Tomán Szabina: „Ha hiszel a termékedben, az mindent elad”

A cikk a Trade magazin 2023/10. lapszámában olvasható.

– Ha valahol bemutatkozol, ahol nem ismernek, akkor mit mondasz, ki vagy?

Tomán Szabina üzletasszony

– Üzletasszony. Ez egy tudatos döntés volt, mert nagyon sok titulusom volt már életemben. Tudatosan döntöttem el, sőt én irányítottam úgy az életemet, amikor az üzleti világot elkezdtem megismerni, elkezdtem a saját cégemet felépíteni, hogy már nem szeretnék exmodell lenni, és nem szeretném, ha valaki másról azonosítanának be. Az a célom, hogy a jelenlegi hőn szeretett tevékenységemet professzionálisabb szinten csináljam, ezért megfogadtam, hogy üzletasszonyként fogok mindenhol bemutatkozni.

– Mit takar az, hogy professzionálisabb szinten? Hogy kezdtél el úgy építkezni, hogy azt tudd mondani, hogy te ebben már profi vagy?

– Nem tudom ezt még elmondani magamról. Autodidakta módon kezdtem vállalkozni, ösztönből. Figyeltem, mi jó nekem, miben tudok segíteni a kollégáknak, hogy tudom a legjobb terméket a legjobb csomagolásban és megfelelő szolgáltatással egybekötve eladni. Amikor ebből a mókuskerékből kinéztem és rájöttem, hogy a cégem már 300-500 milliós bevétellel rendelkezik, akkor egy kicsit megtorpantam. Tudtam, hogy itt az ösztön már nem elég. Ekkor kezdtem el tanulni, segítséget kérni, külső szemként behívni olyan tapasztalt üzletembereket, üzletasszonyokat, olyan tudást, ami nem csak engem, de a cégemet is építette.

– Hányan vagytok most?

– 3 országban közel 20 Toman Szalon működik, a budai központban és a belvárosi szalonban saját munkavállalókkal.

– Akik téged jól ismernek, azt mondják, nagyon tudatos tervező vagy. Mit gondolsz, 10 év múlva hány alkalmazottad, hány franchise partnered lesz, és hogyan alakul a céged árbevétele?

– Csak a Tomán Lifestyle Kft.-re fókuszálva – a többi befektetéstől eltekintve – mindenféleképpen szeretnék egy 80-100 fős csapattal dolgozni. Ebben már nem csak brandépítés és szolgáltatás szerepel termékeladással, de akár a gyártás is. Azt gondolom, hogy a fehérjegyártásban a legjobb partnerem nekem van, a franciákkal évek óta dolgozom, és nagyon elégedett vagyok velük. Ám a piac olyan gyorsan változik, és olyan dolgokat tervezek, amit ők nem tudnak nekem előállítani, úgyhogy egy gyártói részleget is szeretnék.

Szeretném az okos emberektől megtanulni, hogy lehet 4-6 órában felelősségteljesen vezetni egy céget. Szeretném tudni, hogy lehet az énidőm egy kicsit fontosabb, hogy tudom a munkát és az énidőt egy kicsit jobban összehangolni.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki ennyire tudatos tudjon lenni és maradni? Hiszen jönnek a nem várt események, és nagyon észnél kell lenni, hogy rajta tudj maradni az előre eltervezett úton.

– Szerintem ennek nagyon sok összetevője van. A jövőbelátó gondolkodás egyrészt emberfüggő is, másrészt pedig fontos a hibákból és félelmekből tanulni és nem a szőnyeg alá söpörni azokat. Ez segíthet bármilyen helyzetből kijönni. Ha kellően magabiztos vagy és szembe tudsz nézni a félelemmel vagy a problémákkal, és a tanulságot megtanulod beépíteni a rendszeredbe, akkor jöhet bármi, lesz rá megoldásod.

– A ti piacotokon megszámolni sem lehet, hány cég küzd nagyjából ugyanazoknak a kegyeiért. Ebben hogy lehet úgy kitűnni, hogy te nyerj a nap végén?

– A hit egy nagyon fontos dolog. Ha hiszel a termékedben és szolgáltatásodban, az szerintem mindent elad. Én ezt a befektetőimnek, partnereimnek is elmondom: csak olyan vállalkozókkal szeretek együttműködni, akik hisznek a projektjükben.

Amikor megalapítottam a céget, beütöttem a Google-be a diet szót, és 0,43 másodperc alatt több mint egymilliárd találatot kaptam. 2015-ben! Én ezt akkor nem veszélyforrásnak éltem meg, hanem lehetőségnek: ha ennyien vannak a piacon, akkor biztos, hogy ez egy jó piac, és én meg fogom találni azt a rést, ami engem továbbvisz.

Részt veszek a termékfejlesztésben, és ha bármi probléma van, azonnal nagyon keményen a minőségre és a javításra megyek rá. Ezért lehet, hogy számos álomprojektem még mindig a polcon van – nem engedem őket ki addig, amíg azt nem érzem, hogy csukott szemmel, bármikor, bármilyen helyzetben képviselni tudom bármelyiket.

„A jövőbelátó gondolkodás egyrészt emberfüggő is, másrészt pedig fontos a hibákból és félelmekből tanulni és nem a szőnyeg alá söpörni azokat”

– Januárban változtattál azon a gyakorlaton, hogy csak konzultáció útján lehet hozzájutni a termékeidhez. Azért kellett ezen változtatni, mert ha az árbevétel lefelé megy, akkor változtatni kell ahhoz, hogy egy idő után felfelé induljon?

– Ezt a szempontot is mérlegelnünk kellett, de nem ez volt az elsődleges. A COVID alatt úgy megváltoztak a vásárlási szokások, hogy a Toman hiába küzdött ellene. A COVID után nagyon szépen visszaálltunk, sőt alatta is nagyon jól működtünk, hiszen élelmiszert értékesítünk. A vásárlási szokás volt az első, amit problémának éltek meg a saját vásárlóink, hiszen van az az élethelyzet, amikor valaki nem tud konzultációra jönni, ezért ki kellett nyitni az online teret is. Mi 2023 januárjában léptük ezt meg. Akkor sok forgalmazó azt mondta, hogy a saját konkurenciánkat építjük, de mostanra egy win-win helyzet alakult ki, és a vendégek érdeklődnek, hogy milyen edukációt adunk a fehérje mellé.

– Üzletileg hogyan tudod megvalósítani a személyre szabott szolgáltatást személyre szabott termékekkel? A tömegtermék költséghatékonyabb lenne.

– Azoknak legyen elérhető a termék, akik szeretnék egy kicsit jobban megismerni magukat, a terméket. Fontos, hogy legyünk bármikor elérhetők, és tudjunk bármikor olyan információval szolgálni – akár személyre szabottan –, ami az adott vendég életmódváltását segíti.

Most ugyan csak 17 franchise partner működik az országban, de 2024-re ezt vissza szeretném tölteni 30-ra. Mögöttük komoly edukáció, oktatási rendszer van trénerrel, dietetikusokkal, orvosokkal, termékfejlesztőkkel. Ők a tudást továbbadják az olyan franchise partnereknek, illetve konzulenseknek, akik csak akkor nyithatnak üzletet, vagy fogadhatnak vendéget, ha erről oklevelük van.

– Ugyanezt a precizitást, tudatosságot, tervezést valósítod meg akkor is, amikor mások cégébe fektetsz?

– Igen, de ott nem veszek részt a hétköznapi cégvezetésben. Átadom, amit én tapasztaltam, de nem szeretem átvinni ezt a lendületet. Ha azt látják, hogy én nagyon lendületes vagyok, az egyfajta követhető útmutatóvá válhat számukra, és én nem azt szeretném, hogy engem kövessenek, hanem, hogy szépen önálló gondolatmenettel, önálló vezetői stílussal építsenek egy olyan céget, ami róluk szól. Én segítem és támogatom ezt a munkát, de nem akarok a vállalkozásuk fő húzóereje lenni.

– Beszéljünk egy kicsit a magánélet és a munka egyensúlyáról. Hogy éred el azt, hogy bár nem tudsz mindig mindenhol 100%-os lenni, úgy érezd, ahhoz közelítesz?

– Nálunk az a szerencsés helyzet áll fent, hogy a férjem is üzletember, és tudja, hogy mikor kell ott lennie. A második gyereket már üzletasszonyként vállaltam, és tudtam, hogy ha megszületik a baba, akkor mennyi időt szeretnék vele tölteni, és mi az üzleti tervem. Ha ez a kettő nem klappolt volna, akkor biztos, hogy a családot választom. De sikerült a 9 hónap alatt ezt úgy kialakítani, hogy mind a csapatom, mind pedig a családom felkészült erre.

Ha a heted 70%-ban tervezett és 30% az ad hoc eseményeké, akkor szerintem azt nagyon könnyedén és jól veszed, mintha például fordítva lenne. Vasárnaponként mi a mai napig leülünk a férjemmel, és beosztjuk, hogy ki hozza és viszi a gyereket edzésre, és kinek mi a feladata.

– Változott a megítélésed? Érzékeled azt, hogy esetleg több irigység vesz körül, vagy éppen azt, hogy elfogadóbbak veled, vagy megváltozott az emberek hozzád állása?

– Az egyik ilyen változás az, hogy szerencsére a nők kimondják, mit gondolnak rólam, és miben segítettem nekik. Volt, hogy egy eseményen a színpadról lemenve vártak rám, hogy gratuláljanak, megköszönjék, hogy lefogytak, vagy hogy segítettem egy általuk szegről-végről ismert vállalkozáson. Az, hogy csillogó tekintettel odajönnek, és elmondják, mennyire örülnek a jelenlétemnek, nekem nagyon nagy megtiszteltetés, és energiával tölt fel.

Irigységgel is találkozom, de azt szerintem nagyon sikeresen és nagyon hamar lezárom, nem foglalkozom vele.

– A beszélgetésünk elején elképzeltük, hogyan néz ki majd a céged 10 év múlva. 10 év múlva kapsz egy levelet a két kislányodtól. Mit szeretnél olvasni ebben a levélben?

– Azt, hogy jól csináltam és azt, hogy legyen legalább pár olyan momentum, ami örökre elkíséri őket. A legvészesebb, legterhesebb időszakban is tudnak majd arra támaszkodni és a legboldogabb pillanatokban is elő tudják venni. Azt, hogy bátrak eléggé ahhoz, hogy a saját érdekeiket, a saját meglátásukat és azt az értékrendet, amit ők képviselnek, azt képviseljék és képviseltessék a környezetükben. A szakmájuk vagy a munkájuk ne szakma vagy munka legyen, hanem szeressék csinálni. //