Testről és lélekről

Egy, az interneten a közelmúltban végzett hazai kutatás szerint a koronavírus első hullámában a 4500 megkérdezett közel harmada jobban odafigyelt a korlátozások alatt a tápláló étrendre, 27% több gyümölcsöt, 21% több zöldséget evett.

Az egészségtudatosság a magyar köztudat részévé vált, a modern ember próbál ügyelni arra, hogy megfelelő arányban fogyasszon tápanyagokat, vitaminokat, szénhidrátokat, proteineket és zsírokat. Az eligazodás viszont nem is olyan egyszerű a témában: divatok, tévhitek, egymásnak ellentmondó információk is befolyásolják gondolkodásunkat, és a területet még a dietetikusok sem mindig tökéletesen „uralják”.

Elveink vannak, karókat szúrunk le, és már nem kalóriát számolunk, sokkal inkább keressük azoknak a termékeknek összetevői között egyes alkotóelemek meglétét vagy hiányát, amiket a személyes diétánknak megfelelőnek gondolunk.

Hívószó: diéta

A ma népszerű diéták némelyike elméletekre épül; még azt sem mondjuk, követésük hit kérdése, hiszen van alapjuk, legfeljebb túlságosan egyoldalú alkalmazásuk okozhat problémákat. Akadnak olyanok is, amelyek hevesen vitatottak.

Erős motivációkkal felvértezve hajlamosak vagyunk még a főként tiltásokra épülőket is elfogadni, hosszú távon persze akkor, ha annak ígéretei beteljesülni látszanak. Az egészséget várjuk, a jó közérzetet, a ki­egyensúlyozottságot; közvetve sokszor – kimondva-kimondatlanul – a fogyástól várva ezeket.

Nagyobb figyelmet igényelnek, ám harmonikusabbak az életfilozófiákhoz, életstílusokhoz kötődő diéták. A másfél évtizede Európa és Amerika gazdagabb országaiban megjelent indiai ayurveda kiindulópontja az egyensúly keresése minden területen, ugyanakkor nagyon is gyakorlati alapokon nyugszik még a hozzá kapcsolódó étkezés is. A 2500 éves mediterrán diéta a mértéktartó táplálkozásról szól, az arányosságról, meg a zöldségekről és gyümölcsökről, az alacsony zsírtartalmú ételekről, a teljes kiőrlésű gabonákról, halakról, fehér húsokról. Figyelemre méltó a mostanában kibontakozó intuitív étkezés filozófiája is: a testedre hallgass, ne a kalóriákat számold – kérdés, tudunk-e ehhez a gondolkodáshoz eléggé előítélet-mentesek lenni.

Logikusan is, zsigerből is

Hogy éppen melyek a legdivatosabbak, azt a modern termékek csomagolásán azonosíthatjuk be a legkönnyebben: a leírás tartalmazza őket. Az konkrétan rögzítve van, ha vegetáriánus, vagy a tartalom megfelel a paleo diéta előírásainak, de hogy például a feljövőben lévő keto, vagy a makrobiotikus diétához is illik-e, azt a részletekből kell megállapítanunk.

Hogy miből készül egy termék, az adott, minden mást, ami benne mentes, csökkentett, dúsított, azt (egyre fontosabb) pluszként fogunk fel. Kell-e mondanunk, mi a dolga a jó termékfejlesztőnek?

A csökkentett cukor-, só- és zsírtartalmat szinte elvárjuk (bár közben nem értjük az elhízás járványszerű terjedését), ezek szerepeltetése a termékleírásokban magától értetődik, de az igazi sztárígéretek ma már az olyanok, mint a pre- és probiotikumok, a növelt fehérjetartalom, a laktóz-, glutén- és/vagy cukormentes, a vegetáriánus, de még a paleo is, valamint a fizetőképes rétegeknél a bio és a fair trade. Logikus is, hiszen már nemcsak azt tudjuk, hogy a súlyfelesleg káros, de már azt is (de ha nem, akkor minimum gyakran halljuk), hogy mennyire fontos emésztő- és érrendszerünk egészsége vagy az egészséges izomzat építése.

Aduk a pakliban

Úgy tűnik, minden étkezési trendet überel a vegetariánizmus és a vegánizmus terjedése. Divattá válik a flexitariánizmus, ami leegyszerűsítve vegyes étkezést jelent, a briteknél például rendkívül népszerű a veganuary, azaz a húsmentes január mozgalom és a „húshagyó” hétfő – ez utóbbi az USA egyes államaiban kis túlzással szinte már intézményessé válik.

A londoni székhelyű GlobalData PLC kutatásai szerint a modern világ lakosságának 5%-a flexitariánusnak vallja magát, másik 5% vegetáriánusnak.

A vegetáriánus konyha terjedése meg­állíthatatlannak tűnik, ami elsősorban az egészséges életmódra való törekvés része, de a fenntarthatóság igényére is épül: az ökológiai lábnyom csökkentésének lehetősége a mezőgazdaságban és a feldolgozóiparban sokak számára vonzó hívószó. Vannak, akik vallási vagy közvetlen egészségi okokból nem esznek húst, a fiatalabb korosztályokat pedig már az állatok védelme is motiválja.

A fogyasztók számára azonban nemcsak a zöldségek, de a növényi fehérjék is felértékelődnek saját kategóriáikban. Szükségleteikből termékek, sőt, terméktípusok fejlődnek ki, és most már új márkák százai, talán ezrei is.

A zöldségek a laktózérzékenyek és a fogyókúrázók számára a hús mellett a hagyományos liszteket és a rizst is helyettesítik.

Ma abszolút favorit a karfiol: az ipar egyre nagyobb mennyiségben gyárt belőle pizza- és tortillatésztát, chipset, crackert, ropit és puffasztott rágcsálnivalókat, na és pótrizst. És nemcsak karfiolból lehet ám spagettit, makarónit vagy éppen fussilit választani, készülnek tészták sütőtökből, vörös lencséből, céklából is.

Mozgásban

Más fontos trendek is alakítják életmódunkat, gondolkodásunkat és így táplálkozásunkat is, amelyeket magától értetődőként kezelünk, bár a vírus idején más attitűddel viszonyulunk hozzájuk, mint békeidőben. Felértékelődött a helyi termékek jelentősége – ebben „új” okok is közrejátszottak –, és a társadalmi felelősség gondolata is mélyebb értelmet nyert. És bár a biogazdálkodás 100 miliárd dollárt meghaladó piaca feltehetően nem volt nagy veszélyben, nem kell ahhoz Maslow-piramis, hogy értsük: élelmiszer-ellátási pánik idején a legtudatosabb fogyasztó igénye is háttérbe szorul az organikus és a fair trade termékekre.

A funkcionális termékek megállíthatatlan terjedésére a trend szó talán már nem is megfelelő – ez már a jövő étkezésének egyik alappillére. Nemcsak azért tudunk velük azonosulni, mert remekül illeszthetők a fenti trendek legtöbbjébe, a 21. század másik gigatrendjéhez, a snackek evolúciójához is, ráadásul megnyugtató a tudat, hogy a „vétkezéssel” nemcsak kényeztetjük, de gyógyítjuk is magunkat.

Sokatmondó, hogy tavaly készült kutatások szerint az amerikaiak kétharmada már keresi, sőt, elvárja az egészséges hozzáadott értékeket az élelmiszertermékekben!

Snackification

A snack tehát a másik óriási csoda; hatalmas tempóban fejlődő világáról ugyancsak elmondható, hogy minden modern trendek olvasztótégelye – olyanoké is, ami cikkünkben eddig szóba sem került, pedig ma meghatározzák a fogyasztó választását: a kényelmi termékek trendje, a falatnyi ételek divatja, az on-go étkezés, a változatosság igénye, a különféle konyhák fúziója.

A snackek sokféleségének elemzése önmagában is megérne egy misét. Azt mindenképpen tudni kell róluk, hogy már régen nem, vagy nem csak a nassolásról szólnak: felgyorsult életünkben gyakran helyettesítik a főétkezést, vagy annak egy-egy fogását. Többnyire az egészségtrendekhez alkalmazkodnak, és sokszor készülnek szokatlan vagy extrém alapanyagból.

A kutatások szerint a felnőtt fogyasztók maguknak vásárolva az ízt tartják a legfontosabb kritériumnak, gyerekeiknek választva elsősorban az egészséges összetevők ígérete befolyásolja őket. Az édes ízvilágúakat többnyire a főétkezések utáni desszertként vásárolják, a sósat, pikánsat pedig azok között vagy helyett fogyasztják.

Ipacs Tamás