Tőlünk, neked!

A recesszió idején első hallásra talán furcsának tűnhet, de a képzett marketingesekkel dolgozó amerikai étteremláncok a mostani „rossz időkben” nemcsak az áraikkal mentek lejjebb, de egymásra licitáltak ajándék- és kóstolófalatokkal is. A koncepció nem új!Visszacsalogató ajándék a fizetővendégnek – klasszikus vendéglátós fogás.
Ha úgy tetszik, pszichológiai trükk, ami a világ más-más tájain különféleképpen illeszkedik az üzletfilozófiába – nálunk sajnos szinte semennyire. S hogy miért sajnos? Mert válság idején minden, ami pozitívan megkülönböztet egy vendéglátóhelyet a konkurenciájától, a túlélést is segítheti. A vendéget ugyanis áldozatok árán is meg kell tartani (ha egyáltalán áldozatnak kell tekintenünk a vendég elégedettségének „megvásárlását”!)
Nevezzük pluszszolgáltatásnak, vagy a ház ajándékának, a vendég mindenképpen meghálálja – ha máshogy nem –, beszél róla, jó hírünket kelti. Adhatjuk pusztán a „piros pontért”, de bizonyos dolgok egyfajta ellensúlyozásaképpen is. Hiszen arra mindenki emlékszik, ha a vártnál többet kellett fizetnie az ételéért, italáért, arra még inkább, ha nem is volt velük megelégedve, vagy a felszolgáló nem volt elég udvarias. Ám még pénztárcája megcsapolását is más megvilágításban látja az ember, ha kapott valamiféle „ajándékot”– akár a vendéglátósnak fillérekbe kerülőt is.
Nem az ajándék értéke a lényeg, hanem maga a gesztus. Lehet persze improvizálni: a jó vendéglátós biztosan ráérez, mivel veheti le a vendéget a lábáról, de a profik az ajándékozás rendszerét tudatosan megtervezik.
Ha az üzletpolitika célzatosan épít „a ház ajándékára”, mint marketingeszközre, akkor elsődleges, hogy tudjuk, mi illik az üzlet jellegéhez, milyen rendeléshez mit kell adni – és persze, hogy minderre mekkora büdzsét szánunk.
A gesztus már csak azért is meglepetés a vendég számára, mert nem, vagy ritkán találkozik hasonlóval. Talán nem is érti, amíg nem közöljük vele, hogy ajándékról van szó. Az üzenetet viszont biztosan megérti: „Örülünk, hogy itt vagy, és van egy kis meglepetésünk a számodra”.
A jól megválasztott ajándék révén az étvágy, illetve a szomjúság nőhet. Ugyanakkor séfünk tesztelheti ezzel újdonságait, na meg a kreativitását is. Kerülhet a gesztus nagyon kevésbe is: gyakorlatilag a bevásárolt nyersanyagok maradékaival is ésszerűen gazdálkodhatunk! Mennyi alapanyag kell egy mini adag salátához, tésztához, rizottóhoz, egy fél toasthoz. Hiszen az sincs sehol megírva, hogy csak az elegáns éttermekben kínálhatják az étvágygerjesztő falatokat. Egy sörözőben rendkívül látványos – és a szomjat fokozó – lesz egy közepes tál sós pattogatott kukorica is.
Természetesen édesség is lehet a ház kínált ajándéka – kávéhoz például nem is illene más! Persze nem a darabka kekszre, csokoládéra gondolunk, ami sok helyen jár(!) az italhoz, hanem saját készítésű (vagy a közeli pékségben, cukrászdában megrendelt) apró- vagy péksüteményre, nyalánkságra – éppen csak akkorára, melynek elfogyasztását egy alakjára vigyázó nő sem tart „bűnözésnek”. Nyáron, gyümölcsidényben, még egyszerűbb a helyzet. Amikor olcsón lehet hozzájutni dinnyéhez, szőlőhöz, kis befektetéssel egész asztaltársaságot kápráztathatunk el egyetlen tányér hideg gyümölccsel.
És ha már szezonról beszélünk: húsvétkor magától értetődhet egy csokitojás, Mikuláskor egy apró csokimikulás, Valentinkor egy szívecske, karácsonykor kis darab mézeskalács. Ha pedig egy család ebédel éttermünkben, meglehet, már az is „megfoghatja” őket, ha csak a gyerekek kapnak ajándékot. Egy szelet csokoládé, egy százforintos Kinder tojás belefér sokezer forintos számlába? Talán annak a legkönnyebb megértenie ezt a gondolatmenetet, akinek a gyerekei mindig a McDonald’s gyerekmenüi után vágynak.
Akármit adunk is ajándékba, célunk a vendég elégedettségének növelése, és ezáltal meggyőzése arról, hogy érdemes visszajönnie hozzánk, lehetőleg minél többször. Gesztusunk anyagi hatása ugyan nem mérhető pontosan, de az biztos, hogy minden ép lelkű ember örömmel fogadja, vagy legalább értékeli azt. Azonban muszáj következetesnek maradni, mert e nélkül könnyen az ellenkező hatást érhetjük el. Ha három vendég közül kettő kap valamit, a harmadik nem, akkor rosszul érzi magát. És ezután messze elkerüli az üzletet.