Tilalmi lista

Szeptember első napjaiban talán csak a hivatalok emberei tudták, hogy a tisztességes kereskedelmi verseny új szabályai kire milyen új feladatot rónak. A fontos változásról is csak általánosságokban, a törvény szövegét magyarázó tudósításokból szerzett tudomást a vásárló és azok a kereskedők, forgalmazók, gyártók, akik nem a hivatalos Magyar Közlönyt tanulmányozták.A fogyasztók – és tegyük hozzá, a piac tisztességes szereplői – védelmében eddig meglehetősen kusza egymásra utaltságban tevékenykedő hivatalok, szervezetek közötti hierarchiát is tisztázta az új törvény. Ennek kapcsán a napokban együttműködési megállapodást kötött a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH), a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). Többek között arról állapodtak meg, hogy közös adatbázist üzemeltetnek a hatékonyabb fellépés érdekében. De arról is, hogy bárkihez érkezzék a bejelentés, fogadja azt, s maga intézkedik illetékességi ügyben, s nem az ügyfelet küldi tovább. A törvény nagyon fontos megállapítása az is, hogy tisztázza az átlagos fogyasztó fogalmát, s már nem butának, képzetlennek tartja, mint a korábbi szabályok. Olyan, részben tudatos vásárlót feltételeznek a jogszabály alkotói, aki, ha a rá vonatkozó teljes jogrendszert nem is ismeri, de egy-egy termékről a rendelkezésére bocsátott információ segítségével képes határozottan és felelősen dönteni.
Az intézkedési kötelezettségre konkrét példák is szerepelnek sok más mellett a szeptember elsejével hatályba lépett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben, így a jövőben az egyedi eseteket sem utasíthatják vissza a hatóságok. Képesek ilyen ügyekben is szankcionálni.
A tilalmakat egyébként az Európai Bizottság szakemberei 31 pontban foglalták össze. Ezzel nemcsak kereskedőknek, forgalmazóknak, termék-előállítóknak, s az egyik legfontosabb piaci szereplőnek, az élelmiszer-előállítónak kellene megismerkedni, hanem a fogyasztóknak is.
Bár a jogszabály konkrétan nevesíti az egyes csalárd magatartástípusokat, azt azonban a kereskedők egyelőre jobbára találgathatják, hogy hivatalból mikor melyik hatóság jár el. Főszabályszerűen az NFH jogosult fellépni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ellen. Ha ezt pénzügyi intézmény követi el, akkor a PSZÁF. Ha a tevékenység egyben versenyt is sért, úgy a GVH jár el az ügyekben, beleértve azt is, ha a károsultak egyéb piaci szereplők, cégek, viszonteladók. Zsebbe vágó: a bírságkiszabásnak más a rendje a versenyhatóságnál, és más az NFH-nál. Míg a GVH-nál a bírságplafon az éves nettó árbevétel tíz százaléka, addig a fogyasztóvédelmi törvény módosítása alapján a bírság a százmillió forintot meghaladó árbevételű cégeknél 15 ezer forinttól 100 millió forintig terjed, míg ennél kisebb cégeknél félmillió forint a maximum. Mindkét kategóriára érvényes viszont, hogy kivételes esetben, fogyasztók széles körének jelentős vagyoni hátrány okozó jogsértés esetén a nagy cégek akár 2 milliárd, a kisebb vállalkozások 5 millió forintos bírságot is kaphatnak.
Új elem a nyilvánosság is, szeptembertől a hatóság ideiglenesen akár azonnal le is húzhatja a rolót a vétkes üzletén, és az új törvény szerint az NFH honlapján közzéteszi a jogerős döntéssel lezárt határozatait, és azok hat hónapig bárki számára elérhetők lesznek. A legfontosabb változás a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat kategorikus tilalma, egyszerűbben szólva tilos becsapni a vásárlót, amit eddig sem volt szabad megtenni.
A törvény most hatályba lépett része háromféle tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot ismer. Az alapeset az, amikor a kereskedelmi gyakorlat nem felel meg a szakmai gondosság követelményének. A második csoportba a megtévesztő és az agresszív esetek tartoznak. Harmadikként maga a törvény sorolja fel a 31 olyan ismert esetet, amikor kötelező az eljárás megindítása. A felsorolás azzal indul, hogy a vállalkozás azt állítja: aláírója egy magatartási kódexnek, holott nem az, és azzal fejeződik be, hogy nyereményt helyez kilátásba a cég a vásárlóknak, holott nincs is nyeremény.
A tilalmi listából kiolvasható az is, hogy tisztességtelennek minősül minden olyan kereskedelmi gyakorlat, amely a fogyasztót olyan döntés meghozatalára készteti, amelyet az egyébként nem hozott volna meg. A törvény megkülönbözteti a megtévesztő és az agresszív gyakorlatot. Előbbihez tartozik a valótlan információ közlése, a valós tény megtévesztésre alkalmas módon való közlése, jelentős információ elhallgatása, illetve jelentős információ félreérthető, érthetetlen módon való közlése. Agresszív gyakorlatot jelent a zaklatás és a kényszerítés.
Valószínűleg még az ősszel kiderül, hogy a törvény valóban jó szolgálatot tesz-e, és egyszerűbbé teszi-e a fogyasztók és a velük találkozó kereskedők mindennapos munkáját, avagy inkább csak a haragot szítja, s a nem orvosolható sérelmek listáját gyarapítja.