Tegyük vonzóbbá nagyvárosainkat!

A cikk a Trade magazin 2023/10. lapszámában olvasható.

Vendégszerző:
Kozák Ákos PhD
jövőkutató-szociológus

Azt mindenki természetesnek veszi, hogy a városok körül kialakuló településcsokrokban, az agglomeráció egymásba folyó lakóhelyein a közművek, a közoktatás, a szociális intézmények, azaz az alapvető infrastruktúrák iránti igény rohamosan megnőtt az elmúlt évtizedekben. A COVID-19 járvány egy – a jóléti társadalomra gyakorolt – hatása eredményeképpen (mielőtt még azt gondolnánk, hogy a Balaton-felvidéki home office sokak kiváltsága) tízezrek vonultak le/vissza vidéki házakba, és sokan ma is fenntartják ezt az állapotot.

De vajon hányan számolnak a tömeges kiköltözés hosszú távú hatásaival, és hányan hasonlítják össze az energiafelhasználás hatékonyságát a szuburbanizációs települések és a nagyvárosok viszonylatában? Az éves egy háztartásra jutó átlagos vezetékesgáz-felhasználás Budapesten 75,4 köbméter volt 2021-ben, ugyanez a mutató Pest megyében 137,5 köbméter, de országosan is 99,1 köbméter. A villamosenergia-felhasználás vonatkozó adatai sem hozzák kedvezőbb helyzetbe a vidéki helyszíneket, hiszen a fővárosi 196,2 kWh fogyasztás messze elmarad a Pest megyei 253,5-ös értéktől (az országos átlag megegyezik a fővárosi adattal, mert az ország kistelepülésein a gáz használata ma is kiterjedt).

Egy pedagógusra országos átlagban 9,7 tanuló jut, de Pest megyében, a tipikus agglomerációs környezetben 10,8, amíg Budapesten 9,2 diák. Mi a jobb a gyereknek?

Az érthető, hogy az emberek nyugodt és lehetőleg zöld környezetben szeretnek élni. De ki fizeti a pincért? Ki állja a számlát akkor, amikor a közeli városba bekötőutakat kell építeni, és amikor a napi autós ingázásból fakadó közműveket kell rohamtempóban fejleszteni? A Budapesten naponta közlekedő autók több mint fele nem budapesti lakosé. De az útfelújítás és az állagmegóvás költsége a helyi önkormányzatot illeti. Fair megoldásnak tartjuk ezt? A COVID-járványban megtapasztalt kellemetlen jelenségek, amikor turisztikai desztinációként szolgáló települések polgármesterei kitették az odautazók elé a megtelt táblát, nem éppen az egyenlő bánásmódról tanúskodtak.

A kiköltözés nem csak budapesti jelenség, a hazai nagyvárosok közül csupán négy tudott elkönyvelni népességnövekményt az elmúlt évtizedben! Alföldi mezővárost és bájos dunántúli várost egyaránt kedvezőtlenül érint, hogy az ott lakók a szomszédos faluba költöznek (vissza). Világos, hogy egy kisebb városba könnyebb a napi bejárás, és hogy gyakran a városokban tapasztalható ingatlanárak űzik ki az embereket a városokból. De a döntéshozóknak tisztában kell lenniük azzal, hogyan kezelik a növekvő méretű – ingázásból eredő – környezeti terhelést és a belvárosi környezet kiüresedését. Ne gondoljuk azt, hogy lényegesen kevesebb autó lesz utakon, hiszen bármelyik visegrádi állam fővárosában több autó van, mint Budapesten. Mi, az Egyensúly Intézetnél a problémák kezelésére konkrét javaslatokat dolgoztunk ki.

A nagyvárosok mellett szóló előnyök világszerte kijelölték a jövő településszerkezeti irányait. És ennek létjogosultságát adatok sokasága támasztja alá. Az urbanizáció 10%-os növekedése a GDP 30%-os növekedését jelenti. A városok termelik a globális GDP tizedét, és egyes megapoliszok gazdasági teljesítménye ma már államok teljes GDP-jét haladja meg.

Ma 4,4 milliárd ember él városban, és minden hónapban további ötmillióan költöznek be. Lehet és kell is törekedni a vidéki környezet előnyeinek megjelenítésére a nagyvárosban is. Ezért beszélnek ma a városfejlesztők a „Rurbánus” tértípusról, ahol tehát a kettő típus előnyeit összegyúrva élhetünk. De a globális folyamatok feltartóztathatatlanul mennek előre, és a több százezres, milliós városok jelentik a jövőt. A városok egyértelműen hatékonyabbak a természeti erőforrások felhasználását illetően, és ez egyre fontosabb kérdés lesz. Ám ha valakit ma még kevésbé izgat a környezetvédelem a lakóhely megválasztásánál, akkor is: ki akarna lemondani olyan előnyökről, mint hogy a városokban élők 19%-kal többet keresnek? Nekünk Magyarországon nem az a kérdés, hogy kellenek-e a városok. Hanem inkább az, hogy mikor lesz Budapest mellett további egy-két valódi nagyváros. //