Tiltakozik a reklámadó növelése ellen az MLE és az MTE

A Magyar Lapkiadók Egyesülete és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete álláspontja változatlan, ismét kifejezzük súlyos aggályainkat a reklámadó várható hatásaival kapcsolatban. Továbbra is hiányoljuk a szakmai ágazati egyeztetést, és nehezményezzük a piaci szereplőkkel való párbeszéd teljes hiányát – olvasható a két szervezet állásfoglalásában.

Az iparág nyereségrátája továbbra sem haladja meg az évi 2-3 %-ot, a reklámadó mértékének további növelése gyakorlatilag teljesen eltünteti a szektorban esetleg még termelődő nyereséget, ami további termékek megszűnéséhez, a szektorban működő vállalkozások számának csökkenéséhez, újabb létszámleépítésekhez vezet. Ezt a folyamatot egyébként megjósoltuk az adó 2014-es bevezetésekor, és a piac egyéb működési anomáliái mellett, de a reklámadónak is köszönhetően sajnálatos módon be is igazolódott ez a feltevésünk.

A médiapiac hazai résztvevőire viszont rendkívül negatív hatást gyakorol az adókötelezettség tervezett új mértéke, tovább csökkentve a médiaszektor munkahelyteremtő képességét, beruházási, kutatás-fejlesztési tevékenységét. A megemelt adómérték szerint kiszámolt és befizetendő adó döntően a tartalom előállítástól von el majd újabb forrásokat: az eddigi 100 millió forintos határ feletti 5,3%-os adómérték tervezett 7.5 %-ra történő emelésének következménye, hogy 2018-ban már másfélszer annyi reklámadót kell fizetniük az érintett médiavállalkozásoknak. Ez újságírói, szerkesztői munkahelyeket veszélyeztet.

Az adóemelés a hazai, piaci alapon működő online tartalomszolgáltatókat olyan kényszerhelyzetbe hozhatja, ami az Unión belüli székhelyváltozáshoz is vezethet, ennek a következménye nemcsak a befizetett reklámadó összegének csökkenése, hanem az iparág által befizettet összes járulékok, egyéb adónemek befizetett mértékének csökkenését is eredményezheti.

Az MTE és az MLE egyetért és támogatja azon kormányzati szándékot miszerint „A kormány tehát továbbra is kiáll azon az innovatív magyar kezdeményezés mellett, amellyel a reklámtevékenységet végző világcégektől is beszedhető az állami költségvetést megillető adó”. Azt azonban a mai napig nem tudja a piac, hogy az államnak sikerült-e akár egy forint adót is behajtani a globális szereplőkön az elmúlt évek során. Az azonban bizonyos, hogy a tervezet szerinti csaknem 50%-kal emelkedő adóteher immáron végső éket ver az egyébként is meggyengült versenyképességű hazai szolgáltatók és a Facebook és Google közé, akik az iab 2016-os adatai szerint már a hazai digitális reklámköltés oroszlánrészét birtokolják úgy, hogy Magyarországon, ahol az árbevételüket megszerzik, nem fizetnek adót, közterheket.

Az előzőekben ismertetett piaci körülmények, így különösen a Google és a Facebook aktivitása a reklámpiacon, véleményünk szerint felveti azt a kérdést, hogy nem diszkriminatív-e a reklámadó, hiszen ezáltal akár Alaptörvénnyel ellentétes is lehet.

Teljes egészében támogatható a kormányzatnak az a célkitűzése, hogy bevonja a magyar közteherviselés alá a külföldi nagyvállalatokat. A reklámadóról szóló törvény azonban maga is hallgatólagosan elismeri, hogy ez jelenleg nem lehetséges, hiszen ezen hirdetési formák esetében mentesíti a reklám megrendelőjét a reklámadó alól, miközben valójában végrehajthatatlan szabályokkal kívánja rákényszeríteni a nemzetközi nagyvállalatokat arra, hogy bejelentkezzenek magyar joghatóság alá.

Ebben a helyzetben a reklámadó létező szabályozásának a tényleges hatása így mégiscsak az, hogy a magyar joghatóság alatt levő kiadókat, tartalomszolgáltatókat terheli ez az adó, míg a reklámpiac egyre nagyobb részét maguk alá gyűrő nemzetközi vállalatokat nem.

Meggyőződésünk, hogy mindaddig, amíg a nemzetközi nagyvállalatok Magyarországról származó reklámbevételének tényleges adóztathatósága nem végrehajtható, addig a magyar kiadók, tartalomszolgáltatók adóztatása alkotmányos visszásságot okoz, és szembe megy a Digitális Jólét Programban megfogalmazott elvekkel, hátrányos helyzetbe hozza a magyarországi, adófizető tartalomszolgáltatókat.