Térdre vagy talpra?

„Ki az Önök közül, aki meg van győződve a nyer-nyer alapú üzleti kapcsolat helyességében?” A jelenlévők 90 százaléka feltette a kezét. „A perceik meg vannak számlálva!” – szólalt meg az előadó a hosszú hatásszünet végén.Történt mindez egy üzleti találkozón, ahol közel száz vállalkozó vett részt az ipari parkok építési vállalkozóitól a pénzügyi és pályázati tanácsadókon át az IT-cégek és az étteremtulajdonosokig a gazdaság szinte minden részéről.
Szemléletük nem volt meglepő, hiszen ez a gondolkodás vezette világunkat abba a helyzetbe, amelyben most is van. (Amennyire e folyamat jövője megjósolható, még hosszú út áll előttünk, amíg a dolgok tartósan jobbra fordulnak.)

Hópihe a lejtőn

Csak még egy megfigyelés. Részt vettem egy másik találkozón is, ahol a kialakult helyzet értékelését szakemberek sora elemezte. Az egyik – nagyon tanult és nagyon okos, szakmájában komoly hírnevet szerzett – közgazdász a következő példával állt elő:
„…Ugyebár nem lehet pontosan megmondani, így felelőst sem lehet találni a válságra, mert hát melyik hópehely felelős a lavina kialakulásáért?” – tette fel a költői kérdést.

Bennem e példa életre kelt és további kérdéseket szült. Biztosan a hópihe a felelős a lavináért? (Igaz lehet, hiszen ez az alkalmazott tudomány álláspontja.) Akkor az alföldeken miért nincs soha lavina? Nem lehet inkább, hogy a lejtő a felelős a lavina kialakulásáért, ebben a példában? Ha pedig így van, akkor mi az, ami a gazdaságunkban megtestesíti a lejtőt?

Talán éppen az a szemlélet, hogy a nyer-nyer alapú együttműködés hosszú távon nem elegendő a tartós fejlődéshez. Hiszen ebben a kapcsolatban az együttműködő felek kizárólag saját profitjukkal törődnek. Az évek alatt megtanulták, hogy saját profitjukat csakis úgy tudják maximalizálni, ha a partner is úgy érzi, jó üzletet kötött.

Nézzük csak még egyszer: számukra már az is elegendő, ha a másik úgy ÉRZI, hogy jó üzletet csinált, még ha nem is úgy van valójában. Ez a nyílt átverés burkolt formája. Erre sok példa van. Csakhogy messzebbre ne menjünk, egy 40 évvel ezelőtt készült felső kategóriás autó még vígan gurulni fog 10-15 év múlva is. Míg a mai autók már a beépített halál tényével születnek meg.
Úgy látom, hogy gondolkodásbéli és így cselekvési változást is hoz számunkra ennek a tavasznak a szele.

Nyer-nyer…-nyer?

Furcsa lehet a címben megfogalmazott kérdés, így Petőfi „Talpra magyar…!” évfordulója után néhány hétre. Mégis e vers ma éppúgy aktuális, mint 162 évvel ezelőtt. Csak ma már mást jelent e talpra állás. A pillanatnyi körülmények minden vállalkozás térdét megrogyasztották kissé. Innen két út van.

Az egyik, hogy olyan alapelveket választunk, amelyek könnyűek, ezek viszont gyengévé tesznek minket gyorsan. Ekkor a térdre esés elkerülhetetlen.

A másik út, hogy olyan alapelveket teszünk a napi működésünk részévé, amelyek komoly fegyelmezettséget igényelnek, mind erősebbé és erősebbé tesznek minket, így képesek leszünk talpra állni, egészen hamar. Hogy mik ezek az alapelvek? Mielőtt mondok egyet, álljon itt egy Algonkin indián jóslat:
„Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni.”
Amennyiben sikerül áttérnünk a NYER-NYER-NYER alapú együttműködésekre, akkor ez a fenyegető veszély csökkenni fog. Mit is jelent mindez? Azt, hogy az együttműködéseinkből egy harmadik félnek is jól KELL járnia. Hogy ez a környezetünk védelme, egy iskola sportpályájának a felújítása, vagy adomány egy nemes célokat szolgáló alapítvány számára, az szinte teljesen mindegy.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az egyik kulcsfontosságú változás, amit már ma érdemes bevezetni, így az Ön cége is elkezdhet talpra állni.