Törv. védve

A magyar pálinka szakértői és szerelmesei napjainkban kitartóan küzdenek azért, hogy az érdeklődők hiteles útmutatást kapjanak arról, milyen ismérvek különböztetik meg a jó és a rossz pálinkát, miről lehet megismerni a hibátlan és hibás terméket. Harcukat sikerek fémjelzik, de messze még a cél. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években komoly eredményeket sikerült elérni a magyar pálinka régi elismertségének visszaállításáért folyó küzdelemben. Azonban furcsa érdekesség, hogy a sokszor elátkozott európai uniós csatlakozás és jogharmonizáció, a csatlakozási tárgyalások előbb hozták meg a védelmet, mint a hazai jogalkotás. A magyar tárgyaló delegáció elérte, hogy a közösségen belül előállított gyümölcspárlatok közül kizárólag a magyar termékek viselhessék a pálinka nevet, így lett a pálinka hungarikum. Ezért 2002 óta a Magyarország földrajzi határain belül, kizárólag hazai alapanyagból készülő, kizárólag gyümölcspárlatot tartalmazó ital viselheti a pálinka nevet. Szépséghiba, hogy négy osztrák tartomány is megkapta a jogosultságot barackpálinka készítésére, és az EU Románia számára is megítélte a névhasználatot, igaz, a miénktől eltérő írásmóddal (palinca).
A nemzetközi elismerés és védoltalom alá helyezés után „alig” hat esztendő kellett, hogy a magyar parlament is elkészítse a „pálinkatörvény”-ként megismert jogszabályát, amely végre a korábbiaknál sokkal egyértelműbben tesz különbséget a pálinka és az egyéb szeszes italok között. A teljes egyetértéssel elfogadott törvény a szakma szereplőinek véleménye szerint fontos mérföldkő lehet a hazai és nemzetközi előrelépésben.
– Nagyon nagy lépés, hogy a törvény lehetőséget ad a színben eltérő pálinkazárjegy alkalmazására, ami megkülönbözteti a pálinkát más szeszes italoktól – erősíti meg Lakatos Márton, a Madarasi Pálinkafőzde Kft. tulajdonosa. – A Nemzeti Tanácsnak lesz a feladata, hogy kidolgozza azokat a javaslatokat, amit még a pálinka védelmében kell tennünk.

A nyitott kérdések
Ugyanakkor hiba lenne azt hinni, hogy a pálinkatörvény és a Pálinka Nemzeti Tanács létrehozása egy csapásra megoldja a piac valamennyi problémáját. Koránt sincs így, hiszen a szakágazat sokszor védtelen a gazdaság és a kereskedelem egyéb tényezőivel szemben, beleértve a befolyásolhatatlan időjárást is. Hiszen a pálinkakészítés alapja immáron kizárólag a gyümölcs. Márpedig ha a termést elveri a jég, megtizedeli az aszály, végül a termelőnek nem gazdaságos betakarítani, ezért inkább a fán rohad az egész, nem lehet importra támaszkodni, hiszen a törvény egyértelművé teszi: csak Magyarországon termett gyümölcsből készülhet pálinka.
Apropó: sokan sérelmezik, hogy mi-után az EU-s jogalkotók a tradicionális, magyarok lakta határon túli területeket kizárták a kedvezményezettek közül, miért nem rendezte ezt a kérdést a magyar törvényhozás?
– Első pillanatban jogosnak tűnik a kérdés, hiszen tudjuk jól, hogy Erdélyben, a Vajdaságban vagy a Felvidéken számtalan kitűnő italt készítettek a magyarok lakta területeken – helyesli a kérdésfelvetést dr. Oroszné dr. Prekop Erzsébet, a Miskolci Likőrgyár Zrt. vezérigazgatója. – De ha jobban belegondolunk, akkor ezt a megkülönböztetést már az EU-határozat is alkalmazza, egy a magyar parlament által alkotott törvény pedig jogilag nem kiterjeszthető egy más ország állampolgáraira, hiszen a végrehajtás nem ellenőrizhető.
Vélhetően nem túlzott az a megállapítás, hogy a pálinkatermelő szektor jelenlegi potenciálja nem hordja magában az olasz grappa vagy éppen a francia konyak sikerének és nemzetközi elismertségének lehetőségét. Ehhez ugyanis olyan mennyiségű, exportra alkalmas termék szükséges, ami jelenleg valószínűleg nem áll rendelkezésre. Egyre csökken a pálinka előállítására alkalmas gyümölcsöt termő ültetvények száma, és a palackozott minőségi pálinka mennyiségét jelenleg a hazai piac is képes felvenni.
– A törvény megfelelő alapot biztosít a magyar pálinka minőségbiztosítására – folytatja dr. Oroszné dr. Prekop Erzsébet. – Személy szerint fontosnak tartom, hogy a végrehajtás során nagy figyelmet kapjon az utólagos minőség-ellenőrzés, tehát akár laboratóriumi körülmények között ellenőrizhető legyen az előírások betartása. Megfelelő eszközökkel kimutatható a föld, a penész és az etil-alkohol jelenléte.

Időigényes márkaépítés
– A törvény nem elegendő – állítja Lakatos Márton. – Biztosíték arra, hogy a törvényben meghatározott feltételekkel készült pálinka juthasson a hazai és az európai piacra. Ehhez azonban reklámra van szükség, ami sok pénzbe kerül, ezt csak állami segítséggel lehet megvalósítani. A jövedéki adó és a bérfőzési szeszadó elég szép bevétel a költségvetés számára, ebből kell valamennyit a pálinka népszerűsítésére, megismertetésére fordítani határainkon kívül.
Tagadhatatlan, hogy a nemzetközi példák azt mutatják: az ausztrál borok és sörök, a brit gabonapárlatok vagy éppen a francia, olasz párlatok nemzetközi sikere mögött komoly állami szubvenciók állnak. Csak ne felejtsük el, más is kell a sikerhez: minőség, mennyiség és összefogás. Ebből Magyarországon jelenleg talán a minőség az egyetlen adott tényező. (Azért ez sem kevés, erről minden bizonnyal el lehet rugaszkodni.) Azonban mindaddig, amíg a hazai piac nem tűnik igazán motiváltnak a külföld meghódításában, csak irigykedve nézhetjük a többi ország nemzeti italának megbecsültségét.
– Mi a volumenében piacvezető prémium pálinkánkkal tudnánk a külföldi piacokon is észrevehető jelenlétet produkálni – mondja Kunné Farkas Amanda, a Zwack márkamenedzsere. – Egyelőre USA, Kanada, Hollandia és Izrael a négy ország, ahol ott vagyunk Zwack Kosher pálinkáinkkal. A Zwack Sándor Nemes Pálinkákból egyelőre annyit tudunk produkálni, amennyi a belföldi piacra elegendő. Ennek két fő oka van, előfordul, hogy előre nem megjósolható módon nagyon megugrik a kereslet egyes termékeink iránt, például azok külföldi vagy neves hazai versenyen való aranyérmes szereplése miatt, vagy rosszabb esetben az adott szezonban kevésbé jó minőségű termést hozó vagy esetleg rendkívül drágán adott gyümölcsökből kell gazdálkodnunk.
Tény: a nemzetközi sikerekhez nem elég a termék, ahhoz komoly marketingtevékenység is szükséges. Ez pedig – mint tudjuk – pénzbe kerül. Márpedig ennek fedezetét soha, sehol nem a superbrandek termelik ki. A márkaépítés költségeit a gazdaság szinte minden területén a kommersz, tömeges termékek előállításával, a nagy mennyiségben, csekélyebb előállítási költséggel, ennek megfelelően nagyobb haszonkulccsal piacra dobott termékek fedezik. Ezek hiányában a minőségi termékek nem képesek kitermelni saját marketingköltségeiket.
– Tavalyelőtt jelentünk meg a piacon első saját márkás minőségi pálinkáinkkal, a 895 Hunnium névre keresztelt családdal – mondja Király István, a Drink Hungaria kereskedelmi és marketingigazgatója. – Ezt a pálinkacsaládot kezeljük menedzselendő superbrandként, és a tavalyi évben az árbevételünk 0,3 százalékát fordítottuk a márkanév promóciójára. Ez abszolút értékben nem tűnik soknak, és biztos, hogy a jövőben növekedni is fog, én mégsem tartom rossz aránynak.
Alapvetően hasonló problémával kellett megküzdeni a hazai borászoknak is 6-8 évvel ezelőtt, és ma a szakma úgy tartja, igenis történtek előrelépések, annak ellenére, hogy a magyar borok általános nemzetközi ismertsége és elismertsége terén a nagy áttörést nem sikerült véghezvinni. A minőségi pálinka esetében ráadásul tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az értékesítés csatornái gyökeresen eltérnek az italkereskedelemben hagyományos nagykereskedői rendszertől.
– A pálinkák esetében véleményem szerint a HoReCa-szektorban a direkt képviselői rendszer a működőképes – folytatja Király István. – A nagykereskedői rendszer a mennyiségre alapozható, a direkt képviselői pedig a minőségi termékek esetén hatékony. Ugyanakkor van olyan piaci szereplő, aki az úgynevezett alternatív disztribúciós tevékenységet alkalmazza, pálinkabisztrókra, nagy tömegeket célzó rendezvényekre, célzott disztribúciókra koncentrál.

Cui prodest?
Az elmondottakból úgy tűnik, kicsi a hazai piac, és jelenleg a gyártott mennyiség elegendő ennek lefedésére. A gyártók és forgalmazók figyelme éppen ezért jelenleg idekoncentrálódik, és bár mindannyian fontosnak tartják, hogy a nemzetközi elismertség magasabb szintű legyen, erőiket főképpen a magyarországi pozícióik erősítésére, az itteni „pálinkatortából” történő nagyobb szelet kihasítására összpontosítják. A termelők és forgalmazók továbbra is elsősorban versenytársként kezelik egymást, bár tudva tudják: az igazi előrelépéshez összefogásra volna szükség. Pont úgy, mint a parlamenti pártok tették a pálinkatörvény megszavazásakor.
Kolbe Gábor

A hazai piacot célzó központi marketingtörekvést támasztja alá az Agrármarketing Centrum (AMC) közelmúltban indult belföldi marketingkampánya a felelős és kulturált pálinkafogyasztás támogatására. Az első lépcsőben óriásplakátok, sajtómegjelenések és pálinkahonlap alkalmazásával, élvonalbeli filmszínészünk arcával megjelenő reklámhadjárat célja a „Kulturáltan-mértékkel” szlogen szellemében a hazai pálinkafogyasztók táborának növelése is.