Tej kontra növényi italok: nagy különbségek a karbonlábnyomban és a vízigényben

A WRI adatai szerint a tehéntej átlagos kibocsátása 330 g CO₂e/csésze, miközben a növényi italoknál ennél jóval alacsonyabb értékek látszanak: szója 122 g, zab 102 g, mandula 98 g, borsó 71 g, kókusz 69 g CO₂e.

A vízfelhasználásnál még nagyobb a szórás: a tehéntej 21 liter/csésze, a mandulaital pedig közel ugyanennyi, 19 liter, miközben a szója 5 liter, a zab 9 liter, a kókusz mindössze 1 liter „kék víz” (felszíni és felszín alatti vízkivét) felhasználással szerepel az összehasonlításban. A borsóitalnál a kék vízre nincs adat, ugyanakkor a WRI hivatkozott becslése szerint a teljes vízlábnyoma 86%-kal alacsonyabb lehet a tehéntejénél.

Táplálkozási oldalról a fehérjetartalom árnyalja a képet: a tehéntej 8,2 g fehérje/csésze, a borsóital 7,5 g, a szója 6,1 g, míg a zab (2,7 g), a mandula (1,0 g) és a kókusz (0,5 g) jóval alacsonyabb értéket mutat.

Kereskedelmi szempontból a számok azt erősítik, hogy a „tejválasztás” egyre inkább fenntarthatósági pozicionálási kérdés is lehet: a növényi italoknál (különösen szója- és borsóalapon) egyszerre jelenhet meg alacsonyabb környezeti lábnyom és érdemi fehérjetartalom, miközben a mandulaitaloknál a vízigény külön kommunikációs kockázatot jelenthet vízstresszes termőterületek esetén.