Tőkétől a palackig

Az idei szüretnek még nincs vége, de erre az évre is azt mondjuk, hogy különleges évjárat volt. A tavalyi is nagyon különleges évjárat volt. Nincs olyan évjárat, ami valamilyen értelemben ne lett volna különleges, egyedi. Az egyik nagyon nehéz évnek sikerült, a másikban sok hő volt, a harmadikban kevés, a negyedikben szüretkor sok csapadékot kapott a szőlő.A Kárpát-medencében nincs két egyforma évjárat. Országunknak ez a nehézsége és ez az erénye is. Jól tudjuk, hogy az évszakok erősebb váltakozása, a napszakok hő- és fénydinamikája termeli ki a finom íz- és aromaanyagokat. Ettől tudunk kiváló fehérborokat készíteni. A termőhelyi potenciálnak azonban ára van. A változékonyság, az örök változás, amit tanul­nunk kell, és amiért fizetnünk kell.

Borskálákban gondolkozva
A borász feladata, hogy olyan borskálája legyen, amit mindig az évjárathoz tud igazítani. Ma már egyetlen komoly pincészet sem szorítkozik egy-két bor elkészítésére, piaci és termőhelyi okok miatt mindenkinek skálája van. A bor lelki személyisége is segíti ezt kiépíteni, hiszen ő minden műfajban meg tudja, meg akarja mutatni képességeit.
Az igazi ok azonban piaci és termőhelyi. Piaci, mert kellenek a piacon a gyorsan megforduló friss és könnyű borok, kellenek a márkát építő imázsborok, kellenek nagyobb méretű borok stb., mert folyamatosan kell a termék és a pénz forgása is. Manapság aki ezt jól fel tudja építeni, az tudja a borászatát a legjobban működtetni.

Karakteres évek
Mindennek a kiindulópontja azonban a termőhely, az évjárat. A mi térségünkben különösen, de egyébként sehol a borvilágban nem lehet megtenni azt, hogy a termőhelyről, a szőlőültetvényről minden évben ugyanolyan karakterű bort készítsünk. Szándékosan kerüljük a minőség szót, mert a borok karakterében van a különbség, nem pedig abban, hogy az egyik értékesebb lenne a saját kategóriáján belül, mint a másik. Egyszerűen az egyik évjáratban mások a borok, mint a másikban. Piaci gondnak egyébként ez is elég nagy, hiszen ki szereti minden évben újra tanulni a borokat (a többség nem), és ki szereti azt, hogy a kedvenc bora az egyik évben hamarább elfogy a polcról, mint a másikban. Senki. De ez a borok sajátossága! Ezért más a bor, mint a tej, a sör vagy az ásványvíz. Nem lehet egységesíteni.

Kompenzált a természet
Az idei év is furcsa volt. Enyhe tél után tavaszi fagy csípte meg a szőlőket síkságon és dombvidéken egyaránt. Nagy volt a meleg, nagy volt a vízhiány, félő volt, hogy a rosszul kezelt szőlők a vékony homokon vagy a termőréteg nélküli köves domboldalon megsülnek. Reális esély volt, hogy a sav eltűnik a borokból, a nagy melegben elégnek. Több helyen a nyári jégeső verte szét a termést. Sokan 3-4 héttel korábbi szüretre számítottak még június végén.
A természet, mint mindig, most is kompenzált, kiegyenlített. A kép vegyes, és még korántsem végleges. A szőlősgazdák egy része kénytelen volt korábban szüretelni, hogy a savakat megmentse, friss üde fehér- és rozéboraik kedvére. A szeptember elejére beköszöntött eső szintén megzavarta a szüretet. Máshol azonban kiegyenlítetté váltak a viszonyok, a minőség nem tűnik rossznak, a mennyiség pedig közepes lehet. Az illatos fajták (Irsay Olivér, Sárga muskotály, Cserszegi fűszeres stb.) sokak örömére épségben bekerültek a pincékbe. A Tokaji borvidéken is jó a termés, egy kis szerencse esetén az aszútermés mennyisége és minősége is jó lehet.

A fehérborokban bízhatunk inkább
A tokaji aszú borokban reménykedhetünk, de a fehérborok nagyobb részében is bízunk. Magasabb cukortartalom nagyobb bortestet sugall, és ha nem vesztette el teljesen a bor a savgerincét, akkor azokból bizony nagyon értékes borok születhetnek. Lehet, hogy az egyik fellendülő bornál, a rozénál egy kisebb törés lesz, mert a frissesség a nagy melegnek áldozatul eshetett. A vörösborok is elmaradhatnak a tavalyi évtől, mert azt nehéz lenne megismételni. Ugyanakkor a minőség nem lesz rossz, igaz, fajtánként, a borász tanultságától és tapasztaltságától függően jelentősek lehetnek az eltérések. Az elmúlt évben a természet mindent megtett helyettünk, csupán elrontani lehetett a 2006-os évjáratot. A 2007-es évben azonban a szőlész és borász tehetségének együtt kell jelen lennie, hogy a borfogyasztók élvezhető nedűket kapjanak poharaikba.
A szüret még csak most zajlik, de a borász izgalma, a borkedvelő várakozása néhány hónap múlva már beteljesülhet, és ismét elmondhatjuk; „a 2007-es szüret egy nagyon nehéz és egyedi évjárat eredménye volt”.