nem merek tisztálkodási célra használni”– írta Yen Chih-Thui időszámításunk szerint 589-ben.

A 14. század elején Kínában évente már körülbelül tízmillió korabeli toalettpapírt gyártottak. Az 1369 és 1644 között regnáló Ming-dinasztia idején 720 ezer ív toalettpapír készült a császári udvar használatára, 1393-ban pedig azt is feljegyezték, hogy a császári család számára 15 ezer ív, különlegesen lágy WC-papír készült, amiket még illatosítottak is.

Az egyre népszerűbb termék csak a 15. században várt szélesebb körökben elérhetővé, ám a nyugati világba csak 1857-ben tört be, ahol Joseph Gayetty-nek köszönhetően kezdték el megismerni.

Az első szabadalmakra a 19. századig várni kellett
A mai, modern toalettpapír ősét Joseph Gayetty amerikai feltaláló hozta forgalomba 1857-ben, amit a „gyógyhatású papír a WC-használathoz” meghatározással illetett. Egy ötszáz lapos tekercset akkoriban 50 centért árult. Mielőtt azonban a terméke eljutott volna a piacra, az amerikaiak is ügyesen improvizáltak.

Az 1700-as években a kukoricacsutka volt a toalett-papír általános alternatívája
– magyarázta Barry Kudrowitz, a Minnesota Egyetem docense, ahol a toalett-papír történetét és használatát is vizsgálják. – A 18. század második felében már inkább újságokat és folyóiratokat használtak erre a célra, ám amikor ezeket fényes papírra kezdték nyomtatni, újabb változatok után kellett nézniük a polgároknak.

Az első, ma ismert toalettpapírt Seth Wheeler szabadalmaztatta a New York állambeli Albany-ban, akinek a perforálást és a gurigára tekert WC-papírt köszönhetjük. Cége, az Albany Perforated Wrapping Paper Co. már 1886-ban toalettpapírt gyártott, ahol 1890-ben vezették be az első, középen lyukas toalettpapír tekercseket.

Azonban még ma is akadnak olyan területek a világon, ahol nem használnak WC-papírt: India egyes részein például a bal kezüket és egy vödör vizet használnak az emberek akkor, ha tisztálkodni szeretnének. (origo, Jeki Gabriella)