Történelmi döntés: az Európai Bizottság jóváhagyta az első fenntarthatósági áregyezséget a borágazatban

Árszabályozással védenék a fenntartható termelést

A fenntartható termelés költségei gyakran nem térülnek meg a piacon – ez különösen igaz a borágazatban, ahol az organikus és HVE tanúsítással rendelkező borok előállítói évek óta nyomás alatt állnak. A francia piac túlkínálattal, csökkenő fogyasztással és fokozódó árérzékenységgel küzd, miközben a fogyasztók nagy része nincs tisztában a fenntartható termelés többletköltségeivel.

A most jóváhagyott megállapodás célja, hogy a fenntarthatósági elvek mentén termelő borászatokat megvédje a piacból való kiszorulástól. A tervezet szerint a lédig borok esetében olyan irányárakat határoznának meg, amelyek fedezik a termelési költségeket, és legfeljebb 20%-os haszonkulcsot tartalmaznak. Az irányárakat évente aktualizálnák, külön-külön az organikus és HVE szabványokra, valamint hat szőlőfajtára vonatkozóan. A megállapodás két évig lenne hatályban.

Pozitív uniós visszajelzés – versenyjogilag is

Az Európai Bizottság vizsgálata megállapította, hogy a kezdeményezés mindenben megfelel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezéséről szóló rendelet 210a. cikkének. A testület hangsúlyozta, hogy a megállapodás kifejezetten mezőgazdasági termelőket érint, agrártermékekre vonatkozik, és magasabb szintű fenntarthatósági követelményeket alkalmaz, mint amit az uniós vagy tagállami jogszabályok előírnak.

Emellett a Bizottság azt is elismerte, hogy a megállapodással járó esetleges versenyjogi korlátozások elengedhetetlenek a fenntarthatósági célok eléréséhez – vagyis a piaci verseny korlátozása ebben az esetben jogszerű és arányos lépés.

Precedenst teremthet az agrárszektorban

A mostani döntés mérföldkőnek számít az európai mezőgazdaság szabályozásában, hiszen elsőként ismerte el hivatalosan egy fenntarthatósági megállapodás jogszerűségét versenyjogi szempontból. A pozitív vélemény precedenst teremthet más termékpályák – például zöldség-gyümölcs, tej vagy hús – számára is, ahol a fenntarthatóbb termelési modellek megtartása vagy elterjesztése gazdasági ösztönzést igényel.

A döntés üzenete egyértelmű: az uniós szabályozás nyitott a versenyjog rugalmasabb értelmezésére, ha az a környezeti és társadalmi szempontból előnyös termelési gyakorlatokat támogatja.